Pesti Srácok

Bokafogásba vágta magát a FOS a mucimegfejtésektől

Bokafogásba vágta magát a FOS a mucimegfejtésektől
Budapest, 2026. március 15. Magyar Péter pártelnök (j7), Randai Márk, a párt alelnöke (j6), Kapitány István, a párt gazdaságfejlesztési és energetikai vezetője (j5) és Nagy Ervin színész, képviselőjelölt (j4) a Tisza Párt Nemzeti Menet címmel megrendezett ünnepségén az Andrássy úton az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján 2026. március 15-én. MTI/Purger Tamás

Újabb szomorú pontját láthatjuk a magyarországi liberális média és Bütyök bántalmazó kapcsolatának. A jelek szerint a megvert, megalázott és többször megcsalt balos sajtó továbbra sem hajlandó elszakadni agresszív szerelmétől, inkább bokafogásba vágja magát előtt és várja az újabb övcsattal való popsi paskolást.

A baloldali sajtó megtört. Bütyök olyan régen bántalmazza őket, hogy immár eszükbe sem jut az ellenállás, a menekülés ebből a kínzó kapcsolatból, hogy inkább bokafogásba vágják magukat és reménykednek benne, hogy a következő erőszakos kommenthatás előtt legalább beolajozzák a hozzászólásokat. Itt már minden remény elveszett.

444 bokafogásban
444 bokafogásban

Kroó Zita remekül összefoglalta EBBEN a cikkben, hogy miért is értelmetlen a muciológiai számításokra alapozni, hogy vasárnap melyik meneten voltak többen, tudniillik ugyanis, hogy a számok nem érzelmi függvények, hanem tények. Javaslom az írást elolvasni, itt nem is taglalnám tovább.

Bokafogás és szolgalelkűség

Amire viszont óhatatlanul ki kell térnünk, hogy a balos média mennyire tényként kezelte ezt az érzelemszámítgatást. Ez ugyanis már a Stockholm-szindróma súlyos változata. Ott tartunk, hogy a FOS feladta. Voltak ugyanis még korábban kísérletek arra, hogy ellentartsanak Bütyök ámokfutásának, például bemutatták, hogy mennyire szürreális volt, amikor Poroska bejelentette, hogy az éhező vendégmunkások inkább állatkerti belépőt vettek girosz helyett, hogy megegyék a kacsákat és az aranyhalakat, de azóta ez már csak a múlt.

Az abúzus teljessé vált, és lemondtak róla, hogy egyáltalán fenntartásokkal kezeljék a muciológiai matekot. Most már mindent elhisznek, amit a zsebmessiás és az őt kiszolgálók mondanak, most már minden tény, ami érzelem, és egyetlen érzelem létezik: ÓÓÓÓÓRBÁN RÓÓÓÓÓSZ, MAGYAR JÓÓÓÓ.

Nem tudjuk, hogy innen van-e még visszaút, mert ugye, amikor kiderül, hogy itt már nem lesz kormányváltás és a csicskamajdan is kudarca fullad, akkor majd meg kell állni a tükör előtt és szembenézni azzal, hogy milyen volt ez az elmúlt pár év, hogy hogyan tűrték el, hogy a szekta és annak feje minden lehetséges alkalommal megalázza őket, azt, hogy az általuk támogatott balos politikusok hogyan vették semmibe őket, és szóra sem méltatták a riportereiket.

Ezzel szembe kell majd nézni. És igen, meg is fogják tenni, június környékén majd jönnek a cikkek, hogy Magyar Péter miért egy nárcisztikus pszichopata. Egészen addig, míg jön a következő messiás, aki majd még durvábban bánik velük és ismétlődik elölről az egész.

 

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.