Előző cikkünkben bemutattuk, hogy miként működik – a magyarországi modellel azonos szervezési módszerekkel – a szlovákiai Soros-hálózat, amely Ján Kuciak oknyomozó újságíró meggyilkolását felhasználva, minden erejével meg akarja buktatni a bevándorlásellenes Fico-kormányt. Most bemutatjuk, hogy a szlovákiai liberális ellenzék és média nemcsak ugyanazokat a paneleket használja a kormány elleni hangulatkeltésre, mint a magyarországi, hanem a két kör össze is dolgozik. Külön érdekes továbbá, hogy miként reagál a belpolitikai válságra a két, egymással ellenséges viszonyban lévő, magyar érdekeltségű párt, a kormánykoalícióban is részt vevő Most-Híd vegyespárt és a Fidesszel szövetséges, parlamenten kívüli Magyar Közösség Pártja.
Pénteki cikkünk után egyes visszajelzések azt kifogásolták, hogy ezek szerint most a felvidéki magyarokkal korábban nem éppen kesztyűs kézzel bánó Ficót kéne szeretni. Szó sincs azonban erről. A külpolitikánk a magyar érdekek érvényesítéséről szól, nem arról, hogy bárkit szeretni kéne. A Malina Hedvig-ügy, a dunaszerdahelyi szurkolóverés vagy a kettős állampolgárság ellen hozott diszkriminatív törvény méltó lezárását valóban azóta sem vállalta be Robert Fico és kormánya, amit joggal lehet a fejére olvasni (kérdéses, hogy lenne-e egyáltalán olyan szlovák politikai párt, amely kormányra kerülve korrigálná ezeket), azonban azóta nagyot fordult a világ. Magyarország növekvő nemzetközi elismertsége és a magyar külpolitika erélyes hangnemváltása Szlovákiában is érezteti a hatását.
Érdemes észrevenni, hogy évek óta nem történt hasonló, állami atrocitás, sőt amíg 2008-ban saját stadionjukban verték össze a DAC szurkolóit a rohamrendőrök, egy tavalyi dunaszerdahelyi rangadón már a szokás szerint balhézó Slovan-szurkolókat kísérték ki meglehetősen hamar a létesítményből. És mindezeknél is fontosabb, hogy Szlovákia, noha a V4-ben az ő és a csehek feladata időnként eljátszani a jófiút Brüsszel felé, rendületlenül kitart Magyarország szövetségeseként a migránsok kötelező betelepítése elleni küzdelemben, sőt a V4 erősítését célzó más tervekben is megbízható partnernek tűnik. Érdemes elsősorban ezen a szemüvegen keresztül tekinteni Szlovákiára (és Magyarországra), mert a Soros-oldal is ezt teszi.
Ugyanolyan „véletlenek” történnek a két országban
A Soros-hálózat mindkét országban ugyanazzal a módszerrel próbálja eltakarítani a neki nem tetsző kormányt. Nemcsak szervezik a bevándorlást, simogatják a migránsokat, tüntetnek a röszkei „ütközetet” hergelő elítéltért, migránsérzékenyítik a bírói kart, genderérzékenyítik a gyerekeket, hanem kormányellenes tüntetésekre lázítják fel a tanárok, a diákok és az ápolók egy részét, populistáznak, korruptoznak – hogy csak a legemlékezetesebbeket említsük. Különös „véletlen” folytán Szlovákiában is tanártüntetés és nővérsztrájk tört ki éppen a 2016 márciusi parlamenti választás előtt, amelyen végül jelentősen meggyengülve, de így is meg tudta tartani a kormányzást Robert Fico. A mostani szlovákiai tüntetések ürügye Ján Kuciak meggyilkolása, de felszólalt már egy nő is, aki azt sérelmezte, hogy külföldre kellett mennie dolgozni a szlovákiai korrupt viszonyok miatt. Magyar szemmel igencsak ismerős szöveg ez, és mutatja, hogy a tüntetések szervezőitől a hullarablás sem áll távol, hiszen egyre kevésbé a fiatal oknyomozó újságíró megdöbbentő haláláról szól ez a történet.
A hasonlóságok itt nem érnek véget, sőt egyre szembetűnőbbek, hiszen a haladó média is ugyanolyan módon próbálja mindkét országban kicsorbítani a „sorosozás” élét. Magyarországon például nagyjából két éve rendszeres szereplője a kormányzati kommunikációs kampányoknak a milliárdos spekuláns, és azt látni, hogy a hozzá kötődő szervezetek prüszkölnek, a balliberális média próbálja elbagatellizálni az állításokat, érdemi cáfolatok azonban nincsenek a mindent átszövő hálózatot illetően. Szlovákiában, amikor Fico váratlanul, előkészítetlenül és kapkodva előhúzta a Soros-kártyát, ugyanez volt a reakció: elkezdték kigúnyolni, nevetségessé tenni.
Soros kedvenc pénzügyminisztere nem örül a sorosozásnak
A liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) legerősebb ellenzéki pártként jó eséllyel pályázna a jövendő kormány vezetésére, ezért különösen érdekelt Robert Fico megbuktatásában. A párt alelnöke, Ľubomír Galko így kommentálta Fico Sorost előrántó vádjait:
Ez a fickó úgy akarja elkerülni a börtönt, hogy azt a zártosztályra cseréli.
Megszólalt az egykori Dzurinda-kormányok és a Radičová-kormány pénzügyminisztere, Ivan Mikloš is, aki egyes vélemények szerint valójában ezen kormányok legerősebb embere volt, csak ruszin származása miatt nem lehetett miniszterelnök. Ő így fogalmazott a Denník N-nek adott interjújában az általa már politikai hullának tartott Ficóról:
Fico ugyanúgy politikai eszközként használja Sorost, mint Mečiar, ami abszurd.
A történet pikantériája, hogy a felvidéki magyarok számára Fico alapvetően ellenszenves, Vladimír Mečiar volt kormányfővel kapcsolatban pedig a gyűlöletes sokkal pontosabban fejezi ki az érzéseiket – joggal –, mégis mindketten szembekerültek ugyanazzal a Soros Györggyel, akivel most a magyar kormány is. Látható, hogy a lokalista szemléletű, sokszor egymással marakodó nemzeti kormányok harca ez a globalista nyomással szemben, amiben mindennemű múltbeli sérelmeiket félre kell tenniük, mert egymásra vannak utalva egy sokkal komolyabb téttel bíró küzdelemben. Beszédes, hogy legutóbb is nem valami nacionalista iromány, hanem a Sme című liberális lap próbált sunyi módon magyar–szlovák feszültséget szítani Kassa történelme kapcsán.
Ebben a harcban a globalista oldalon áll az előbb említett Ivan Mikloš, akinek ha megnézzük az előéletét, érthetővé válik, miért elfogadhatatlan számára a sorosozás. Alig 31 évesen csehszlovák privatizációs miniszterként kezdte a pályafutását 1991-92 között, majd az 1998-as szlovák pénzügyminiszteri kinevezésével szinte egyidőben lett a Soros által finanszírozott, New Yorkban székelő EastWest Institute első alelnöke, 2005-ben pedig – hivatalban lévő pénzügyminiszterként – a Bilderberg Csoport éves találkozóján is feltűnt. Pályafutása nagy durranása lehetett volna, ha elfogadja Petro Porosenko elnök felkérését a Soros által a Majdan-tüntetésekkel destabilizált és hatókörébe vont Ukrajna pénzügyminiszteri tisztségére, de ezt végül elutasította. Az ok, hogy fel kellett volna vennie az ukrán állampolgárságot, s így – Ficóék magyar kettős állampolgárság miatt hozott törvénye értelmében – elvesztette volna a szlovákot.
A haladó média határon átívelő összehangolása
A Ján Kuciak-gyilkosság érthetően nagy érdeklődést váltott ki Magyarországon is, azonban a balliberális médiatérfélen gyorsan megtörtént az árukapcsolás. A 444.hu nevű Soros-blog beszállt a buliba, és forgatni is elmentek Pozsonyba az Aktuality.sk-hoz, amelynek Ján Kuciak is dolgozott, valamint a Denník N-hez. Utóbbi lapigazgatója, Lukáš Fila elmondta az ügy kapcsán a kamerának azt, amit a magyarországi ellenzéki portál nagyon szeretett volna hallani.
Összehasonlítva más szomszédos országokkal, Lengyelországgal, Csehországgal, Magyarországgal, itt [Szlovákiában – a szerk.] több pozitív jelenséget látni. Itt még valóban sokszínűség tapasztalható, több média más-más tulajdonossal rendelkezik, és saját irányukat erősítik
– fogalmazott a szlovák újságíró, de azért a kormánypárti sajtótermékeket nem sorolta fel ezen a sokszínűségen belül. Pedig igencsak rövid sor lett volna. Amellett, hogy természetesen a 444 se lát kivetnivalót a szlovák államfő nyíltan beállásában az ellenzék mellé egy belpolitikai vitában, azzal a címmel vette át a szélsőliberális uszításban utazó, felvidéki Paraméter hírét, hogy
Fico megérkezett Orbán szintjére: Soros Györgyöt sejti a szlovák belpolitikai válság mögött
Az Index szintén a nevetségessé tételt választotta érdemi cáfolat helyett:
Hogy mennyire lehet komolyan venni Fico sorosozását, azt jól jelzi, hogy a sajtótájékoztatón jelen lévő újságírók közül páran hangosan »nevetségesnek« nevezték Fico összeesküvés-elméletét.
A Simicska-média másik zászlóshajója, a Zsúrpubi is ugyanezt a vonalat vette fel:
Terjed a sorosozás Közép-Európában – Már Fico is ezzel akar menekülni a belpolitikai válság elől
A HVG a legócskább bulvárlapok szintjét idézve hozta le vasárnap, hogy egy szlovákiai magyar diplomata
úgy megalázta Orbán Viktort, ahogy rég nem tette senki.
A történet persze ennyire nem szenzációs, mindössze annyi történt, hogy Petőcz Kálmán megkérte Orbánt egy nyílt levélben, hogy ne avatkozzon bele Szlovákia belügyeibe, továbbá sürgősen megvédte Soros Györgyöt, mondván semmi köze a szlovákiai történésekhez, végül még némi személyeskedés is belefért a miniszterelnökkel szemben. A minőségibb napokat is látott HVG azonban csúnyán lyukra futott a gyermeki örömködésével, ugyanis Petőcz Kálmán nem csupán diplomata és politológus, hanem liberális politikusként volt aktív a 90-es évek első felében, 2014-ben a fentebb említett SaS jelöltje volt az EP-választáson, továbbá a szlovákiai Helsinki Bizottság tagja. Talán még meg is szidták volna, ha nem áll ki megtámadni Orbánt és megvédeni Sorost.
Az összeesküvés-elméletezés után a legújabb taktika az elhallgatás, amelyet a szlovák médiapalettát szintén liberális irányban színesítő Trend.sk kezdeményezett Fico sorosozása után:
Amíg a miniszterelnök hasonló képtelenségeket fog terjeszteni a megszólalásaiban, hogy ezzel elfedje a gyanút és elfusson a kérdések elől, nem adunk neki teret a Trend.sk-n.
A kezdeményezéshez csatlakozott a Körkép.sk is, amely folyamatosan összeesküvés-elméletnek minősíti a Soros György Szlovákia belügyeibe való beavatkozásáról szóló közléseket. Ezzel pedig megérkeztünk a meglehetősen összetett, felvidéki magyar politikum reakcióihoz.
A Most-Híd színészkedik, az MKP-nak nincs ötlete
Mindkét magyar érdekeltségű párt helyzete különleges. A Most-Híd vegyespárt kimondottan rosszban van a magyar kormánnyal, amiért az nem tekint rá a felvidéki magyarság képviselőjeként. Ez persze nem is alaptalan, hiszen a Magyar Koalíció Pártjából (MKP – azóta Magyar Közösség Pártja) 2009-ben kiszakadt Most-Híd egyre több szlovák politikust és szlovák választót vonzott magához, a magyarok között pedig a szlovákságba beolvadófélben levők szavazataira épít, ezért nincs is ellenére az asszimiláció. Ugyanez a Most-Híd viszont tagja a jelenlegi szlovák kormánykoalíciónak is. Na, nem azért, mintha akkora barátságban lenne akár Fico Smer pártjával, akár a másik koalíciós partner Szlovák Nemzeti Párttal (SNS), sokkal inkább a kormányzással együtt járó források végett. A párt közismerten opportunista, a külvilág felé megjátszott politizálásáról egyébként mára az összes szlovák pártnak sommás véleménye van. Az elnöke, Bugár Béla rutinosan elsurrant kirándulni a Maldív-szigetekre, amikor Szlovákia felbolydult a Kuciak-gyilkosság után, miközben a pártjában egyre erősödtek a Fico-ellenes, sőt a koalícióból való kilépést sürgető hangok. Ezek nem is meglepőek, hiszen a párt egyik alapítója, a főideológusnak tartott Szigeti László, valamint Rudolf Chmel elnökségi tag is ott ül a szlovákiai Nyílt Társadalom Alapítvány (OSF) Öregek Tanácsában.
Bugár, a szlovák politikai élet Gyurcsány Ferenchez hasonlatos túlélőművésze aztán hazatért, és feltehetően olyan játszmába kezdett, amely végén a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. A Most-Híd elnöke várhatóan Robert Kaliňák belügyminiszter – Fico egyik legfontosabb embere, akinek a fejét a tüntetők is követelik – távozásához fogja kötni a kormányban maradást a hétfői koalíciós tárgyaláson, miközben a SITA hírügynökség már pénteken megszellőztette, hogy ez Bugár követelése nélkül is bekövetkezik. Ezt a feltevést erősíti, hogy vasárnap már Peter Pellegrini, a Smer párt másik erős embere is hajlott a kormány átalakítására. Utána viszont a Most-Híd azt kommunikálhatja majd kifelé, hogy a követelését elérve, maradhat a koalícióban, megtartva az azzal járó minisztériumokat és más forrásokat.
Eközben az MKP, amely az utóbbi három választáson kiszorult a parlamentből, és most is az 5 százalékos küszöb alá mérik, megpróbál némi politikai tőkét lefölözni a belpolitikai válságból. Hiába a Fidesz stratégiai szövetségese a párt, felült a legnagyobb hullám farvizére, és a Soros-ügynökök által feltüzelt tüntetőkkel tandemben követeli a Fico-kormány lemondását. Az MKP elsősorban a koalíciós pénzcsapokba mindenáron kapaszkodó Most-Hidat akarja ezzel nehéz helyzetbe hozni, azonban miközben kilenc éve hasztalan próbálkozik Bugár Béla népszerűségének megtörésével, nem veszi észre azt a lehetőséget, amely már a kormánykoalíció harmadik tagjának, az SNS-nek is szemet szúrt. Utóbbi a válság ürügyén elkezdte követelni a Most-Híd második legnépszerűbb emberének, az igazságügyi miniszter Lucia Žitňanskának a kirakását a kormányból.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS