Putyin elé járult Lukasenka, a belaruszok sorsa az orosz elnök kezében van?
Lukasenka Ceausescu, Duce, vagy XVI. Lajos sorsát követi? Esetleg Napóleon a példaképe? Alapvető fontosságú Magyarország számára a posztszovjet térség stabilitása. Ezért időről időre közlünk olyan írásokat, amelyek nem a nyugati, amerikai és nyugat-európai prekoncepciók alapján tekintik át a térség folyamatait.
Szerző: Erdélyi E. Péter
Alekszandr Lukasenka elnök egyszerűen elfogatta, majd bezáratta az ellenzéki vezetőket, vagy akiknek sikerült kiszökniük külföldre, azoknak a rokonait raboltatta el túsznak, hogy velük zsarolja a hangadókat. Így történt ez a leghíresebb politikai ellenfelével, Szvjatlana Cihanouszkajával, akinek a férjét, Szergej Tyuhanovszkijt tartja börtönben – főbenjáró bűnökkel vádolva.
A mostani utcai megmozdulásoknak öt sajátos jellemzője van, amelyek egyébként arra utalnak, hogy ebben a népmozgalomban kevesebb a külföldi beavatkozás, mint az ukrajnai "forradalomban":
- a vezetők hiánya, akiket a régi partizán hagyományoknak megfelelően kis, sokszor alkalmi csoportok szerveződésével pótolnak,
- a tüntetők és a sztrájkolók fáradhatatlansága (akikhez egyre több OMON-os csatlakozik, akik pajzsfelemeléseikkel, vagy a laktanyákban való bennmaradásukkal fejezik ki szolidaritásukat).
- az okostelefonok fegyverként való használata, hiszen ezekkel bárki bármit lefényképezhet, levideózhat, amely felvételeket azonnal, egy gombnyomással meg is oszthat, terjeszthet.
- Jellegzetesség a forradalom vértelensége, erőszakmentessége, legalábbis a tüntetők részéről.
- Szombaton a tüntetők főleg nőkből és gyermekekből álltak. Ezzel az akcióval arra törekednek, hogy elkerüljék az erőszakot.
Az erőszakszervezetek kegyetlen utcai támadásait az egész világ láthatta, a rendőrségi fogdákban elkövetett nemi erőszakokról, megaláztatásokról, kegyetlen kínzásokról pedig maguk az áldozatok számoltak be. Egyes híradások szerint nem mindenki úszta meg lelki-testi traumákkal, több letartóztatott tüntetőt a hozzátartozók egyszerűen nem lelnek sehol.
Itt jegyzem meg, hogy Lukasenka 26 évvel ezelőtti hatalomra jutását követően több magas rangú ellenfele tűnt el nyomtalanul, vagy került elő a holttestén szörnyű kínzások nyomaival. Az elemzőknek szegezett mostani kérdésünk az, hogy miként mászik ki ebből a bonyolult helyzetből a belorusz elnök? Szergej Luscs, a népi kezdeményezésre létrejött „Unió” szervezet vezetője igen érzékletesen kommentálta a PS-nek a belorusz politikai és gazdasági állapotokat.
A hatóságok helyzete a választások után valóban nehézzé vált. Amellett, hogy a tüntetések példátlanul hatalmasakká nőttek, és a belorusz társadalom minden rétegére kiterjedtek, ideértve a vállalati kollektívákat is, a helyzetet súlyosbítja az ország nehéz gazdasági helyzete. Ez utóbbiakat a világjárvány következményei, a határok bezárása, az export- és importáramlások csökkenése okozzák. Valamint azok az ellenzéki akciók is szerepet játszanak, amelyek pénzügyi nehézségeket okoznak az országnak, például ilyen a devizahiány előidézése. Ezeket a célokat az ellenzék támogatói a belorusz bankokban elhelyezett betéteik zárolásával, a devizatartalékok felvásárlásával, az adóbefizetések késleltetésével, illetve egyebekkel érik el.
– magyarázta a belorusz közéleti személyiség.
Eközben Lukasenka nem kívánja elhagyni posztját, és excentrikus személyiségének megfelelően a végsőkig küzd.
A döntések meghozatalakor az elnök teljesen szabad, nem függ a "kíséretétől", a környezetétől, inkább fordítva, ők függnek tőle. Ami a polgárháborúval kapcsolatos feltételezéseket illeti, itt az "ukrán forgatókönyv" megismétlése aligha lehetséges. Először is, Lukasenka ellenőrzi az ország összes hatalmi struktúráját, és fegyveres fenyegetés esetén az ellenség erőközpontjait azonnal felszámolja"
– mondta Luscs.
Ennek tudatában az ellenzék az erőszakmentes ellenállás módszerét választotta, amelyek a belorusz körülmények között is bizonyították hatékonyságukat.
A választásokat követően, az erőszakszervezetek és a tiltakozó tömegek többnapos egymásnak feszülésére azért volt szüksége az ellenzéknek, hogy rossz fényben tüntesse fel a hatóságokat és miután ezt a feladatot elvégezték a feszültség fokozása már szükségtelen. Mindemellett a helyzetet Moszkva árgus szemekkel figyeli. Az orosz vezetés nem szándékozik beavatkozni egyfajta moderátorként a belarusz állam belpolitikai folyamatába, hiszen a fehérorosz államiság megőrzésének garanciavállalója. Legalábbis, addig, amíg az események az alkotmányos tér keretein belül haladnak. Az ellenzék és a hatóságok közötti viszály a jövőben várhatóan rejtett szakaszba fog átkerülni, és határozatlan ideig fog elhúzódni. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet előnyös az ellenzéknek, hiszen ő nem felel semmiért, és minden új problémával növeli a népszerűségét, egyszersmind ezzel erősíti az elnök negatív megítélését"
– mondta Szergej Luscs.
MTI/AP/str
A hatalomnak viszont éppen ellenkezőleg, stabilizációra van szüksége, és itt Lukasenka (a támogatóival együtt) konzervatív meggyőződése dacára elindulni kényszerül a reformok útján.
Először is, a belorusz alkotmány azon rendelkezései változhatnak, amelyek a parlament és az elnök közötti hatalommegosztására vonatkoznak. Várhatóan vegyes rendszerű parlamenti választásokra kell áttérni, amely megerősíti a pártok szerepét. Egyéb intézkedések a civil társadalom kialakulását célozzák meg.
– mondta el még az „Unió” vezetője.
Az alapjaiban átalakított alkotmányra alapozva új parlamenti- és elnökválasztásokat fognak tartani. Ez azonban csak távlati terv, amit egyébként Moszkva is támogat, és amely napirenden volt Putyin és Lukasenka közötti legutóbbi telefonbeszélgetésen is.
Napjainkra erősen aktivizálódtak Oroszország és Belorusszia uniójának belorusz támogatói. Korábban a jelenlétük nem volt különösebben észrevehető, hiszen a fő integrátori szerepet éppen Lukasenka játszotta, és féltékenyen figyelte az egyesülési platformján álló civilek aktivitását. Ezek az erők akadályozták Minszk azon stratégiáját, amely a Nyugattal való kapcsolatok normalizálását tűzték ki célul. De ma, szembesülve a hatalom elvesztésének veszélyével, Lukasenka kénytelen puhább politikát folytatni Oroszországgal, valamint az orosz orientáció támogatóival szemben, köztük a belorusz civil társadalom ilyen képviselőivel
– közölte a belorusz közszereplő, aki azzal folytatta, hogy Pavel Udov belorusz ellenzéki politikai elemző szerint Lukasenka, az összes diktátorra jellemző szokásos módon, magától nem fogja feladni a hatalmát és nem fog lemondani.
Elmondása szerint az elnök kezében összpontosul a hatalom teljesen, ebben a tekintetben az abszolútnak tekinthető. Sem a jogszabályok, sem más hatalmi intézmények (bíróság, parlament) nem korlátozzák a hatalmát, és nem befolyásolják döntéseit. Ilyen helyzetben csak két forgatókönyv létezik az események kialakulására: 1. Az életkor és az egészség okozta fizikai halál; 2. Forradalom és kényszerű lemondás – szögezte le a PS-nek a belorusz politológus.
Mint láthatjuk, az erősödő forradalmi jellegű események ellenére Lukasenka továbbra is kitart a hatalom mellett, és terrorral, elnyomással igyekszik befolyásolni a társadalmat. Ugyanakkor Lukasenka támogatói közül mindazok, akik nem értettek egyet a politikájával, elhagyták vagy elvesztették a tisztségüket vagy pozícióikat. A jelenlegi belorusz vezetés csúcsa kizárólag a személyes bizalomra és hűségre épül.
Létezik egy harmadik forgatókönyv is – Oroszország befolyása, amely kétségkívül teljes ellenőrzést kíván létrehozni Fehéroroszország felett, mégpedig az unióba való integrációja révén. Úgy gondolom, hogy ennek a folyamatnak a befejezése után Lukasenkát eltávolítják a hatalomból, esetleg fizikai eszközöket is alkalmazva. Ahhoz, hogy Belorussziát az integráció révén ne foglalja el Oroszország, ennek érdekében a belarusz társadalomnak kell megbuktatnia Lukasenkát. Nyilvánvaló, hogy a társadalomban a feszültség és a konfrontáció érezhető, de nem valószínű, hogy Lukasenka hatalma hamarosan megfől.
– vélekedett a belorusz politológus.
A forradalom győzelme esetén, ha Oroszország nem avatkozik be az eseményekbe, az ország helyzete néhány hónapon belül stabilizálódni fog. Nem valószínű, hogy polgárháború kezdődhet el az országban, tekintettel arra, hogy az állampolgárok többsége támogatja a változásokat és a demokrácia megteremtését. Természetesen nem lehet elkerülni az átmeneti időszak nehézségeit, és ebben az esetben minden attól függ, mennyire profi, eredményes és felelősségteljes lesz az új kormány és az ország új vezetője.
Az elnökválasztás eredménye ellen tüntető tömeg Minszkben 2020. szeptember 13-án. Az augusztus 9-i elnökválasztás óta mindennaposak a tüntetések Fehéroroszországban, mert a tiltakozók szerint Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök csalással győzött.
MTI/AP/TUT.BY
Alekszej Dzermant belorusz újságíró és politikai elemző derűlátóan beszélt Belorusszia jövőjéről a PS tudósítójának.
Úgy látom, hogy Lukasenka a helyén marad, előkészíti az alkotmány reformját és 2-3 év múlva új választásokat tartanak az új alkotmány értelmében. Megfigyelhető, hogy a tiltakozások mérete, ereje csökken. Az pedig nem valószínű, hogy Oroszország támogatná a megmozdulásokat. Az sem valószínű, hogy a belorusz polgárok a jövőben úgy tudnak élni majd, mint eddig. Szeretnének ugyan változásokat, de nem tudják, milyeneket.
– mondta a fiatal évei ellenére országában igen elismert közéleti elemző.
Ide kapcsolódnak Valerij Cipkalo ellenzéki vezetőnek, Lukasenka egykori kihívójának a gondolatai, aki most Kijevben kénytelen meghúznia magát. Valerij Cipkalóról tudni kell, hogy Lukasenkával együtt kezdte a politikai karrierjét, jól ismeri az akkori tsz-elnök személyiséget. Cipkalo ennek dacára azt nyilatkozta, hogy Lukasenka a kezdetekben őszinte ember volt, aki megfelelt a belorusz nép akkori elvárásainak, de bő egy évtizede útjaik teljesen más irányba fordultak már.
Úgy látom, hogy első lépésként a tüntetők célja az, hogy megszabaduljanak valamitől, valakitől. A második tüntetéssorozat fogja tartalmazni a valamiért való harcot"
– mondta határozottan az egyik orosz tévéműsorban.
Ő is kiemeli az internet jelentőséget, a túszokkal való zsarolást, a partizán módszerek hatásosságát, a tüntetések, sztrájkok erőszakmentességét és az erőszak szervezetek egyre fokozódó passzivitását. Ő azonban a független Fehéroroszország irányába mutató fordulatban hisz.
A belorusz nép nem a szalonnáért, hanem a szabadságért tüntet!
Szocsiban ma tárgyal Putyin és Lukasenka. Ez az első személyes találkozásuk a belarusz tüntetések kezdete óta – jelentette a RIA Novosztyi orosz hírügynökség. A négyszemközti tárgyalás annyira titkos, hogy a szobában csak Vlagyimir Putyin és Alekszandr Lukasenka tartózkodik. Hivatalosan azt sem hozták nyilvánosságra, hogy milyen témákat fognak érinteni, azt azonban bejelentették, hogy dokumentumok aláírására nem kerül sor. Sőt, még sajtótájékoztatót sem tartanak – írja a RIA Novosztyi. Ez az első személyes találkozó Lukasenka és Putyin között, miután augusztus 9-én Fehéroroszországban elnökválasztást tartottak és a hamisnak tartott hivatalos eredmény miatt békés tüntetéssorozat robban ki. A rendkívül kényes helyzet miatt akár késő estig is eltarthatnak a megbeszélések.
MTI/AP/BelTA/Andrei Stasevich
A belorusz ellenzék vezetője, Szvetlana Tyihanovszkaja sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Putyin "úgy döntött, hogy folytat párbeszédet Fehéroroszország bitorlójával, mint az emberekkel". Az elnökjelölt továbbá hozzátette ezt is: „Szeretném Vlagyimir Putyin elnököt emlékeztetni arra, bármilyen megegyezésekre is jutnak a Szocsiban tartott megbeszélések során – azok nem fog törvényes erővel bírni. Mindent felül fog bírálni az új kormány!”
A belső és külső nyomás alatt álló Lukasenka nyilván kénytelen volt Putyin elé járulni és az alábbi témákban tárgyalni: a belső rend helyreállítása, a két ország gazdagsági integrációja, és Lukasenka (csak) középtávú politikai megerősítése.
Ez utóbbi hátterében az áll, hogy Moszkva már régóta megbízhatatlan partnernek tekinti Lukasenka elnököt, de nem akarja az utcai tüntetések győzelmét Fehéroroszországban. Ezért továbbra is támogatja őt, szorgalmazva a hatalom fokozatos átadását – írja a Bloomberg News. A RIA Novosztyi emlékeztet arra, hogy korábban Putyin nyilvánosan támogatta Lukasenkát: gratulált a választásokon elért győzelméhez (ezt most személyesen is megtette a kamerák előtt), és kérésére bejelentette egy orosz rendvédelmi tisztekből álló csoport létrehozását is, akiket Fehéroroszországba lehet küldeni. Itt jegyezzük meg: Belorussziában most is több orosz katonai repülőgépbázis működik.Abbasz Galljamov orosz politológus szerint Putyin nem tervez nyílt fegyveres beavatkozást Belorussziában, nem kíván „Európa csendőrévé” válni. Ennek megjósolhatatlan visszhangja lenne mind Európában, mind az orosz nép körében.
Ami Belorusszia gazdasági helyzetét illeti, arról Rosztyiszlav Iscsenko orosz politikai elemző véleményét már korábban idéztük: az ország gyakorlatilag a „Nagy Testvértől” függ, hiszen itt van a piacai és onnan kapja az ország energiaszükségletének nagyobbik hányadát, miközben jelentős adósságokat halmozott fel már Moszkvával szemben.
A megbeszélések általános légkörét a megfigyelők szerint a bizalmatlanság jellemzi. „Ha megvizsgáljuk Lukasenka és Putyin közötti kapcsolatok történetét, az árulás, a megtévesztés, a csalás, a végeláthatatlan kuncsorgások és az orosz tisztviselők Lukasenka által való fenyegetésének történetét kapjuk
– állítja Konsztantyin Gaaze orosz szociológus.
A sajtó munkatársait csupán arra néhány percre engedték be, amíg a két elnök elfoglalta a helyét és néhány általános protokolláris mondatokat fogalmazott meg a másik felé. Lukasenka ez idő alatt a szokásoshoz képest határozatlan volt, hangja kissé remegett, miközben megdicsérte mindkettőjüket, hogy a tüntetéseket fegyver alkalmazása nélkül kezelik. "A barát a bajban ismerszik meg” – így fejezte ki reményét belorusz elnök. Putyin a tüntetéseket belügynek nevezte, nem kíván ebbe beavatkozni és örömmel vette, hogy megkezdődött a belorusz alkotmány megreformálása, illetve a politikai reformok is megindultak. Kiemelte, hogy Oroszország tartja magát a korábbi egyezményekben foglaltakhoz, beleértve a katonai kötelezettségeit és tiszteletben tartja Belorusszia függetlenségét.
Fjodor Krasenyinnyikov orosz politológus, aki az orosz hatalom újabb megtorlása elől Vilniusba emigrált, úgy gondolja, hogy a mai tárgyalások legvalószínűbb nyilvános eredménye Putyin nyugodt, de határozott támogatásának kifejezése Lukasenka iránt. Ezeket biztosítékok kísérik majd Belarusz részről, hogy az integrációs menetrend új aktív szakaszba lép. De semmi több. Ami a kulisszák mögötti tárgyalásokat illeti, a józan ész azt sugallja, hogy bár az erőviszonyok nagyban megváltoztak – mégpedig nem Minszk javára –, maga a párbeszéd típusa egyelőre ugyanaz marad. Lukasenka nem lesz szelíd és engedelmes, és ha mégis úgy tesz, megpróbál minden lehetséges módon visszatáncolni. Orosz oldalon azonban nem lehetnek naiv elvárások: a partnert ismerik, mint a rossz pénzt. Legfeljebb középtávon számolnak már csak vele.
