Rendszerváltás, új reformkor, útkeresés, Vona Gábor

Fiatal miniszterelnökké nem tudott válni, mint példaképe és nemezise, Orbán Viktor, úgyhogy most teljesen eredeti ötletként a rendszerváltást tűzte ki célul Vona Gábor. Emellett szeretne egy új reformkort is, ami nemcsak arról tanúskodik, hogy az influenszerré civilesedett politikus mostanában Evola helyett Széchenyit olvashat, hanem arról is, hogy még mindig nem sikerült az útkeresése végére érnie. Az Azonnali.hu interjúja mutatta be nekünk az új Vonát, aki annak ellenére nem politikus már, hogy kizárólag a politikusként szerzett ismertségét próbálja most kamatoztatni.

Inspirálja a vloggerkedés pártpolitikai kereteket meghaladó szabadsága Vona Gábort, és számos ötlete is van, viszont semmiképpen sem akar visszatérni a pártpolitikába, mert pártpolitikusként nem tudna olyan emberekkel leülni, akikkel most le tud,

mert nem vagyok politikus. (!!!)

Vona Gábor tehát – az 1918-ban császárpártiból köztársaságivá, 1938-ban köztársaságiból nácivá, majd 1945-ben náciból semleges demokratává egy pillanat alatt átváltozó osztrákokhoz hasonlóan – pillanatok alatt civil lett a lemondása után. Legalább olyan civil, mint Lendvai Ildikó, a Civilkönyv (lásd: ITT) szerzője. Már csak legfeljebb némi nyűgöt jelent számára a múlt ködébe vesző politikai előélete, az viszont nem fontos, hogy kizárólag amiatt ismeri a közvélemény.

Felkértem egy liberális szakértőt egy adott témában, amire azt a választ kaptam, hogy nagyon megtisztelő a felkérés, de neki még egy kis időre van szüksége ahhoz, hogy a vloggerségemet, civil közéleti szerepvállalásomat a helyére tegye

– mondta Vona, jelezve, hogy ő már valóban olyan integratív, befogadó személyiség, amilyennek a Spinoza Ház közönsége megismerhette, és a liberálisokkal is szót tud érteni. Hol van már az SZDSZ! Ki is jelentette az interjúban, hogy bárki győzzön, csak ne a Fidesz. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozásunkról népszavazást óhajtó Hadházy Ákos aláírásgyűjtését is aláírta Vona azzal az indokkal, hogy ez legalább valamiféle mozgolódás a kormány ellen.

Egy új reformkor, amely csak Vona szerint hasonlít a régire

A politikába visszatérés helyett inkább szeretne

fontos társadalmi ügyeket megtalálni, ezekkel kapcsolatban jó kérdéseket feltenni és jó válaszokat adni.

És ez még nem minden: Vona Gábor a saját szavai szerint egy második reformkor eljövetelén munkálkodik – ugyanúgy, ahogy ezt Gyurcsány Ferenc is megfogalmazta a saját kormányzása idején. De ő legalább eljutott oda, hogy kormányfőként tette ezt. Vonának viszont a kormányfőség nem jött össze, ezt a kudarcot pedig úgy próbálja megkerülni, hogy ő a pártpolitika felett állva akar ott lenni az értékek létrehozásánál, ami egyébként még Széchenyi Istvánnak sem sikerült, hiszen ő is az egyik korabeli párthoz tartozva teremtett maradandó értékeket.

Nagyon sokban hasonlít a mostani helyzetünk a reformkorihoz. A reformkorban az akkori nemesség, értelmiség azt látta, hogy az ipari forradalom végigrobog Nyugat-Európán, a világon, mi meg menthetetlenül provincionálisak és avíttak vagyunk; egymást marjuk, miközben a világ elszáguld mellettünk. Ugyanezt érzem most

– így hozta a világ tudomására Vona Gábor, hogy mostanság nem Evolát vagy buddhista bölcseleteket olvas, hanem Széchenyit. A jelenkori műszaki fejlődést meghatározó digitalizációt és a kormány erre irányuló intenzív figyelmét nem említette az új reformkor kapcsán a független influenszer, akinek azzal szerencséje van, hogy rosszul jósló vloggerként sokkal nehezebb megbukni, mint a híveinek vaktában meggondolatlanul sokat ígérő pártvezérként.

Akinek kérdései vannak, az ne politizáljon. Egy politikusnak a mondatai végén vagy felkiáltójel legyen, vagy pont. Az én mondataim végén most kérdőjel van hetven százalékban

– nézett szembe legalább azzal a mindmáig tartó útkeresésével, amely végül a politikai pályáját is kútba rántotta.

Nem és nem! Már legkevésbé sem politikus! (fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Ő is szeretne rendszerváltó lenni

Magyarországon április 8-án rendszer született, ezért nem egy kormánnyal, hanem egy rendszerrel kell valamit kezdenie az ellenzéknek.

A rendszereket pedig nem leváltani szokták, hanem azok megbuknak

– mantrázta az ellenzék önvigasztaló toposzát Vona Gábor, aki a fiatal miniszterelnök karakterét nem tudta lemásolni, így most a rendszerváltó karaktert nézte ki magának. Tudjuk persze, Orbán Viktort a magyar társadalom – vagy még inkább a nemzetközi helyzet – majd megbuktatja, csak ki kell várni. Az mindenesetre komoly fejlemény az egykori nemzeti radikális útkeresőtől, hogy beállt a külföldi intervencióban bizakodó haladók közé. Ismét hangsúlyozta, hogy a Jobbik nem bontotta volna le a kerítést, és nem fogadta volna el a betelepítési kvótát, arról viszont ismét nem értekezett, hogy az esetleg kormányt alakító Jobbikot mire tudhatták volna rászorítani ugyanolyan nemzetközi nyomásgyakorlással, amilyeneket a Fidesz-KDNP-kormány nyolc éve visszaver.

És ha már a „mi lett volna ha” témakörnél jártak, a kétharmad szerinte nem a Jobbikon múlt – védte a mundér becsületét a független influenszer, aki már egyáltalán nem politikus, de azért megpróbálta árnyalni a saját vezetői felelősségét azzal, hogy a Fidesz nem politikai, hanem logisztikai győzelmet aratott a választáson. Tehát, noha rendkívüli politikai éleslátást tanúsítva, a választás éjszakájáig hitt a Jobbik győzelmében, Vona Gábor szerint Vona Gábor tulajdonképpen nem tehetett volna ennél többet a győzelemért, hiszen itt már rendszert kell váltani. Ahhoz meg leginkább külföldi intervenció kell, ahogy láttuk. Itt tart ma a hazai nemzeti radikális oldal maradványa.

Vona továbbra is az omladozó Jobbikban, a talán még jobban omladozó LMP-ben, valamint az európai szélsőséges liberálisokhoz éppen nemrég besoroló, a pártműködést leginkább társkereső klubként felfogó Momentumban látja a leendő új, 21. századi rendszer pólusait. Ebben az új rendszerben pedig nem fog kelleni sem Gyurcsány, sem az „új Kádár Jánossá” vált Orbán – vélekedik a Jobbik megbukott elnöke, aki a workshopján a vártnál nagyobb számú érdeklődőnek adhatta át politikai sikereinek és kudarcainak történetét.