Volt valami nehezen megemészthető abban, hogy éppen az a játékos vette át szombaton a Real Madrid sokadik Bajnokok Ligája-trófeáját, akit a mérkőzés hajrájában ki kellett volna állítani. Sergio Ramos a világ egyik legjobb, leggólerősebb és egyben legdurvább, legalattomosabb védője, már most az övé a legtöbb piros lap a spanyol bajnokság történetében, s mire abbahagyja, valószínűleg örökre megdönthetetlen rekordot állít fel.
Emellett nagy (vagyis inkább borzasztó) színész, ezt szombaton ismét bebizonyította, amikor csapata 3–1-es vezetésénél kiállíttatta a rivális játékosát, az amúgy rettenetesen ostobán futballozó Cuadradót.
A csapatkapitány (így elvileg példakép) Ramos ezzel bevitte az utolsó tőrdöfést a Juventusnak, a játékvezető és segédei meg szépen asszisztáltak az előadáshoz. Érdekes, hogy amikor a semleges szurkolók jól látják a helyzetet, akkor az elvileg profi, sokat kereső bírók újra és újra lenyelnek egy ilyen esetet. Aztán minden megy tovább, nincs itt semmi látnivaló.
Mindenki, aki ismeri Ramost – vagy mondjuk az ellenfél Juventustól Mario Mandzukicot – tudja, hogy rendszeresen előáll hasonló húzásokkal. Színészkedik és durvul – a lehető legrosszabb párosítás. Összeszámolni is lehetetlen, hányszor csúszott alattomosan a nagy rangadókon Lionel Messire, hogy máskor egy szellőtől is elterüljön. A tavaszi meccs után még korábbi olasz edzője, Fabio Capello is elítélte nyújtott lábas, életveszélyes becsúszását.
Ramos ilyen (de idevehetjük például a barcás Sergio Busquetst vagy Jordi Albát) visszaél a helyzettel, azzal, hogy a nemzetközi futballban egyáltalán nem büntetik a szimulálást, a csalást, a provokációt, és itt nem véletlenszerű döntésekről, hanem rendszerszintű problémákról van szó.
Ha a bíró jól alkalmazta volna a szabályt, akkor a borzalmas színjáték és műesés után második sárgával leküldte volna a pályáról a spanyol védőt (akár Cuadradóval együtt), aki így roppant kellemetlen érzésekkel vehette volna át a serleget. Méltó büntetés lett volna, és talán átgondolta volna a legközelebbi alkalomnál. Így nem fogja, megcsinálja újra és újra. Ő és a többiek is.
Jellemző, hogy már próbálják is kimagyarázni, Cuadrado igenis rálépett a lábára, megtaposta, nyilván ezért terült el úgy, akár egy liszteszsák. Cristiano Ronaldo a meccs első felében nagyjából háromszor terült el reklamálva, a bíró továbbot intett, de ahhoz nem volt mersze, hogy legalább egyszer felmutasson egy sárgát a világ egyik legjobb futballistájának. Műesésért, igen, amiből a portugál minden mérkőzésen bemutat néhányat, és amivel sok-sok tizenegyest hoz össze évről-évre.
Aztán jött Ramos nagyjelenete. Akár nevethetnénk is rajta, mert kétgólos előnyben tényleg nem osztott, szorzott, de azért sokaknak eszébe jutott Kassai Viktor és a Bayern München elleni madridi visszavágó. Ott teljesen jogtalan, nevetséges ítélettel szórták ki a meccsről a bayernes Arturo Vidalt, majd megadtak két lesgólt a Realnak, valamint elfelejtették leküldeni a Ramoshoz hasonlóan nagyjából minden meccsen piros közeli szinten futballozó Casemirót.
Jellemző, hogy a Bayern elnöke még néhány hete is minden idők egyik legnagyobb csalásaként említette a meccset, amit azóta sem tud megbocsátani Kassaiéknak. Karl-Heinz Rummenigge annyira fel van dúlva, hogy el sem ment a fináléra.
Szomorú, hogy lassan minden egyes mérkőzés után ilyesmikről kell beszélni, de az sem szívderítő – kivéve a Real-szurkolóknak –, hogy a madridi csapat ezeknél az ítéleteknél valahogyan a naposabb térfélen van. Nyilván a bevételek, a háttérben zajló politikai, üzleti játszmák miatt. A Barcelonát is feltűnően megtolták néhány éve a BL-ben.
Ha már a katalán együtest említettem: Ramosról nekem mindig Puyol jut eszembe (bár említhetném a mindenki által imádott Real-legenda Raúlt is), hogy a Barcelona csapatkapitánya mennyire más típusú játékos volt.
Tehetségben talán nem ért fel a fiatalabb játékoshoz, de mentalitásban messze felülmúlta.
Puyol nem terült volna el Cuadrado vélt lökésénél, ahogy nem is játszott alattomosan, könyökölve, az ellenfél legjobbjait provokálva, faragva. A Barcelona csapatkapitánya ritkán került a földre, egyszer éppenséggel akkor, amikor a fiatal Ramos durván ellökte. Persze ezt is megbocsátotta.
Még egy jelenet Puyoltól, amikor egy Barcelona-gólt a védő fiatal játékostársai – köztük a most már juvés Dani Alves – az ellenfél tábora előtt ünnepeltek, akkor csapatkapitány odament és elrángatta őket, mondván: adják meg a tiszteletet a riválisnak is.
Na, ezt nem fogja soha megérteni Ramos, aki harmincegy évesen ugyanúgy viselkedik mint húszas éveinek közepén. A következő videóban Puyol kap egy pofont, de nem vágodik el, sőt, maga állítja le elégtételt követelő csapattársát, Ronaldinhót. Így is lehet.
A Manchester United visszavonult védője, Rio Ferdinand egyszerűen fejezte ki magát a szombati meccs után. Apaként úgy gondolja, Ramosnak szégyelnie kellene magát.
„Ha a fiam végignézte volna ezt, nem tudnék belenézni a szemébe.”
De tényleg: mit üzen ezzel a futball a szezon talán legfontosabb mérkőzésén? Hogy csalni jó, megéri, a győzelemért mindent be kell vetni.
Az igazán érdekes az, hogy Ramos edzője, Zinédine Zidane mit gondolhatott? A francia világklasszist élete utolsó meccsén addig provokálta az olaszok kemény, de jellemtelen védője, Marco Materazzi, amíg teljesen elveszítette a fejét, és kiállították. Ezután el is bukta a francia válogatott az olaszok elleni világbajnoki döntőt. Most Ramos provokált ki egy pirosat, aminek hatása természetesen összehasonlíthatatlan azzal a korábbival, de Zidane edző talán érzett valami kesernyés ízt a szájában.
Történelmi duplázás, újabb trófeák, újabb Aranylabda és reklámszerződés Cristiano Ronaldónak. Csak valami közben megint elveszett. Be kell vallani – még akkor is, ha bevételek nem erről árulkodnak –, hogy a teljesen elüzletiesedett, a csalást, trükközést jutalmazó posztmodern futball egyre kevésbé szerethető.
Ahol a legnagyobb ellenség még mindig a videóbíró, mert a segítségével sokkal nehezebb lenne belenyúlni egy-egy meccsbe. Képzeljük el, hogy Ramos jelenetét visszanézi a játékvezető, ha úgy sem ad sárgát a spanyolnak, azzal magából csinált volna bohócot.
A posztmodern futballt nem Ramos (hanem a pénz, az idegenlégiósok korlátlan száma, a belterjesség) tette tönkre, de tökéletes szimbóluma. Mindent megnyert, nem lehet hiányérzete, de a profi futball világában mindig győzni és győzni kell. Úgy fest, mindegy milyen áron. Mert félre értés ne essék: a Real tökéletesen megérdemelte a szombati sikert, csak azt nem érti az ember,
hogy mi szükség volt erre a nagyjelenetre? És vajon: utólag eltiltják Ramost? Szerintem mindannyian tudjuk a választ.
B.L.
2017-06-06 at 00:10
A konkrét esetről.
Jópár éve nagy rajongója voltam Ramosnak.Tudjuk,mi a dolga a védőnek,de Ramos lassan már több kárt okoz a csapatnak,mint hasznot.
Ezek a “sztárok” teljesen elveszítették a kapcsolatukat a valósággal.Százszor értékesebbnek gondolják magukat a ténylegesnél,Ramos a közönséggel is úgy viselkedett,mintha ő szart volna mindenkit.
Valóban,a tíz évvel ezelőtti önmagánál ragadt le.Akkoriban arról nyilatkozott,hogy az ő hajához nem nyúlhat senki,és egyébként is ,idén ő lesz a gólkirály.
Betegek ezek a csávók.
Persze,nem ő egyedül.
Tgolyó
2017-06-05 at 17:32
Ajánlom mindenkinek , hogy az ilyen közvetítéseket amelyeket a szomszédos országok fogható TV i is /Forma 1 vagy nagy meccsek /adják akkor ott nézzétek .Az ilyen firkász meg jobb lenne ha kussolna . Az osztrák televízióban soha senkiről egy fél mondat pletyka hazudozás nem hangzik el . Illunak az előttem szólónak teljesen igaza van !!!
lllu
2017-06-05 at 00:30
A kedves cikkírótól pedig várnék bizonyítékokat, amivel az elég súlyos állításait alátámasztja.
“Cristiano Ronaldo a meccs első felében nagyjából háromszor terült el reklamálva, a bíró továbbot intett, de ahhoz nem volt mersze, hogy legalább egyszer felmutasson egy sárgát a világ egyik legjobb futballistájának. Műesésért, igen, amiből a portugál minden mérkőzésen bemutat néhányat, és amivel sok-sok tizenegyest hoz össze évről-évre.” – Melyik műesésért kellett volna sárgalapot kapnia? Percszámokat kérek a meccsről, szívesen feltöltöm mindegyik videórészletet, hogy a kedves olvasók eldönthessék, kinek van igaza.
Dybala “ráugrok az ellenfél játékosára és összeesek” akciói hogyhogy kimaradtak a felsorolásból? Az nyilván mindegyik súlyos szabálytalanság volt.
Az meg tényleg a végtelen frusztráltságot mutatja, hogy mindenbe a Barcelonát kell bekeverni. Messiről mikor lesz cikk, hogy köpködi az ellenfelét, az oldalvonal mellett 3 méterről, közvetlen közelről izomból belebikázza a vendég közönségbe a labdát?
De azért az durva, hogy a színészválogatott (Suárez, Neymar, Messi, Alba, Piqué, Busquets) nagy rajongója ír pont egy ilyen cikket. De hát ma ebben az országban nem lehet elég vastag a bőr. 🙂
khm
2017-06-04 at 20:46
A profi foci,egyszerű pénzmosás.
Kétes
2017-06-04 at 17:31
Kezdjük azzal amiről a cikkben is szó esik. A beképzelt pojáca (pozőr) Kassai nélkül a Real valószínűsíthetően ott sem lett volna Csrdiffban.
lllu
2017-06-05 at 00:19
Azért mert a pestisrácok szint, meg az nso meg a többi szenny ezt nyomja (nyelveket gondolom nem beszélsz, így külföldi minőségi sportsajtó kilőve), még messze az igazság.
A Bayern a visszavágón egy lesgóllal szerezte meg a vezetést 1-1 után (Ramos öngólja előtt Lewandowski fejesénél Müller lesen volt). Ezen kívül sikerült egy tizenegyest berúgniuk, az első meccsen meg egy szögletből gólt fejelni.
Eközben a Real 6 akciógólt lőtt, az első meccsen még szerezhettek volna 2-3-at ebből a fajtából, ha Neuer nem mutatja be élete védéseit.
A 180 perc alatt kb. 25 olyan perc volt, amikor a Bayernnek állt a zászló a játék és az eredmény tekintetében egyaránt. Vidal meg egy tapló gyökér, ne csodálkozz ha könnyebben kiállítják. Az a fajta csávó, aki ha felszáll a villamosra még meg sem szólal, de már full unszimpatikus (és joggal).
Be kellene fejezni ezt a Kassaizást, a németeknek kurva nagyot kellett volna fordítani a játékukon, ha tovább akartak volna jutni. Ami maradjunk annyiban, nem igazán volt benne a játékukban.
Asd
2017-06-05 at 09:05
Te miről beszélsz barátom? Valoszinuleg csak az osszefoglalot nezted mint a masik barca szurkolo cikk iroja. A bayern nem tudott akcio golt szeretni ket merkozes + a hosszabbitas alatt
vektortér
2017-06-04 at 17:11
Savanyú a szőlő, kedves “semleges szurkoló”!
Mező Gábor
2017-06-04 at 17:19
Nem hinném, egyszerűen taszít ez a fajta viselkedés a futballpályán. Ha Real Madrid-játékos, ha Bayern (Robben), ha Barcelona-csatár (Suárez), ha bárki más adja elő. És még jobban taszít, ha azt látom, hogy az UEFA és FIFA semmit sem tesz ellene. Szerintem nem csak engem zavar, elég sokan mondtak búcsút emiatt a futball követésének.
vektortér
2017-06-04 at 17:51
Valahogy nem ilyen volt a muszáj herkuleses cikk hangvétele. Nejmár műesései és fetrengései valahogy kimaradtak. A hatból négy gól ugyanilyen kérdéses döntésekből született. Akkor nem igazán taszított a dolog, sőt az alázat, meg “futballtörténelem” volt.
Asd
2017-06-05 at 09:09
Birom az ilyen “szurkolokat”, akik evente egy meccset neznek meg, talan meg az eb-n verik a melluket hogy magyarok es ennyi. Legkozelebb arrol is irj cikket hogy a vizilabdaban mi tortenik a viz alatt, vagy a kezilabdaban torteno faultoktol… ember! Minden sportolo nyerni akar barmi aron. 100 ev mulva sergio ramos futball legendakent lesz szamon tartva,