Nagyot küzdöttünk Dánia ellen, de nem sikerült a csoda – A franciák ellen kell kivívni a továbbjutást
A franciák gyengélkedése és Egyiptom váratlanul jó eredményei miatt az az érdekes helyzet állt elő a férfi kézilabdatorna B-csoportjában, hogy a dánok elleni győzelem nem ért volna önmagában továbbjutást, ám vereség esetén sem kellett lemondanunk róla. A csapat azonban nem számolgatásra spekulálva ment bele ebbe a meccsbe, hanem rendesen odatette magát Tokió ezüst- és Rio aranyérmese, illetve az elmúlt három világbajnokság győztese ellen. Imponáló a dán eredménysor, ahogy imponáló volt a magyar csapat játéka is. A végére belefáradtunk ugyan az ellenfél üldözésébe, ám így sem sokon múlott. Az első félidő végén taktikai hibánk okozta, hogy döntetlen állás helyett mínusz kettővel mentünk szünetre, és a dánok innen nem engedték már ki a kezükből a kezdeményezést, ám az is fontos volt, hogy rengeteg kiállítás és büntető, meg egyéb apróbb ítéletek formájában a bírók is bőven megadták a hátszelet az esélyesebb csapatnak.
Bekerült a csapatba a tartalékok közül Hanusz Egon irányító poszton, valamint Mikler Roland, aki több, mint egy évtizeden át volt a válogatott első számú kapusa és csapatkapitánya, de sérülése után nélküle vívta ki az olimpiai szereplést a csapat. Az első öt percben még rendben mentek a dolgok 2:2-ig, ám utána többször belehibáztak a mieink, Hanusz eladott labdájából vezetést szereztek a dánok, majd emberhátrányba kerültünk, és ők tovább növelték az előnyüket. Könnyű gólokat lövettünk velük, néggyel elhúztak (2:6), és még ilyen szinten is Mikler remek védései tartottak meccsben minket. Percekig tartották ezt a különbséget, a 12. percben tudtunk közelebb lépni Fazekas Gergő ravaszul talpról ellőtt gólja és Bánhidi találata révén (6:8).
Ekkor nagyon magára talált a csapat, Pedro szélsőgólja és Fazekas betörése után már egyenlő volt az állás, majd Pytlick góljára Bodó kétszer is válaszolt, így húsz perc után ismét átvettük a vezetést. A villámgyorsan játszó, középkezdésből is lerohanásra képes dánokon zavarodottság látszott, az edzőjük pedig tombolt a méregtől. A világbajnok nem ilyen meccsre számított ellenünk. Ilics távoli átlövésével már kettő volt az előnyünk, amit a csereként beállt veterán csodatevő, Mikkel Hansen büntetője után megint Ilics állított vissza egy újabb remek átlövésből. Tartottuk a két gólt, Lékai belőtt egy büntetőt, ám erre Hansen is értékesítette a dánok által kapott hétméterest egy perccel később (13:12). Egyenlíteni tudtak az északiak, a remekül játszó Bodó átlövésével még vissza tudtuk venni a vezetést, ám utána éppen őt küldték ki két percre, ami megint törést okozott. Gidsel előbb egyenlített, majd a vezetést is visszaszerezte Dániának. A félidő végén az egyenlítésért támadhattunk a kapusunkat lehozva, Bodó betörésből veszélyeztetett, de Jacobsen védett, Lauge pedig a félidő utolsó másodpercében a saját hatosától az üres kapunkba lőtt. Megint nagyon szerencsétlenül végződtek egy félidő utolsó pillanatai, a játékunk alapján rászolgáltunk a jobb állásra is.
Odafigyelve kezdtük a második félidőt, nem engedtük el háromra az ellenfelet, sőt Bánhidi góljával felzárkóztunk egygólos különbségre. Hansen újabb hetesből lőtt gólt, majd nem tudtunk betalálni több támadásból sem, de a dánok is hibákat követtek el elöl. Amikor jól támadtak, akkor Mikler védett kiválóan, majd Lékai büntetőjéből megint feljöttünk egyre. Először játszhattunk emberelőnyben a meccs folyamán, de a hét az öt elleni támadásnál Bodó eladta a labdát, és üres kapus gólt kaptunk nagyon fontos pillanatban. Fazekas Gergő betörésgóllal korrigált, de azonnal jött a dán válasz, az északiak tartották az első félidő végére kidolgozott kétgólos előnyüket (17:19). Jörgensen góljával újra három volt oda, megint nehéz perceket éltünk át, akárcsak az első félidő hasonló szakaszában, a támadójátékunk nagyon elakadt. Fokozta a bajainkat, hogy Sipost kiállították két percre, és még hétméterest is kaptak a dánok. Hansen most sem hibázott, megint elég rosszul állt a szénánk. Pedro kapott labdát a jobbszélen Fazekastól, és szépen bevarrta a hosszú felsőbe, megtörve az aggasztó gólcsendünket. Már az ötödik büntetőjüket kapták a dánok, ezeket pedig Hansen ellentmondást nem tűrően értékesítette, így állandósult a négygólos különbség (18:22). Könnyű szívvel osztogatták a kiállításokat is a mieinknek a bírók, úgyhogy a dánok megkapták azt a hátszelet, amelyre papíron jobb csapatként elvileg nincsenek rászorulva.
Mikler többször nagyon szépen védett, Bánhidi emberhátrányban is betalált beállóból, de még vissza se értünk, amikor a dánok már középkezdőből gyorsan az üres kapunkba lőttek. Amikor Gidsel góljával a 49. percben már ötre növelte a különbséget, ott már érezhettük, hogy ez a meccs nem lesz meg. Sokat hibáztunk, a védelmünk nem omlott össze, de támadásban nagyon keveset mutattunk. Rosta talált be végre beállóból, kapaszkodtunk becsülettel, de az erő nem érződött rajtunk, amivel visszajöhettünk volna. Rosta jól szállt be a játékba, újabb találatot jegyzett, de mindig jött a válasz, ha nagy nehezen beszenvedtünk egy gólt, és a különbség nem fogyott (22:27). Lékai betörésből lőtt a hálóba, kétszer faultolták közben, mégis ellene ítéltek lépéshibát – a bírók a végén, már a biztos győzelem kapujában sem engedték el dánok kezét. Hősies hajrába kezdtünk, nem adták fel a mieink egy pillanatra sem, de a dánok taktikusan lepörgették az órát.
MAGYARORSZÁG–DÁNIA 25:28 (14:16)
magyar gólszerzők: Ilics 5, Bánhidi és Bodó 4-4, Fazekas és Rosta 3-3, Ancsin, Lékai és Pedro 2-2
