Legszebb sikerünk felidézésével hangolunk a vébére. Puskásék világbajnoki aranya az egész történelmet megváltoztatta. Az 1954-es győzelem után a kommunista diktatúra összeomlott, Rákosit kivégezték, és a Szovjetunió is kénytelen volt elismerni Magyarország függetlenségét. Ki ne tudná, hogy 1958-ban megvédtük a vébé-címet, Puskásék a Kispesttel, Kocsis Sándorék a Ferencvárossal uralták a klublabdarúgást. Idézzük fel ezeket a csodálatos éveket!
A brit BBC idén a magyar Aranycsapat világbajnoki győzelmét választotta minden idők legfontosabb sporttörténeti győzelmének, hiszen a siker Magyarország és a világ történelmére is komoly hatással volt. Örülünk az elismerésnek, bár futballnyelven szólva papírforma eredmény: ez az 1954-es torna tényleg mindent megváltoztatott.
Ebből persze semmit sem sejtett a világ a németek elleni döntő 88. percében, akkor, amikor Kocsis Sándor 3–3-nál beollózta a mindent eldöntő gólt, legfeljebb annyit, hogy kivételesen a futball igazságos volt:
a legjobb csapat nyerte a világbajnokságot.
Ki ne tudná, hogy 1954 júliusában közel háromszázezer ember gyűlt össze Budapesten, euforikus, szavakkal felidézhetetlen hangulatban ünnepelték a hazatért legendákat, mintha ez a győzelem eltörölte volna azokat a rettenetes éveket. A második világháború mérhetetlen tragédiáját, Rákosiék féktelen tombolását, a Gulág rémtetteit, a megnyomorított ország minden kínját.
Örömteljes fogadtatás / Fotó: MTI
Nagy Imre természetesen megpróbálta kihasználni ezt a sikert a kommunisták belső hatalmi harcában, július közepén arról szónokolt, hogy le kell számolni a sztálinista dogmákkal, hiszen az Aranycsapatnak is a kreativitás hozott sikert. A közösség ereje – csapatjáték – mellett szükség volt Puskás, Kocsis és Sándor Csikar zsenialitására is.
„Ez a lényeg, elvtársak!”
– mondta, de nem számított a tömeg korábban elképzelhetetlen reakciójára. „Nem vagyunk!” – üvöltötték először néhány százan, hogy aztán több ezren, majd több tízezren átvegyék a skandálást. „Nem vagyunk” – ordította a magyar nép, és akkor lehetett először meglátni a rettenetet Nagy Imre arcán. Nem kérdezett vissza, inkább zavartan folytatta monológját.
Nagy Imre / Fotó: MTI
A több már történelem.
Pár nappal később, 1954. július 27-én kitört a forradalom, az egyik menetet éppen Puskás és Czibor vezette, a két nagy rivális ezúttal összefogott, együtt menetelt. Ez volt a legtökéletesebb szimbólum, közös képük bejárta a világsajtót.
A lázadásból órák alatt szabadságharc lett, Nagy Imrét a többi kommunistával együtt börtönbe zárták, Rákosit augusztus tizedikén felakasztották, miután a pár nap alatt lezajlott perben jogerősen halálra ítélték. A szovjet hadsereg kivonult, és miután a saját politikai játszmáin felülemelkedő Nyugat – az Egyesült Államok vezetésével – a lehetséges agresszióra fegyveres válaszcsapással fenyegette meg Moszkvát, a Szovjetunió inkább lemondott Magyarországról.
„Ez a fasiszta állam lesz az intő példa a Béketábornak!”
– harsogta a Pravda, de a szabad Budapesten már csak röhögtek ezen.
Amikor Puskás kinevette a Real ajánlatát
Amikor a Real Madrid 1955-ben megkereste Puskást, ő cinkos mosollyal felelt az újságíróknak: „az én szívem a Kispesté, miért is mennék el?” – mondta, és az idő őt igazolta.
A Budapest Honvéd nevet eldobó Kispest 1957-ben, 1958-ban és 1959-ben is megnyerte a bajnokcsapatok Európa Kupáját. Kétszer éppen a Realt, 1957-ben pedig a Barcelonát győzte le. A világ második legerősebb klubcsapata ekkor már a Ferencváros volt, amelyet a klubhoz természetesen visszatérő Czibor, Kocsis kettős vezetett, akik 1960-ban végül megnyerték a BEK-et.
Sándor Károly, Kocsis Sándor és Kárpáti Béla / Fotó: MTI
A válogatott 1958-ban toronymagas esélyesként megvédte a világbajnoki címét, a fiatal Pelé könnyeit azóta sem felejtettük el, ez volt a magyar labdarúgás első aranykorszaka. A második azóta is tart.
Most, a 2018-as világbajnokságra visszanézve nem árt felidézni, honnan is jöttünk, mikor ért fel először a világ csúcsára a magyar futball, hogy örökké megváltoztassa nem csak az ország, de egész Kelet-Európa történelmét.
Jó érzés tudni és kimondani, hogy a végül a berlini fal 1970-es lebontásával elvérző kommunizmus koporsójába éppen futball-legendáink verték be az első szöget.
Ha ez a vébé ilyen történelmi diadallal talán nem is kecsegtethet, azért most is varázslatos tornára számítunk.
(Játékos cikkünkkel arra próbáltuk felhívni a figyelmet, hogy a futball mindenre képes tesz. Az Aranycsapat 1954-es ezüstérmével a mi legendás együttesünk, ahogyan ’56 is történelmünk legszebb pillanatai közé tartozik. De azért még mindig, örökké fájni fog az az ezüst.)
A program elkészültét a Tippmix forgalmazója, a Szerencsejáték Zrt. támogatta.
Fotók: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS