Milyen lehetett egy magyar család karácsonya 1956-ban?
Elérkezett Szenteste napja, előttünk van Karácsony ünnepe, amikor összeülnek a családok: ilyenkor nem számít semmi más, mert mindannyian igyekszünk kizárni a külvilágot egy rövid időre, ugyanakkor a magyar történelem során nem volt mindig ilyen boldog és nyugodt ez a nap.
Sajnos már manapság sem lehet azt mondani, hogy Európa szerte a Szenteste a béke és a boldogság ünnepe, hiszen a Megváltó születésének napja a nyugat-európai világban több helyen már szinte titokban tartott ünnep. De nem csak a jelenlegi önfeladás idejében kellett körbenézni Jézus születése napján, mert a kommunista időkben, az 1945 utáni karácsonyok ugyanis egészen mások voltak, mint előtte. Talán a leginkább szívhez szóló példa 1956 karácsonya lehet, amelyet nehéz innen hetven év távlatából igazán átérezni. Az 1956-os forradalom és szabadságharc parazsa még ott szunnyadt a hamu alatt, a szovjetek által katonailag levert szabadságharc nem tüntette el az elégedetlenséget, az évszázados hagyományokat pedig nem váltotta fel a szocialista nihil kiüresített karácsonyi hangulata.
1956 karácsonya a magyar családok karácsonya volt
1956 karácsonya komor lehetett egy átlagos magyar család életében. Ugyanis a szabadságharc leverése eredményeképpen sokaknak maradtak holtan szerettei a budapesti flaszter kövein 1956 októberében és novemberében. Sokan féltették az életüket, sokak fényképeit éppen akkor ellenőrizték az ávósok, hogy megtorolhassák a felkelést. Hány büszke magyar ember kereste a helyét idegen országokban, elszakítva a családjától, szeretteitől, mert menekülnie kellett a forradalom után, hány szétszakított magyar család gondolt egymásra fájó szívvel? Mégis, sokkal inkább a családok karácsonya volt az 1956-os ünnep, mint a Kádár-korszak akármelyik december 24-i Szentestéje. Lehet, hogy egyes családok elszakítva voltak egymástól, lehet, hogy egyesek félelemben, de mégis együtt, lehet, hogy sokan magányosan, de úgy ültek a karácsonyfa alatt, ahogyan ma egyikünk sem tudna. Szívfacsaró és mégis magasztos. Aki ismeri Márai Sándor Mennyből az angyal című versét, akinek magyar szív dobog a mellkasában, nem csodálkozik ezeken a szavakon:
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
Aki e verset, vagy akár csak ezt a néhány sort olvasva nem érzi át, hogy mi a különbség a mai karácsony és szüleink, nagyszüleink 1956-os karácsonya között, az nem sokat ért a magyar történelemből és a magyar néplélekből. Akinek könnyes lesz a szeme, annak pedig nem kell magyarázni, hogy miről szólnak ezek a sorok. Most, 2025 karácsonyán hálát adhatunk azért, mert ilyen körülmények között ünnepelhetünk, de sosem felejthetjük el azokat a karácsonyokat, melyek mély sebet ütöttek a magyar nemzet szívében. Sose felejtsünk el emlékezni, sose felejtsük el, hogy nekünk mennyivel könnyebb dolgunk van a XX. század vérzivataraiban élő felmenőinknek, és sose hagyjuk kialudni a lángot, különben a karácsony is értelmetlen ünneppé silányul.
