Nyolcadik lett a férfi 4x100-as gyorsváltónk
Megismételte a férfi 4x100-as gyorsváltónk a tokiói bravúrt, és Párizsban is bejutott a döntőbe, de ott már nem tudott ráemelni a saját teljesítményére. A Milák Kristóf kiszállásával meggyengült csapat a hetedik helyet szerezte meg az előfutamokban, majd a döntőben nyolcadikként végzett.
A gyorsváltónk erőssége egyértelműen a nyitóember, Németh Nándor, aki majdnem három tizeddel erősebbet úszott az esti döntőben, mint a délelőtti előfutamban. Ő a harmadik helyen adta át a stafétát, ami álomszerű kezdés volt. Szabó Szebasztián egy darabig tartotta a negyedik hely körül magát, a száz métere végére viszont visszaesett hetediknek, majd Jászó Ádám szakaszában nyolcadiknak csúszott vissza a csapat. Kós Hubertre maradt megint a csodatétel, ám ahogy Némethen kívül senkinek, így neki sem sikerült felülmúlnia az előfutamos idejét. A nyolcadik helyet 3:13,11 perces idővel érte el a magyar váltó, tehát 15 századdal gyengébb idővel, mint az előfutamban, miközben a vetélytársak mindegyike erősíteni tudott. Az aranyérmet az amerikaiak szerezték meg magabiztos fölénnyel, az ausztrálok és az olaszok előtt. A további sorrend: Kína, Nagy-Britannia, Kanada, Németország, Magyarország.
Korábban az előfutamban:
Németh Nándor remek iramot diktált első úszóként, és nemcsak a rajtnál ugrott el, de mindkét hosszon megtartotta a szabad szemmel is tisztán látható előnyét. Szabó Szebasztián ugrott vízbe másodikként, és ő is jól fogta meg a munka végét. Magabiztosan tempózva tartotta maga mögött fél testhosszal a mezőnyt. Jászó Ádám következett harmadikként, és itt markánsan megváltozott az addigi helyzet, hiszen a mieink közül ő teljesítette a leggyengébb időt, míg az ellenfeleknél jobbára egyre erősebb úszók követték egymást. Befejező emberünk, Kós Hubert hetedikként váltott, és megkezdte a kapaszkodást.
Feltűnő volt, hogy Kós a fordulónál is faragott a hátrányból. Ő tehát a következő úszónk Hosszú Katinka után, aki elment az Egyesült Államokba edzeni és tanulni, majd úgy jön vissza onnan, hogy a fordulónál nem rávernek az ellenfelek, hanem ő jön ki jól belőle. Minden jel arra mutat tehát, hogy a fordulás tanulható, ami azt jelenti, hogy az összes magyar úszónak meg lehetne tanítani.
Kós Hubert végül nagyon elszánt hajrát vágott ki, visszahozta a magyar váltót a negyedik helyre a futamában, ráadásul a benyúlásnál még nem is állt mellénk a szerencse, mert az olasz váltó 2 századmásodperccel végzett előttünk. A 3:12,96-os idő bő két tizeddel gyengébb, mint a tokiói előfutamos eredményünk, a miénknél lassabb, másik előfutam után pedig az összesítésben hetedik helyen végezve meglett a döntőbe jutás. A kínaiak kerültek a döntőbe a legjobb idővel, mögöttük az ausztrálok és a britek, míg az amerikaiak meglepetésre csak negyedikként. A további döntősök: Kanada, Olaszország, Magyarország és Németország.
