Schiffer: az amerikai pénzügyi-politikai elit befolyásszerzési kísérlete még Gyurcsánynál is nagyobb problémája az ellenzéknek

Márki-Zay Péter, aki szokás szerint képtelen volt féket tenni a nyelvére, lényegében kikotyogta, hogy közel kétmilliárd forintot ölt bele a kampányába az Action for Democracy „civil szervezet”, amelynek amerikás kampánytanácsadói garnitúráját még Karácsonytól örökölte meg. A kamu-NGO kapcsán Schiffer András indított kétrészes cikksorozatot, bemutatva, kik is állnak a szervezet hátterében. Nyilván sejthető: a CIA, az amerikai demokrata párt, gyanús multicégek, Soros és az amerikai külpolitikát a háttérből támogató és építgető „civilek” hálózata. Ismertetésünkből egy dolog kimaradt, amit Schiffer is elhallgat, bár azt kimondja: bármilyen elviselhetetlen kormányt sem szabad külföldi segítséggel megbuktatni. Mi ugyanakkor elöljáróban kiemeljük: idegen cégektől, szervezetektől kampányra pénzt kunyerálni külföldről nézve pozíciószerzés. Magyar szempontból viszont erősen felveti a hazaárulás kérdését…

Márki-Zay Péter külföldi kampánytámogatásokkal kapcsolatos vallomásának jelentősége jóval túlmutat holmi kampányfinanszírozási túlkapáson, és akaratlanul is segít értelemmel feltölteni mindazt, amivel az elmúlt években a kormányzati plakátkampányok riogattak

– indítja a milliárdos összegeket az ellenzéki kampányba ölő Action for Democracy nevű szervezetről készített elemzését Schiffer András. A volt LMP-s politikussal ellenzéki szemmel az a baj, hogy következetes, legalábbis abban, hogy igazi baloldaliként rühelli az óriásvállalatokat és a külföldi befolyásszerzést, ezért is állíthatta össze annyira hitelesen az Indexen megjelent, többrészes cikket. Ahol azonban kapásból kiigazítanánk Schiffer Andrást, mielőtt elemzését ismertetnénk, az a szándékosan helytelen és kissé tiszteletlen szóhasználat. Schiffer felvetése, miszerint Márki-Zay vallomása

akaratlanul is segít értelemmel feltölteni mindazt, amivel az elmúlt években a kormányzati plakátkampányok riogattak,

valójában teljesen mást akar kifejezni.

Schiffer azt akarja itt elmondani – csak képtelen rá –, hogy a kormány éveken át folytatott plakátkampányával nem riogatott, hanem igazat mondott. Hogy a kormány hiába plakátolta tele az országot a külföldi befolyásszerzés veszélyeivel kapcsolatban, azt folyamatosan hazugságnak nevezték a baloldalról, felesleges pénzköltésnek, és csak évek múlva, Márki-Zay Péter révén derült ki, hogy mindez mégis és cáfolhatatlanul igaz, és végig azok a baloldali politikusok és újságírók hazudtak, akik különben részesei voltak a külföldi beavatkozásnak. E kis kitérő után, mindennek fényében érdemes Schiffer elemzését értelmezni.

Schiffer András jogász. Fotó: MTI

Márki-Zay Karácsonytól örökölte az amerikai kampányügynököket

Az elemzés elején a volt LMP-s politikus felidézi: Márki-Zay néhány hete a Magyar Hang podcastjében, majd az ATV-ben beszélt arról, hogy az Action for Democracy amerikai NGO-tól több százmilliós kampánytámogatást kapott a Mindenki Magyarországa Mozgalom. Az MMM kampányelszámolásában ez az összeg már a kétmilliárd forintot is megközelítette. Márki-Zay egyébként a kampányfinanszírozással és a pénzekkel kapcsolatban állítása szerint azért nem tudott pontosabb részleteket, mivel azzal a

már sok kampányt levezető magyar és amerikai kampányszakértők [foglalkoztak], akiket a Karácsony-stábból örököltünk.

Hogy értsük: Márki-Zayban egy pillanatig sem merül fel semmilyen aggály azzal kapcsolatban, hogy amerikaiak, Amerikából kapott ellenőrizetlen mennyiségű pénzből irányítanak egy magyarországi kampányt. Egyébként, mivel Karácsonytól örökölte Márki-Zay a stábot, kijelenthetjük, hogy a jelenlegi főpolgármestert sem zavarta ugyanez.

„Arab tavaszt” akartak az aggódó amerikai civilek Magyarországon is

A józanul gondolkodó, magyar tudatú embereket ez azonban alapesetben zavarja; Schiffer sem indokolatlanul írta meg elemzését az Action for Democracy szervezet hátteréről. Csak egy Márki-Zay hiheti, hogy bárki is képes bedőlni annak a mesének, miszerint a tanácsadó testület elnöke, Kati Marton a „kinti magyarok és amerikaiak körében” kalapozta össze ezt a cirka kétmilliárd forintot. Ahogyan alapvetően gyanús már maga az Action for Democracy önmeghatározása is, miszerint az

olyan aggódó civilekből álló globális szervezet, akik erőt akarnak adni azoknak, akik a szabadságért és a demokráciáért küzdenek.

Schiffer András ezen a ponton meg is jegyzi, hogy nyilván semmilyen szándékosság nem volt amögött, hogy magyarországi kampányukat, amelyről a 444.hu is megemlékezett (nyilván nem véletlenül ők), „Magyar Tavasznak” keresztelték, utalva a hasonló NGO-k áldásos tevékenységével kirobbantott arab és egyéb tavaszokra.

Csak megjegyeznénk, hogy az „arab tavasz” nemhogy a demokráciát nem hozta el a Közel-Keleten, de káoszt, anarchiát, nyilvános kivégzéseket, fejlevágást, vallási fundamentalizmust és menekültek százezreit, éhséget és háborút okozott. Innentől is érdekes, hogy az Action for Democracy öt létfontosságú csatatérállamot is megjelölt: Magyarország mellett Olaszországot, Brazíliát, Lengyelországot és Törökországot. A szervezet szerint tehát ezen államokban a külföldről pénzelt „tavaszok” kirobbantása kulcsfontosságú.

Bajnai Gordon Korányi Dávid akkori kül- és biztonságpolitikai szakállamtitkárral a Capitolium előtt, 2009-ben. Fotó: MTI

A főpolgármester tanácsadója konkrétan része a kapcsolati hálónak

Schiffer András az Action for Democracy kapcsán kitér arra is, hogy a szervezet kulcsfigurája és operatív vezetője jelenleg az a Korányi Dávid, aki a főpolgármester városdiplomáciai főtanácsadója. A közgazdász Korányi életrajza szerint az MSZP környékén sertepertélt, még annak 2009-es EP-listájára is felkerült, majd Bajnai Gordon kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója lett szakállamtitkári rangban.

A kormányváltás után Korányi egy German Marshall Fundtól elnyert ösztöndíj segítségével került az Egyesült Államokba, egyenesen – Bajnaihoz hasonlóan – a Johns Hopkins Egyetemre, ahol a SAIS Transzatlanti Kapcsolatok Központjának kutatója lett. A wikipédiás életrajza arról szól, hogy szakterülete az eurázsiai régió energiapolitikája, a palagázban rejlő fejlődési lehetőségek, illetve az EU és Oroszország energiakapcsolatai voltak, ami azért izgalmas, mert addigi életútja alapján különösebb energiapolitikai jártasságra nem lehetett következtetni. Mindenesetre Korányi 2012-től az Atlantic Council eurázsiai energiaügyekért felelős igazgatója, s ebbéli minőségében még a Szenátus szakbizottságában is meghallgatták

– írja Schiffer, hozzátéve, hogy Korányi ezenkívül tagja még a European Council on Foreign Relations (ECFR) nevű külpolitikai lobbiszervezetnek is, ami a későbbiekben még fontos lesz.

Érdemes felidézni, hogy a Kontra nemrégiben kiszúrta: a Karácsony Gergely kampányát háttérből finanszírozó 99 Mozgalom különös módon került fel nemrégiben az Action for Democracy honlapjára, mégpedig olyan formán, hogy a szervezet rövid mondatban igyekezett azt hangsúlyozni, hogy sosem támogatta a magyar „NGO-t”. És bár a 99 Mozgalom éves beszámolójából nem derült ki, honnan jött a kampánypénz, mivel a finanszírozókat nem tüntették fel, erős a gyanú, hogy nem véletlenül szerepelt a főpolgármester ernyőszervezete egy ideig az Action for Democracy támogatotti listáján. Mindenesetre a Kontra megállapítja, hogy úgy tűnik, azok a nemzetközi körök, amelyek korábban Karácsonyban látták azt a baloldali messiást, aki majd hajlandó lesz az idegen érdekeket kiszolgálni, a teszetosza főpolgármestertől végül átnyergeltek Márki-Zay Péterhez, bár vele sem jártak nagyobb sikerrel.

Demokraták, CIA, multicégek – akár a „háttérhatalom”

A volt politikus ezután kitér arra, kik is azok az „aggódó civilek”, akik az Action for Democracyt fémjelzik. A hosszú lista utánközlése helyett ugyanakkor elégedjünk meg annyival, hogy a szervezet körüli kapcsolati háló három atlantista, amerikai befolyásra törekvő „think tank”, a Council on Foreign Relations (CFR) amerikai külpolitikai lobbiszervezet, a korábban említett ECFR és az Atlantic Council tagjaiból áll össze. E szervezetek közös ismérve, hogy NGO-ként szoros kapcsolatot ápolnak a nemzetközi pénzvilág mellett az amerikai demokrata párttal, és az amerikai hírszerzéssel is.

Mint Schiffer András ennek igazolására kifejti, a CFR rendszeres összejövetelein kormánytisztviselők, globális üzleti vezetők, hírszerzési igazgatók, bankárok vitatják meg a nemzetközi kérdéseket. Jelenlegi vezetőségi tagjai között ott találjuk Jami Misciket, a CIA volt igazgatóhelyettesét, Lawrence D. Finket, a BlackRock vezetőjét, valamint James P. Gormant, a Morgan Stanley vezérigazgatóját. Az ECFR-nek magyar részről – Korányi Dávid és mások mellett – tagja Bajnai Gordon, a volt miniszterelnök DatAdat-cégcsoportbeli üzlettársa, Dessewffy Tibor, valamint George és Alexander Soros is. Az Atlantic Council kapcsán pedig annyit jegyez meg Schiffer András, hogy szponzorai közt találjuk a One American Bankot, a Goldman Sachsot, a Bank of Americát. A volt LMP-s politikus még a Mérce véleményét is beemeli elemzésébe, amely szerint a Márki-Zay-kampány „a CIA-től és a Morgan Stanley-től kézfogásnyi távolságra lévő külföldi szervezetektől” fogadott el támogatást.

Az Action for Democracy szereplői között feltűnően sokan mutatnak érdeklődést – a biztonságpolitika mellett – az energetika iránt. S egyetlen olyan „civil” sincsen közöttük, akinek a biográfiája mentes volna az állami vagy államközeli tevékenységet folytató kapcsolódásoktól. Egyetlen olyan művészt, tudóst vagy újságírót sem találunk az Action for Democracy honlapján, akiről azt feltételezhetnénk: érdekmentesen aggódik távoli demokráciák sorsa iránt

– zárja elemzésének első részét Schiffer András.

Richard Holbrooke, az Egyesült Államok volt ENSZ-nagykövete, Hillary Clinton volt külpolitikai főtanácsadója, és a kapcsolati hálóját férje révén fölépítő Kati Marton. Fotó: MTI

Tényleg hülyének néznek bennünket

Az Action for Democracy körül egyre dagadó botrány miatt a szervezet is közreadott egy közleményt, kifejezetten a HVG-n keresztül, amelyben „hagymázas összeesküvés-elméletnek” nevezték mindazt az oknyomozói munkát, amely lerántotta a leplet a szervezet tevékenységéről és személyi összefonódásairól. A szervezet arroganciáját jól mutatja, hogy stratégiájukat és tevékenységüket „kizárólag a demokratikus eszmék és elvek iránti elkötelezettség vezérli”, támogatásaik pedig

a demokratikus értékeket, a választásokon való részvételt és a választások tisztaságát célozzák. Célországainkban olyan szervezeteket támogatunk, amelyek pártoktól és választásoktól függetlenül élen járnak a demokráciáért folytatott harcban.

Tipikus, a nyugati politikai szcénából is jól ismert megfogalmazás, amely tulajdonképpen nem mond semmit, jól csengő, de üres és tartalmatlan. A lényeg viszont az, hogy ezzel a blablával már nem lehet elkenni a botrányt, viszont megismerhettük, mennyire is tekint birkaként a szervezet a kiszemelt és befolyásolni kívánt országok lakóira.

Mivel az Action for Democracy más csatatérállamokat is megnevezett, érdemes kitérni arra, hogy a szervezet a sajtóhírek szerint nemcsak a magyar választásokba, de a közelgő olasz választásokba is aktívan beleavatkozik, amely már csak azért is fontos, mert egyes elemzők jobboldali fordulatra számítanak Olaszországban. A Magyar Nemzet ezzel kapcsolatban arról ír, hogy az Egyesült Államokban bejegyzett háttérszervezet minden jel szerint eurómilliókat küld az olasz baloldali koalíció pártjaival szövetségben álló civil szervezeteknek. Mint a szervezet honlapjáról idézik, szerintük „Olaszországot közvetlenül fenyegeti a szélsőjobboldal”, amely arra készül, hogy „nyilvános népszavazás nélkül változtassa meg az alkotmányt”. A szervezet ezen indokokból kifolyólag öt olaszországi szervezetbe pumpál pénzt, kivétel nélkül baloldali kötődésűekhez. Példaként említik azt a Brüsszelben bejegyzett Progressive Acts nevű szervezetet, amely kizárólag az olasz baloldali Demokrata Párt (PD) képviselőjelöltjeinek kampányán dolgozik fejlett technológiai eszközökkel az úgynevezett csatatérkörzetekben. Külön is érdekes megjegyezni, hogy emellett a Voto Dove Vivo szervezeten keresztül a levélszavazatok megreformálását is propagálják, amely Biden óta a demokraták által pénzelt baloldal kedvenc csalási formájává vált.

A pártfinanszírozási törvény nem állja útját a külföldi befolyásnak

De térjünk vissza Schiffer András elemzésének második feléhez, amelyben arról is ír, miért nem véletlen, hogy a baloldal politikai szereplői már Bajnai Gordon óta, rendszeres jelleggel járkálnak külföldre mikroadományokért, rendszeres jelleggel, ugyanattól az amerikai pénzügyi-politikai érdekkörtől alamizsnát kunyerválva, amit aztán meg sem szolgálnak. A jogász itt néminemű törést helyez el az elemzésben, mert azt állítja, mindezt azért tehetik meg a baloldali pártok, mert a jelenlegi kormány óriási jogi kaput tárt ki. Mint Schiffer fogalmaz, az Action for Democracy által nyújtott kampánytámogatás valószínűleg nem sértette a hatályos magyar jogszabályokat, köszönhetően a magyar kampányfinanszírozási szabályozásnak.

Az ólajtón szabadon közlekedő transznacionális gazdasági érdekcsoportok szabadon manipulálhatják a választói akaratot, de legalább a Fidesz is kiapadhatatlan forrásokat állíthat – közpénzből – saját kampánygépezetének szolgálatába

– hangsúlyozza, majd azt javasolja, hogy a jogi védelmen tátongó óriási rések betömésére első körben a „kormánypropagandát” kellene leállítani, ahogyan ezt ő maga törvényjavaslatban már korábban a Tisztelt Ház elé terjesztette.

Schiffer csak azt felejti el, hogyan is indította saját elemzését, amelynek mindjárt az elején – ahogyan arra rá is világítottunk – kurtán-furcsán, kimondatlanul kimondva elismerte, a „kormánypropagandának” mindvégig igaza volt a külföldi befolyásszerzés kapcsán, tehát az éveken keresztül sulykolt „propaganda” igaz volt: propagandát azok folytattak, ráadásul külföldi pénzből, akik ezt cáfolták, tehát a „kormánypropaganda” valójában igazságpropaganda, amely minden fillért megért. Mindenesetre Schiffer szerint a Fidesz–KDNP számára azért nem éri meg az általa javasolt reformok elfogadása, mert ezzel olyan előnyökről is kénytelen lenne lemondani, amelyeket a CÖF biztosít, még ha ezzel az ország szuverenitása is kerül veszélybe.

Amikor Márki-Zay és Kész Zoltán az USA-ban jártak, nyilván nem pénzt kunyerálni a Demokratáktól. Fotó: Facebook

Külföldi segítséggel nem szabad kormányt buktatni

Az Action for Democracy botránya Schiffer szerint ugyanakkor a baloldal számára nyújt leginkább és legégetőbben tisztázandó problémákat. A jogász szerint ugyanis egy valódi ellenzéki demokratában munkálkodnia kell annak a felismerésnek, hogy „a magyar hon jövőjét illetően több köti össze egy ellentétes pártállású honfitársával, mint egy külföldi eszmetársával”.

Egy demokrata pontosan tudja, hogy a magyar háztartások és az amerikai energiaóriások, a közös haza és a külföldi agytrösztök érdekei soha nem lesznek azonosak

– hangsúlyozza, hozzátéve: az ellenzéknek az összefogás során tudatosítania kell, hogy hazájuk korrupt és elviselhetetlen kormányzatának eltávolítása érdekében egyetlen eszközt nem vethetnek be, a külföldi segítséget, mert ez ellentétes a haza érdekeivel.

A mikroadományozók még Gyurcsánynál is nagyobb gondot jelentenek

Schiffer András arra is kitér, hogy a pénzügyi támogatások soha sincsenek ingyen, azaz a befektetők hamarosan jelentkeznek is, hogy benyújtsák a számlát. Mint az elemzésben fogalmaz,

az Action for Democracy kapcsolati hálója elér a woke-kapitalizmus szívcsakrájába, az amerikai imperializmus tervezőasztalához, a spekulatív tőkemozgásokból, a kötelezővé tett kísérleti vakcinákból, a GMO-termékekből, a természeti erőforrások tönkretételéből extraprofitot kaszáló transznacionális befektetőkhöz. Azokhoz a jóemberkedő topmenedzserekhez és milliárdosokhoz, akik valahogy mindig ott vonulnak az identitáskampányok első sorában.

Schiffer leszögezi: amerikai pénzből magyar baloldalt nem lehet létrehozni,

a mikroadományozók ráadásul a pénz mellett kampánytanácsadókkal, know-how-val, képzésekkel is segítettek ellenzéki szereplőket. Olyan rituálékat, nyelvezetet, gesztusrendszert, problémaérzékenységet próbáltak exportálni, amelyek konfrontálódnak a magyar politikai kultúrával, a magyar választók megéléseivel.

Mint kiemeli,

a helyzet úgy áll, hogy ma a magyar ellenzéki politikának Gyurcsány Ferencnél is nagyobb tehertételét jelentik a mikroadományozók.

Forrás: index.hu, kontra.hu, magyarnemzet.hu; Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu