A paralimpián is a hátunkat nézte a világ nagy része – „Kihoztuk a maximumot Tokióban!” (PS-exkluzív Szabó László elnökkel!)

Szenzációs eredménysorral zárta a Magyar Paralimpiai Csapat a tokiói játékokat, amelyhez ezúton is gratulálunk! A tizenhat érem – közte hét arannyal – és az összesített éremtáblázat tizennyolcadik helyezése nagyjából hűen tükrözte az előzetes várakozásokat, vagy felül is múlta azt?

Nem akarok sem nagyképűnek, sem utólagosan okosnak tűnni, de én tudtam, hogy ez az eredmény benne van a csapatban. Előzetesen azt vártam – ezt le is lehet ellenőrizni, az internet megőrizte –, hogy legalább tizenöt érmünk, közte három–öt aranyunk lesz és hat sportágban szerezhetünk érmet. Lett hét aranyunk, tizenhat érmünk, és hat sportágban voltak a versenyzőink a dobogón. A sport egy jelentős részét – szerintem a többségét – ki lehet előzetesen kalkulálni, a többi olyan körülményeken múlik, amit modellezni ugyan lehet, de nem biztos, hogy be is következik. A tizennyolcadik hely a nemzetek éremtáblázatán extra eredmény. A hollandokon kívül mindenki, aki előttünk végzett, lélekszámban egy másik dimenzióhoz tartozik: kínaiak, japánok, oroszok, amerikaiak, brazilok, ausztrálok, németek, spanyolok, olaszok, lengyelek. És rögtön utánuk ott vagyunk mi, mögöttünk Kanada, Korea, Argentína, India, Indonézia, a teljes afrikai kontinens, Portugália, Ausztria, Svájc, Szlovákia, Csehország, az összes skandináv, balti és balkáni állam. Óriási siker ez!

Akár a sportági, akár a sportolói eloszlását nézzük az érmeknek és a helyezéseknek, rendkívüli sokszínűség figyelhető meg. Több sportágban is kimagaslóan szerepeltünk. Paralimpiai bizottsági elnökként mely sportágakat és sportembereket emelné ki leginkább?

Azokban a sportágakban, amikben érmet szereztünk, csak azért nem emelek ki senkit, mert róluk most már mindenki tudja, hogy micsoda sportolói nagyságok: vívók, atléták, úszók, asztaliteniszezők, kajakosok és sportlövők. Mindannyiuk előtt le a kalappal! Kicsit most nézzük a többi sportágat.

Bringában hatodik-hetedik helyeink voltak, sokat kell dolgozni, de meg fogja érni, mert nagy presztízsű sportág, sok érmet osztanak benne. Van a magyar versenyzőkben potenciál. Triatlonban van fiatal reménységünk, oda lehet érni az első ötbe Párizsban, bár irgalmatlan nehéz lesz. Íjászatban Gáspár Tamás extraklasszis, az utolsó három nyílvesszején múlott az elődöntőbe jutása. Kellene mellé még versenyző. Erőemelésben is vannak reménységeink, ott nehéz a keleti fölényt megtörni, de bizakodom. És vannak még reményeink Párizsra taekwandóban és evezésben is. Ez tizenkét sportág. A többiben – összesen 22 sportág van a paralimpián – egyelőre sajnos nincs komoly esély. Szélesedni kell, ez fontos feladat.

A csapatsportokban kell előrelépni

Az ép sportolók olimpiáján örömmel figyelhettük meg, hogy úgymond „új sportágakban” is letették a névjegyüket a magyarok. A parasportolók mezőnyében is észrevehető ez, vagy ott továbbra is a hagyományos „magyar sportágakban” számítunk jónak?

Amint az a fenti felsorolásból is látható, itt is szélesedik a paletta. A hagyományosan erős sportágainkban azok is fogunk maradni. A csapatsportágakban ugyanakkor le vagyunk sajnos maradva, itt kell a legtöbbet dolgoznunk. Nagyon nehezen szedünk össze tíz-tizenkét sportolót, akik egy csapatsportágat magasra tudnak emelni. Ebben nagyon sok dolgunk lenne, de ha sikeresek lennénk, új dimenziót nyitnánk. Félek, hogy ez 2024-re még nem fog összejönni, talán 2028-ra igen.

A versenysportban hosszú ideje megfigyelhető, hogy egyre több induló van, egyre több kiemelkedő sportoló is van, következésképpen egyre nehezebb kimagasló eredményt elérni. Ugyanez a folyamat megfigyelhető-e a paralimpiai sportágak terén is, és ha igen, akkor milyen mértékben?

Igen, a folyamat itt is hasonló. Idén százhatvanhárom ország vett részt a paralimpián – ráadásul ez a szám növekedni fog –, és ezek közül nyolcvanhét érmet is szerzett. Kiegyenlítődik ez a sportvilág is, egyre több országban egyre több a figyelem, a pénz, a szakmai tudás. Vannak országok, ahol presztízskérdés is a jó szereplés, nem számít a pénz. Vannak országok, ahol óriásiak a tradíciók, könnyebb bevonzani a fogyatékkal élő embereket a sportba, mert kézenfekvő a lehetőség a sportolásra, mint az önkifejezés eszközére. És van ahol az országimázs, a (sport)diplomácia része a jó szereplés. Megjelentek a globális szponzorok, az egész világon közvetítik a versenyeket, sztárok születnek. Mindezek nem baj, hogy így vannak, csak érzékeltetni szeretném, hogy mekkora a verseny.

Mindezek figyelembe vételével összességében miként látja: milyen irányba tart a parasport? Milyen új kihívások állnak a parasportolók előtt, és ezek az új kihívások milyen új feladatokat rónak például a szakszövetségekre vagy a Magyar Paralimpiai Bizottságra?

A szakmai és pénzügyi lehetőségeinket figyelembe véve kihoztuk a maximumot Tokióban. Ez volt a legtöbb, amit elérhettünk. A sportszakmai munkát csúcsra járattuk, a legjobb versenyzőinket juttattuk ki a paralimpiára, akik a legjobb eredményeket érték el. Ebben a csapatban, a mostani lehetőségeinkkel nincsen több. Az érdemi kérdés a következő, nagyon egyszerű egyébként: el lehet-e érni, hogy minden magyar ember, aki fogyatékossá lesz – születésétől fogva, vagy baleset, betegség által az élete során –, megkapja-e – jogszabályi erővel is – a lehetőséget és a hívást arra, hogy a sportot válassza élete kiteljesítése eszközének? Ha igen a válasz, az egy fontos paradigmaváltás lenne. És ennek megfelelően egy izgalmas sportpolitikai, sőt, politikai kihívássá válna ez a kérdés, amellyel – megítélésem szerint – hamarosan szembe kell néznünk, és meg is kell válaszolnunk azt. Úgy látom, hogy ha a válasz igen, akkor képesek vagyunk kidolgozni annak a jogszabályi lehetőségét és formáját, hogy megvalósuljon az, hogy minden fogyatékkal élő emberre potenciális sportolóként, azaz közösségi emberként, a hazáját akár a nemzetközi térben is képviselni tudó, egészségtudatos polgárként nézzen Magyarország. Ennek a kérdésnek a feltételére és megválaszolására fogok hamarosan kérni mindenkit, aki valamilyen módon illetékes benne: a politikát, a civil világot, a sportszervezeteket és magát a fogyatékkal élők társadalmát.

Vezető kép: A magyar paralimpiai csapat. Fotó: Szabó László