márai sándor
Nagypéntekes nemzet - A mindig megismétlődő keresztre feszítés a mi sorsunk
Ilyenkor húsvétkor, a szenvedés, a halál, a remény, a hit, s a feltámadás időszakában az ember egy kicsit magába száll s eltűnődik. Már aki. De a normális polgár elgondolkodik: mit csináltunk rosszul, mit nem? Mikor voltunk gonoszak, mikor jók? Megérzéseink, ítéleteink, igazságérzetünk jó irányban haladnak-e? Változott-e önismeretünk, hajlandóak vagyunk-e a keresztény, civilizált morál parancsait betartani? Elveinkhez hűek maradtunk vagy a könnyebb megoldások felé mozdultunk el? Félelmeink jogosak-e, a küzdelmekre bátorságunk elegendő lesz-e? Magyar írók, költők, művészek a háborúk ellen (II. rész)
A Nagy Háború után a következő háborúval, a II. világháborúval folytatom, mert az 1918 után is közöttünk maradt. Ezt Szabó Dezső már 1934-ben így fogalmazta meg, Az egész látóhatár című tanulmány gyűjteményében: „...A világháború, mely nem döglött meg 1918 összeomló lövészárkaiban. Hanem ott van mindenkiben, bennem és benned, ott van minden harapásra ránduló szájban, minden felcsapdázott gondolatban, a gazdasági élet gigászi gazságaiban s a politikai gengszterek éhes iramában.” Magyar írók a forradalomban, 1956-ért (I. rész)
A magyar írástudók mindig élen jártak a magyar történelem korszakos fordulataiban, kockázatot vállaltak a haza megvédéséért Balassi Bálinttól, Zrínyi Miklóstól kezdve Berzsenyi Dánieltől, Kölcsey Ferencen, Petőfi Sándoron, Vörösmarty Mihályon, Arany Jánoson, Jókai Móron át egészen Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós költészetéig, nem kevésbé Móricz Zsigmond valóságfeltáró írásáig. Orosz? Szovjet? Ukrán? – secko jedno
Nos, nem akarok ezzel senkit sem megsérteni. Tiszteletben tartom a nemzetiségüket. Hiszen azért van különbség az orosz, a szovjet és az ukrán emberek között. Persze ez olyan, hogy megsértődnénk-e, ha az erdélyit – ebbe beleértem a szászt, később a románt, vagy a székelyt, a csángót – nem tartanánk az összmagyar kultúra részeinek. Hiszen a több ezer éves együttélésünk, a kultúránk, a nyelvünk, a genetikai eredetünk, a történelmünk, ha időnként külön is vált, mégis minden, ami történt itt velünk a Kárpát-medencében, az a közös magyarságunkat, a magyarságérzést erősítette máig. 
