Miért nem a világbajnok junior kézi-válogatott az Év csapata?
Sokaknak nem tetszett, hogy csütörtökön a Győri Audi ETO BL-győztes együttese lett az Év csapata. Nem érdemtelenül, de talán jobb üzenete lett volna a hazai pályán világbajnokságot nyerő junior kézi-válogatott ünneplésének. Tény, hogy a Győrben játszó világválogatott sikereihez már hozzászoktunk, a bombaerős együttes 2013 óta négyszer nyert BL-t, viszont csak elvétve találunk magyart a csapatban. A junior világklasszis-jelöltek többsége a Ferencvárosban játszik.
Kisebb vihart kavart a szurkolók és sportkedvelők között, hogy a csütörtöki gálán a Győri Audi ETO kézilabdázóit választották a tavalyi év legjobb csapatának. Alapesetben a díjazás érthető: a Győr 2018-ban is megnyerte a Bajnokok Ligáját, ez a sportág csúcsa, ezen az alapon ki vitathatná a döntést. De azért léteznek más szempontok is.
Egyrészt amennyire örömteli, annyira papírforma a Győr BL-sikere. Most is kiemelkedik a mezőnyből, egészen keveset fizetnének a végső győzelmére, 2013 óta négyszer is megnyerte a sorozatot, már az a meglepő, amikor nem sikerül. Jól látni, hogy igazán komoly pénzeket már inkább csak Közép- és Kelet-Európában fektetnek be a női klubcsapatokba, elég végignézni az elmúlt éveket. Ez nem véletlen: a női kézilabdában a viszonylag „alacsonyabb” összeg is elég egy szupercsapatra, a sportág az egész régióban, de nálunk különösen népszerű, komoly hagyományokkal. Ez nyilván nem vesz el semmit sem a győri sikerekből (amihez messze nem elég a pénz), de tény.
Ami sokakat zavar, az a Győr játékospolitikája. Gyakorlatilag a mindenkori világválogatott játszik az ETO-ban, magyar kézilabdázót alig-alig találni, és ez teljes ellentétben áll másik BL-csapatunkkal, a Ferencvárossal, ahol idegenlégiósból van kevés. Válogatottunk – és főleg a jövő nemzeti csapatának – java most a Fradiban játszik, patriótaként azért sokkal könnyebb szurkolni egy ilyen együttesnek, még akkor is, ha a BL-győzelemre jóval kisebb az esélye. Sokan vártuk azt, hogy a Győr is ebbe az irányba megy, főleg miután már mindent megnyert, amit meg lehetett.
A csütörtöki döntés ugyanezt a kérdést érinti: mi a fontosabb, a végső siker vagy, hogy magyarokra épüljön egy csapat? Miért nem lehet a kettőt együtt?
A Bukarest a Győr egyik legnagyobb riválisa volt az elmúlt esztendőkben, de a hírek szerint már a román együttes is változtatott a játékospolitikáján, és hazahozza, egy csapatba gyűjti a legjobb román kézilabdázókat. Világos, hogy ebből a válogatottjuk is profitálhat, ahogyan a magyar is csak nyerhet a Fradi hozzáállásán.
Magyarok és két-három remek légiós – így nézne ki az igazán kedvelhető csapat (a Fradinál épp ez a helyzet), ahogyan az európai klubfutball is akkor volt karakteres és valamennyire kiegyensúlyozott utoljára, amikor éppen háromban maximalizálták az idegenlégiósok számát. Régi szép idők. (A mostani magyar futballcsapatokat nem venném ide, mert amíg a kézilabdában van számos remek magyar játékos, a labdarúgásban nem ez a helyzet. A magyar futballisták pofátlanul túl vannak fizetve, ezért ésszerűbb külföldieket alkalmazni.).
Jó üzenete lett volna, ha csütörtökön a hazai pályán, Debrecenben világbajnokságot nyerő, elképesztően tehetséges, nagyon sokra hivatott női junior kézilabda-válogatottat választják az Év csapatának. Nagyon komoly visszajelzés lett volna a fiatal lányoknak, többet ért volna, mint amit a már mindent elnyerő Győrnek jelentett, amely 2014-ben és 2017-ben is az Év csapata lett. Megérdemli a Győr, ezt senki sem vitatja, de talán voltak, akik jobban rászolgáltak.
Fotó: MTI
