Amikor a parancsvégrehajtási láz elönti a német agyat, abból sok minden létrejöhet, csak jó dolog nem. Létrejöhetnek például olyan nagyívű dolgok, mint sima világháború vagy népirtással súlyosbított világháború, és létrejöhetnek olyan kisebb léptékű dolgok is, mint például egy cikk, amelyben Benjámín Netanjáhút és az új izraeli kormányt antiszemitázzák. Annyira nincs már ötlete a forradalmi lendület fenntartására a liberális globalista hatalomnak, hogy nem bír kikecmeregni az útvesztőből.
Magyarországon is élénken emlékezhetünk rá, milyen hatásos fegyver volt évtizedeken át a nyugati világ mindenkori jobboldali kormányai ellen az antiszemitizmus-vád, amelyet nem kellett alátámasztani, csak elég volt bekiabálni a küzdőtérre, és mindenki összerezzent, a megvádolt fél pedig leszegte a fejét, és csendben hátrahúzódott.
Csakhogy megváltoztak az idők, azaz leginkább eltelt sok év, és az 1945-ben megsemmisítő vereséget szenvedett nácizmus legfeljebb pislákol néhány nem túl okos fejben, de immár három emberöltő óta nem tért vissza a politikai tényezők sorába, ami azt jelenti, hogy bizonyára már nem is fog. A nácizmussal riogattak a nyugati liberális világban meg a kelet-európai kommunista világban egyaránt, hiszen közös ellenségként verték meg ők ketten, de aztán a liberalizmus a kommunista rendszert is maga alá gyűrte, és egyedül maradt hatalmon a három modernista forradalmi irányzatból. A német náci meg a szovjet kommunista birodalmakat megbuktató amerikai liberális birodalomban és hűbéresi zónájában világos okból nem veszi már komolyan az értelmesebbje az idők távolába vesző nácizmustól való rettegést.
Hahó, kedves progresszívek, 2022 van!
Már a kommunizmus megbuktatása és a kommunista blokk országainak átcsatolása óta is eltelt 32 év, és az amerikai liberális birodalmat eközben utolérte a birodalmak életciklusának az a jellemző szakasza, amely a zenit után következik, és a birodalom önérzetét figyelmen kívül hagyva, lassú belső rothadásnak szokták nevezni. Ez után érkeznek általában azok az újak, akik céltudatosan behatolnak a birodalom belsejébe, és befejezik a folyamatot. Mostanra pedig egy birodalom maradt talpon a nyugati világban.
Ám fogy a lendület, fogynak az ötletek, fogy a képesség a belső megújulásra, ami egy forradalomban fogant, modernista hatalom számára különösen aggasztó.
Befehl ist Befehl
A szaporodó bajok és homlokráncolások persze másoknak, például a hűbéreseknek is feltűnnek, így velük szemben, az izgágaságukat megelőzendő, erősödik a birodalmi központ arroganciája. Kérés helyett már parancsol, aggodalmak megfogalmazása helyett nyomásgyakorló embert küld, szelíden de határozottan felemelt mutatóujj helyett fenyegetőzik, és kedvezőbb üzleti ajánlat helyett felrobbantja a gázvezetéket. Vagy inkább felrobbantatja a legmegbízhatóbb csatlósával, ahogy a Szovjetunió is a bolgárokkal akarta megöletni II. János Pál pápát; koszolódjon csak azok keze.
A brezsnyevi Szovjetunió is egy összedrótozott vezetőt talált ahhoz, hogy a problémák takargatásához keményebb szigorral fogja a csatlósait (kép forrása: Youtube)
A hűbéresek pedig többek között az egyre idegesebb, egyre arrogánsabb hangnemből veszik észre, hogy nem mennek simán a dolgok a fellegvárban. Mit érezhet az a propagandista, aki 2022-ben nem kap annál modernebb utasítást, mint hogy le kell antiszemitázni az ellenséget?
És a helyzet még ennél is kínosabb, mert a Tagesspiegel propagandistájának nem egy akármilyen ellenséget, hanem egy zsidó ellenséget kellett leantiszemitáznia!
Nem irigylem szegény Malte Lehminget, mert ha egy pici esze is van, akkor kínosan feszengve írta meg a cikkét, és talán még a főszerkesztőjével is alkudozott egy sort, hogy inkább valami Ságvári Endre néven hozzák le ezt a hibbant betűhalmazt. Persze az amerikaiak sem teljesen hülyék, pontosan tudják, hogy a legképtelenebb parancsokat Németországban érdemes kiosztani, mert ott bármilyen valóságtól elrugaszkodott ökörségre is csak a bakancsok sarkának feszes csattanása és erőteljes „Jawohl, mein Fahrer!” hallatszik válaszul.
A szélsőséges politikus szerint Németország MEGINT az európai integráció vezetője (németül: Fahrer) lesz. Utoljára 1939–45 között dolgoztak ilyen vehemenciával Európa egyesítésén a németek. (kép forrása: Twitter/Daniel Freund)
A filoszemitizmus az új antiszemitizmus
Sajnos a helyzeten vajmi kevéskét javít, hogy Trumphoz és Orbánhoz sorolva antiszemitázták le Bibi Urat, hiszen Trump erős szövetségest talált az amerikai konzervatív zsidóságban, olyannyira, hogy egyiküket vejeként a családjába fogadta, Orbánról pedig már csak a DK-s hívek hiszik el, hogy antiszemita, de ők azt is elhiszik, hogy a Feri józanul faragja a reggeli szabadverseit.
„Sokáig az a tévhit élt, hogy aki Izrael oldalán áll, az nem lehet antiszemita. Sok európai jobboldali populista – Orbántól Geert Wildersen át Matteo Salviniig – azzal próbálja tisztázni magát az antiszemitizmus vádja alól, hogy demonstratívan támogatják Izraelt. A modern jobboldali antiszemitizmus gyakran szélsőséges filoszemitizmus formáját ölti – írja Jonathan Chait a The Intelligencer újságban »A zsidóbarát jobboldal furcsa antiszemitizmusa« címmel.”
Ezt hozta össze ez a szerencsétlen parancsvégrehajtó Lehming, aki német, szóval borítékolható, hogy a végén veszíteni fog. Nézzük is inkább Chaitet, akit idézett! A zsidó származású amerikai publicista azt fejtegette az idézett tavalyi cikkében, hogy a tipikus XIX. és XX. századi antiszemita toposzok akkor is működnek, ha kiveszik belőlük a zsidókra való utalásokat. Chait szerint a háttérhatalomról és a nemzetközi pénzügyi elit összeesküvéséről beszélő Trump ezekkel a szövegeivel valójában antiszemita húrokat penget.
Így néz ki egy igazi antiszemita szövetkezés a baloldali-globalista ápoltak szerint. (fotó: Haim Zach/GPO)
Aranyos, ahogyan a vonalasan Izrael-ellenes politikát képviselő nemzetközi baloldal minden árnyékban antiszemitizmusra vetődik. Ugyanez a politikai oldal kiáltotta ki Netanjáhút még korábban „rossz zsidónak”.
Mostanra még jobban elgurult a gyógyszerük, és már le is merik antiszemitázni. Az már az ő dolguk, hogy orvoshoz fordulnak-e a bajukkal, vagy nem. Az viszont figyelemre méltó, hogy Chait milyen kétirányú utcába gyalogolt be:
- Ha a Trump által bírált háttérhatalom és nemzetközi pénzügyi establishment működtetői nem zsidók, akkor miért antiszemitizmus bírálni őket?
- A másik lehetőség, hogy Chait szerint hangsúlyosan zsidók, amivel a publicista gyakorlatilag a Cion bölcseinek jegyzőkönyve mellett érvel.
Tudjuk természetesen, hogy az amerikai publicista szerint egyetlen lehetséges válasz van, miszerint a háttérhatalom nem létezik. Csakhogy mások szerint meg nagyon sok jel mutat arra, hogy mégiscsak létezik. Ez így eldönthetetlen vita, és visszakanyarodunk a cikk legelejére, azaz hogy a globalista baloldal az antiszemitizmus-váddal akar megnyerni egy vitát a patrióta oldallal szemben.
Rettenetes, elnyomó jobboldali diktátorok szövögetik a rettenetes, elnyomó összeesküvésüket. És közben meg ne feledkezzünk a háttérben meghúzódó antiszemita szálról! (fotó: timesofisrael.com)
Hahó, progresszívek, 2022 van! Valami új ötlet kéne már!
A zsidóknak ma már nem náci paramilitáris csoportok miatt kell félniük kilépni az utcára a Fejlett Nyugaton, hanem észak-afrikai meg délnyugat-ázsiai muzulmán bevándorlók verik, esetenként ölik meg őket. Persze szegény német publicistánknak ha van is esze mindezeket végiggondolni, joga biztosan nincs, hiszen parancsot kapott. Ő még ráadásul régi reflexből össze is mosta az antiszemitizmust és a rasszizmust mint két olyan dolgot, amelyek virágoznak Netanjáhú, Orbán, Trump, Salvini, Wilders meg a többi szörnyű jobbos politikus alatt. Az sem zavarhatta össze parancsvégrehajtás közben, hogy a rasszizmust mostanság leginkább a bevándorlásellenesség és az iszlámellenesség leírására használják Európában, Izraelben viszont elég furcsán hangzik egy antiszemitizmust és iszlámellenességet egyszerre támogató miniszterelnök.
De hát ezt mondták fentről, ezt kellett leírni. Végülis a német média eddig is stabil bázisa volt a például Magyarországról való hazudozásnak, ez már nem oszt, nem szoroz.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS