Az A38 hajó naftalinszagú harminc férőhelyes előadótermébe látogatottunk el abból a célból, hogy végre felfedje a mi kis demokratikus ellenzékünk azt a titkos fegyvert, amivel a jövő évi önkormányzati választásokon majd elkaszálhatják a diktatúrát idéző idők felelősét, Orbán Viktort és “bandáját”. Bár a tüntetéshullámok alkalmával, a magukat többségnek hazudó ellenzék szavazói számára is világosság vált, hogy ez az ellenzék alkalmatlan, és tulajdonképpen úgy kell leváltani mindet, hogy soha ne térhessenek vissza a politikai élet közelébe. A “demokratikus ellenzék” (értsd: romokban sínylődő baloldal) azonban a választások csúfos kudarcára tekintettel is úgy gondolta, hogy a 2019-es önkormányzati választások csodafegyvere nem lehet más, mint az újbóli közös ellenzéki jelölt állítás. Na de nem is akárhogyan, hanem előválasztással. Hogy miért? “Mert az mennyire bejött Amerikában és Franciaországban is”…
Vegyük szépen sorjában. Korábban is szó volt már arról, hogy a választásokat követően újra elkezdődött az ellenzék összefogásos-előválasztásos bohóckodása. Molnár Zsolt ugyanis, az MSZP budapesti elnöke azt nyilatkozta az ATV-nek, hogy előválasztással kellene kiválasztani az ellenzék főpolgármester-jelöltjét, amire abban az esetben lenne szükség, ha nem tudnak a pártok megállapodni egy közös jelölt indításában. Nos ezt a gondolatmenetet továbbvíve rendezték meg a szóban forgó politikai fórumot, amelynek részvevői Karácsony Gergely és Molnár Zsolt (MSZP-P), Gy. Németh Erzsébet (DK), valamin Gál József (LMP) voltak.
Az érdektelenségbe fulladt fórumon a szocik leszerepelt ex-miniszterelnök-jelöltje világossá téve a helyzetet kifejtette, hogy bár valahol ők mind egymás riválisai, de meg kell húzni azt a bizonyos vonalat, és azon túl össze kell fogni annak érdekében, hogy a jelenlegi “autoriter rezsimmel” egyszer s mindenkorra leszámoljanak. Kimondva persze ez szépen is hangzana, ha nem tudnánk, hogy a választások előtti közös-jelölt állítás is a legcsúnyább kudarca lett ítélve (ezt is igazolja a kormánypárt 2/3-os többsége, amiről valamiért a mai napig nem hajlandóak tudomást venni ellenzéki csodabogaraink). Szóval Karigeriék meglátása szerint ez amúgy egy nyerhető út lehetne, na persze nem úgy, ahogyan azt a Közös Ország Mozgalom vezette Gulyás Marci kitalálta, hanem annál sokkal profibban, mint Amerikában vagy a franciáknál.
A DK mindenre is(!) nyitott
Gy. Németh Erzsébet biztosította az egybegyűlteket a DK feltétel nélküli támogatásáról, hiszen, ahogyan fogalmazott: “a DK nyitott mindenre, mint az apróhirdetéseknél”. A gyurcsányi vonal képviselője egyébiránt sokkal nagyobb problémának látja azt, hogy a “nem kormány által pénzelt sajtó” (értsd: függetlenobjektív média) is fals képet adott róluk a kampányidőszakban, s ezt most sem lenne másképp, ha újból nekifutnának az egy közös ellenzéki jelölt állításának. Hozzátette, bár a rendezvény sajtónyilvánosnak volt meghirdetve, mégsem látja a jelenlévők között a média képviselőit. Amiből azért az pontosan kikövetkeztethető, hogy a kutyát nem érdekli ez az ezredszeri izzadságszagú erőlködés, ha csak az ember nem egy jót röhögni látogat el ilyen eseményekre.
LMP: ami egyszer nem jött össze, az most sem fog
Az LMP már korábban is elzárkózott az összefogósdi ötletétől, most a fórumon is világosság tették: nem kívánnak részt venni benne, velük jobb, ha nem számolnak a későbbieknek a szocialisták. Gál József szerint egyértelműen láthatták a kampányidőszak alatt, hogyha nem tudják bevonni a teljes ellenzéket – kihagyva a Jobbikot az összefogásból –, akkor az egész szisztéma értelmét veszti, tehát most sincs miről beszélni.
Végeredmény: ma sem jutottunk ötről a hatra
A 2010 óta lélegesztetőgépre kötött ellenzék ismét megmutatta, hogy a legalapabb konstruktivitást is képtelenek produkálni, ha arról van szó, hogy valamit közösen kellene megoldani.
Persze Molnár Zsolt igyekezett nyugtatgatni a közönséget, hogy a fórum csupán egy a technikai kivitelezésen való ötletelgetés célját szolgálta, a dühödt hetven pluszos közönség mégis újból megkapta azt, amihez az évek során már igazán hozzászokhatott: egy újabb feleslegesen elpazarolt órát az életükből, amit már sosem kapnak vissza.
PS; Vezető kép: Horváth Péter Gyula/ PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS