A katasztrófaturistákat se érdekelte Vona Orbán- és Sulyokűző szeánsza

Vona Gábor, az egykor szebb napokat is látott polgári körös orbánista, az egykor magának szebb jövőt is látott nemzeti radikális az utóbbi éveit arra tette fel, hogy Puzsér Róbert varangykorszaka előtti tanításaiból és gondolataiból próbált politikát faragni. Ami legalább akkora ötletnek tűnt a józan személőinek már a kezdetekkor is, mint Yoko Ono művészetéből inspirálódva műholdat építeni. Vagy Coelho nyomán vakbelet műteni. A hatalmas siker abban csúcsosodott ki, hogy a puzséri látomásokból megképződött Második Reformkor Párt el sem indult a választáson – papíron azért, hogy ne akadályozza a Tisza kiáradását, de inkább az érdeklődés hiánya miatt. 

Ekkora erővel a háta mögött gondolta úgy a mi Gáborunk, hogy akkor látszani fog. A kis csipet-csapatával felcuccolt a Sándor-palota elé, hogy a Magyar Péter külföldi utazása miatt szabad kapacitásokkal rendelkező fotósok előtt valamiféle nyomásgyakorló tüntetést tartson szónoklatokkal megerősítve, hogy Sulyok Tamás lemondását előmozdítsa. Nem meglepő, hogy rajtuk kívül annyian sem voltak kíváncsiak a produkcióra, mint egy doktorandusz előadására az ELTE Társadalomtudományi karán a vallás és a modernitás kapcsolatáról. Tehát négyen sem. De legalább be sem kiabáltak a szónoklatok közben, ami ugye garázdaság a mi tiszásan fejlett jogállamunkban.

A szónoklatokra nem érdemes kitérni, kb. olyan mély (méJ) gondolatok hangoztak el a köztársasági elnök alkotmányos funkciójáról, mint mikor az átlag tiszás megfejti, hogy a miniszter az szolgát jelent. Cserébe Vona Gábor beszéde ellenben roppant mulatságosra sikerült. Átment mentalistába, és megpróbálta hipnotizálni Sulyok Tamást. A bűvölést koncentrálással kezdte, hogy a köztársasági elnök megnyugodjon, megtalálja a csendet és a valódi énjét önmagában, majd azzal folytatta, hogy a már koncentráló Sulyok gyermekkori vágyait vetette össze a szomorú jelennel. Mert – bűvölt Vona – gyerekként biztos nem arról álmodott, hogy rossz köztársasági elnök lesz. Ezután a bűneivel szembesítette, a még mindig transz állapotban lévő köztársasági elnököt, amiért az nem ütötte le Orbánt, amikor az lepoloskázott ötmillió jó magyar embert. 

Vona gyógyítani is szeretett volna, nem csak tüntetni. Megpróbálta kiűzni Orbánt Sulyok fejéből, aztán Sulyokot a Sándor-palotából. A fejében lévő Magyar Péterre kell koncentrálni, és akkor lemond, amivel beírja magát a történelembe, hiszen utána rögtön közvetlen elnökválasztás lesz. Amiért az utókor Sulyok Tamásnak lesz hálás. Ez a logikai sorrend állt össze Vona fejében, miközben mentalistaként szuggerált.

A mester persze profi volt, még mielőtt a gyógyító, történelemformáló beszédét befejezte volna, azért egy csettintéssel felébresztette a köztársasági elnököt. Nehogy úgy maradjon, transzban, koncentrálva a múltra és a jövőre egyaránt. Ezután lelépett, a rendezvény is véget ért. De ITT visszanézhető, ha jól akarnak szórakozni.

Vona vonaglásának galériája alább megtekinthető: