krisztus
Hiábavaló húsvéti remények
Nagypénteken emlékezünk meg Jézus Krisztus szenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről, várva a közelgő húsvéti feltámadást, mert tudjuk, nem a halálé az utolsó szó. A böjt utolsó napjai ezek, kicsit számot is vethetünk magunkkal, hogy mennyire sikerült az önmegtartóztatás és remélhetőleg nem ugyanazzal a mohó vággyal vetjük bele magunkat az élet habzsolásba, mint a nagyböjt előtti időszakban. De mi van azokkal, akik ezeket a böjti heteket is túlpörögve, mindenhonnan két kézzel markolva, áskálódva, esetleg hazaárulással töltötték? Ők vajon újabb lapáttal rátesznek majd húsvét után az eddigi teljesítményükre? Nekik mi a húsvéti üzenetük és bánják-e bűneiket? Az árulásra nincs bocsánat
Árulás. Az egyik leggyűlöletesebb, legmegvetettebb dolog. Árulók mindig vannak. Az árulókat mindig felhasználják, mindig eldobják, mindig lenézik. Az árulásra nincs bocsánat, és azt, aki bármilyen érdekből ezt megteszi, ki kell törölnöd az életedből. Düh, harag és indulat nélkül közöld vele, hogy mostantól megszűnt létezni. Érezni fogja a szavaid súlyát még akkor is, ha látszólag mosolyog...mert azt még nem fogja fel, csak sejti, hogy az árulással a saját halálos ítéletét írta alá. 
