Krisztus, Pilátus és a kézmosás, avagy a jók tétlensége
Alpesi Krisztusok
Edmund Burke elkoptatott mondata, miszerint a gonosz győzelme csak a jók tétlenségén múlik. Bár a mondás klisévé vált, azért van mögötte valami, és érdemes belegondolnunk, mi lett volna Jézus Krisztus ítélete, ha a jók nem "mossák kezeiket".
Krisztus és Pilátus viszonya, vitája, utóbbi felelőssége Jézus kivégzésében a világirodalom egyik legtöbbször feldolgozott témája. Felekezeti kérdés is lett abból, vajon a római proconsul mit gondolt a "vándorfilozófusról". Hogy valóban csak mosta kezeit, vagy aktívan részt vett a keresztítéletben.
Nem voltam ott. Szerény történészként csupán az adott forrásokra, illetve a témát feldolgozó regényekre hagyatkozhatom. Így például Robert Graves Claudius sorozatra, melyben beidézi Pilátus levelét, amiben a helytartó arról ad beszámolót, mennyire felkavarták az események, s amiben kéri áthelyezését (amit nem kap meg).
A másik regényes feldolgozás, ami talán a legbővebb beszámolót adja azon nevezetes utolsó napról, és ami a szívemhez a legközelebb áll, az Bulgakov Mester és Margaritája, melyben részletesen láthatjuk a Megváltó és Pilátus párbeszédét (párhuzamosan a harmincas évek Moszkvájába látogató Ördög kalandjaival).
Mindezek mellett ott van még az egyházi hagyomány, valamint rengeteg apokrif írás a római helytartó és Jézus viszonyáról. Pilátus valahogy sehol sem lesz negatív karakter. Érdekes, hiszen az ő ítélete döntött a kereszthalálról (Kajafás megkerülhető lett volna a római jogrend szerint). Mégis ő az, aki a hagyomány szerint csak
mossa kezeit.
Mintha nem ő döntött volna. Mintha megbánta volna. Mintha az ő vétke csupán az lett volna, hogy nem cselekedett.
Krisztus Pilátus előtt
Bulgakov regényében talán a legszemléletesebb Poncius Pilátus hozzáállása. A végsőkig próbálkozik, hogy megmentse az általa megkedvelt "vándor prédikátort". Méghozzá nem is azért, mert látja benne a felsőbb hatalmat, nem azért, mert meggyógyítja a fejfájását. Csupán azért, mert szeret vele beszélgetni.
Ebben a könyvben Pilátus tesz azért, hogy megvédje Krisztust. S br elsőre nem tűnik fel, de itt a kegyelem is jóval nagyobb. Pilátusnak nincs büntetése, csupán várnia kell a Megváltó visszatértét a Holdon ülve, szeretett kutyája társaságában. De a könyv végén a proconsul újra láthatja beszélgetőtársát és megváltóját. A cselekvés bocsánatot és jutalmat nyer.
Ha Pilátus nem mossa kezeit, hanem szembeszáll a szinhadreónnal, akkor megkapja a megváltást. Ha küzd, akkor még ha meghal is, él. És elmúlik a fejfájása, ha lecsap a vihar...
Száz éve Moszkvában látták az Ördögöt
Most elmúlt a nyár, és Pestre költözött
A Kossuthon ült, Jézusról mesélt
Míg a kettes villamos levágta barátod fejét
– Margarita leveléből.
