Simicska főszerkesztője a székely férfiakat gyalázza a hajhúzásért, és börtönt követel

„Brutálisan elbántak egy székely lánnyal”, „megmagyarázhatatlan eset”, „megverték és megalázták”, „percekig feküdt a porban”, „válogatott szitkok áradata zúdult rá” – ilyen drámai képekkel spékelt morálmesét írt a Magyar Nemzetbe hétfőn a lap főszerkesztője, D. Horváth Gábor a tusnádfürdői provokatőr, Ladó Andrea mártírrá válási kísérletéről. A „polgári napilap” vezetője rafináltan még a kölni tömeges nemi erőszakot is belekeverte cikkébe, mintha Ladó hajának meghúzása összevethető lenne több száz nő meggyalázásával. D. Horváth kollektíven a székely férfiakat hibáztatja az esetért, és gyakorlatilag börtönt követel a hajhúzónak.

A Simicska-napilap főembere pontosan ugyanabból az aspektusból „elemzi” a provokátor nővel történteket, mint a Soros-féle szélsőliberális sajtótermékek. E narratíva szerint akár egy darab provokatőrnek is demokratikus alapjoga megzavarni, szétfütyülni egy rendezvényt, hogy kifejezze és egyúttal kompenzálja a kormánypárt stabil népszerűsége miatt érzett világfájdalmát (vagy éppen egyéb krónikus, pszichés problémáját). A több ezer nézőnek pedig kötelessége csendben eltűrni, hogy egy hisztérika a fülükbe sípoljon, és hogy emiatt ne hallják a miniszterelnök beszédét – amiért egyébként adott esetben több száz kilométert vonatoztak. Alapszabály továbbá, hogy ha a provokatőrnek egy haja szála is meggörbül, azonnal igazolva látják az erőszakos elnyomást. A Magyar Nemzet főszerkesztője ráadásul annyira meglovagolta a balliberális véleményhullámot, hogy nagy lendületében előbújt belőle a költő. Az Arany János-emlékévhez méltó szösszenetek a „vékony és esendő teremtés” és a „fenevaddá vált hajtépő szolga”, de a valóság leírására nem biztos, hogy alkalmasak. Erre utal, hogy a földre vitt lány, akivel állítólag brutálisan elbántak, akit megvertek, a földön ülve is folyamatosan beszélve, vitatkozva képviselte az álláspontját. Ha valami, akkor ez az ellentmondás tényleg megmagyarázhatatlan.

A hajhúzást veréssé habosító D. Horváth Gábor ezután azon ironizált, hogy azért „verték meg” a lányt, „mert milyen dolog az, hogy megzavarja Orbán Viktort”. Miközben maga az „áldozat” is elismerte az eset után, hogy nincs is baja, nem történt semmi különös, sőt iszonyú bántalmazottságában hamar vissza is tért a táborba, további harsány szereplési terveket dédelgetve. Az a hangulatkeltés pedig hamisítatlan balliberális műfaj, amely szerint Orbán Viktor megzavarása miatt történt volna az incidens, és nem azért, mert Ladó Andrea nem hagyta, hogy a körülötte állók nyugodtan meghallgassák, amiért odamentek. Ugyanezen logika alapján, ha valaki például elkezd fütyülni a moziban A Karib-tenger kalózain, és ezért a többiek inzultálják, az végső soron Johnny Depp hibája. A logikai gondolatmenetet persze eddig már nem vitte el a szerző, bőven megelégedett azzal, hogy eljutott az orbánozásig. És ilyen esetekben valahogy az a liberális alapelv sem szokott érvényesülni, hogy mindenki szabadsága addig tart, amíg mások szabadságát nem sérti. Ismét hasít a kettős mérce, és újra a képünkbe tolja a „független” sajtó, hogy a liberális hangoskodó rendzavarás a szólásszabadság adu ásza, ami minden mást üt.

Börtönnel fenyeget

Ám a Magyar Nemzet főszerkesztője a balliberális lapokat is túllicitálva nemcsak veréssé habosította az affért, hanem durva fenyegetőzésbe is kezdett. A hajhúzó fotósnak címezve (aki pedig már elnézést kért a hajhúzásért!) azt írta:

A büntető törvénykönyv nagyon pontosan fogalmaz az ilyen tettekre: aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés akkor, ha a garázdaságot csoportosan, a köznyugalmat súlyosan megzavarva, vagy nyilvános rendezvényen követik el. Lehet válogatni.

Simicskáék üzenete világos: a provokatőröknek, amennyiben Orbánt vagy híveit zavarják meg, bármit lehet. Ellenük viszont a legapróbb inzultus is megengedhetetlen. Az ilyeneket nyugodtan sújtsa akár hároméves börtönnel a bíróság.

A székely férfiak hibája az egész!

A cikkben két hasonlat is előkerült. Az egyik hasonlatot Kósa Lajostól idézte a szerző. A Fidesz frakcióvezetője ugyanis azt találta mondani az eset kapcsán: „ha bármelyik B-középbe beül az ember egy másik csapat mezében, akkor a biztonságiak az ő érdekében cselekednek határozottan”. D. Horváth Gábor erre azt írta, hogy Ladó Andrea „székelyként és magyarként ugyanabban a mezben volt, mint mindenki más”. A főszerkesztő értelméig valamiért nem hatolt el: Ladó nem Orbán-párti, hanem Orbán-ellenes, vagyis Kósa hasonlatának megfelelően tényleg úgy viselkedett, mint egy Újpest-drukker, aki a Fradi B-középben elkezdi szidni a zöld-fehéreket. Aki pedig így tesz, legyen hálás a sorsnak, hogy hajhúzással megússza.

A zagyvaság csúcsa, mikor a szerző előhozakodik Bakondi Györgynek, a miniszterelnök belbiztonsági tanácsadójának az egyik nyilatkozatával, amelyben a migránsok által elkövetett kölni tömeges nemi erőszakolások kapcsán azt kérdezte, hol voltak a német férfiak. Ennek mintájára D. Horváth meg azt kérdezte:

ha ilyen csúfság esik meg egy leánnyal Székelyföldön, akkor a székely férfiak vajon hol maradnak?

A szerző „logikája” szerint tehát a székely férfiak a felelősek a történtekért, és nekik a sípoló provokátort kellett volna megvédeniük, hadd zavarja tovább a rendezvényt. Simicska főszerkesztője a hajhúzásért a „székely férfiakat” hibáztatja, s az esetet egy lapon emlegeti több száz nő meggyalázásával. Hajmeresztő.