Pesti Srácok

Visszavonul Arsène Wenger, az Arsenal „Garami Józsi bácsija”?

Visszavonul Arsène Wenger, az Arsenal „Garami Józsi bácsija”?

A szerdai Bajnokok Ligája-nyolcaddöntők odavágói a keddihez hasonló eredménnyel zárultak. Egy kiütés, egy viszonylag szoros meccs. Az Arsenalt földbe döngölő Bayern München már az első meccsen eldöntötte a továbbjutást, a Napolinak még van némi esélye a Real Madrid otthonában elért 3–1-es vereség után.

Egy idősebb újságíró-kollégám mesélte ezt a szerinte igaz történetet, amelynek Garami József a főhőse. Néhány éve mondta el, akkor, amikor egy meccsközvetítést nézve azon mosolyogtunk, hogy a már korosabb edző elbóbiskolt a kispadon. A korábbi sportújságíró szerint Garami már fiatalabb korában is el-elrévedezett.

Szeretem ezt a történetet, mert nagyon sokat elmond a magyar futballról. Tulajdonképpen teljesen lényegtelen, hogy mennyi a valóságalapja: el tudjuk képzelni. Ez a lényeg.

PestiSracok facebook image

Az amúgy szimpatikus Garami József (akit az intimpistáskodást anyatejjel magába szívó média-szakmunkások következetesen „Garami Józsi bácsiztak”) hosszú-hosszú évekig vezette az MTK-át. Akkor kezdte, amikor a csapat még komolyabb sikerekre tört és akkor is folytatta, amikor igazából csak a játékosnevelés és az első osztályú tagság megőrzésére volt a cél (néhol kiugróan jó, máskor rosszabb helyezésekkel). Garami jó edző, okkal dicsérték, az MTK-nak – és ez igen ritka a posztmodern magyar labdarúgásban – saját stílusa volt, hazai szinten nézhető futballt játszottak, úgy tűnt, ő volt a tökéletes választás. Aztán belátta, hogy elszaladtak az évek és visszavonult.

Nem véletlenül jutott eszembe ez az Arsenallal és Arséne Wengerrel kapcsolatban. A párhuzam természetesen csalóka, torz és gonosz, de talán nem alaptalan. A londoni csapat teljesítménye, költségvetése, a mögötte álló szurkolósereg és egész helyzete összehasonlíthatatlan a magyar egyesületével, viszont vannak hasonlóságok.

Wenger zseniális edző, remek szeme van és nagyon ért a fiatal játékosok "felneveléséhez". A többi angol klubhoz képest alacsony költségvetés és a kevéssé nagyra törő játékospolitika ellenére az Arsenal mindig bejut a Premier Leauge legjobb négy együttese közé, ezzel eléri azt, amit várnak tőle. Elindulhat az Arsenallal a következő BL-szezonban is, ömlik a pénz, a klub ott marad a reflektorfényben, lehet tavaszig álmodozni, reménykedni, minden csodálatos. A csoportkört mindig remekül teljesítik, aztán jön a nyolcaddöntő és a kiesés. Közben a bajnokságban is visszaesnek, és ez így megy évről-évre.

Elképesztő, de az Arsenal a szerdai pofonnal együtt sorozatban hatodszor bukta el a nyolcaddöntő első mérkőzését, eddig mindig ki is hullott az elbaltázott odavágók után és most is ez vár rá. A müncheni meccs maga lehetett a pokol a csapat szurkolóinak. A Bayern hamar megszerezte a vezetést, erre még válaszolt az Arsenal egy könnyű síppal befújt tizenegyes után begyötört góllal, de a második félidei bajor henger elsöpörte Wenger csapatát. A Bayern 5–1-re nyert, de nyugodtan győzhetett volna 8–2-re is, ha a kapus Ospina nem jelentkezik elképesztő bravúrokkal, akkor történelmi vereségről beszélnénk.

Mezey doktor nyilatkozott Wenger helyett?

A legszórakoztatóbb Wenger nyilatkozata (a Nemzetisport.hu cikkéből vettem): „Nehéz megmagyarázni, mi történt, különös mérkőzést játszottunk. A szünet előtt volt két lehetőségünk betalálni, és az első félidőben egész jól játszottunk. Úgy érzem, a második gól előtt balszerencsénk volt, hiszen eredetileg a játékvezető nekünk ítélt szögletet. Aztán megkaptuk a másodikat, és ami a legfontosabb, előtte elveszítettük Koscielnyt és összeomlottunk. Azt kell, hogy mondjam, a Bayern München jobb csapat nálunk. A második félidőre rákapcsoltak, mi pedig visszaestünk” - mondta a francia edző és most talán érthetőbb a garamis párhuzam.

Mintha egy magyar edzőt hallanánk: „a második gól előtt balszerencsénk volt, hiszen eredetileg a játékvezető nekünk ítélt szögletet” - magyarázta Wenger, nem törődve azzal, hogy ez helyes döntés volt, ráadásul nem befolyásolt semmit.

Érthető, ha minél korábbinál erősebbek azok a hangok, amelyek visszavonultatnák Wengert. A régi szép sikerek feledhetetlenek – közte a Bergkamp, Pires, Henry, Adams-féle csapattal veretlenül megnyert bajnokság –, de az idő elszaladt a mester mellett. Korábbi játékosa, Martin Keown keményen, őszintén, de nem szívtelenül nyilatkozott:

„Nagyon megsajnáltam – szinte önmagától kellene megvédeni. Húsz év munkáját hagyja maga mögött. Csodálatos, amit elért a klubbal, de ez egy mélypont lehet neki személyesen. Egyre valószínűbb, hogy az idény végén változás jön. A végén ő fogja meghozni a döntést – de ma este mindenki ráébredhetett, itt bizony közeleg az idő, amikor tényleg dönteni kell” – mondta.

Jelzésértékű, amikor korábbi játékosod küldene nyugdíjba. Bárhogy dönt Wenger, saját szobrát semmivel sem döntheti le: így is úgy is a csapat legjobb edzője marad. Távozik vagy sem, a klub politikáján - minél kisebb befektetéssel (kockázattal) minél biztosabb bevételek - pedig döntésével sem változtat.

Bajnokok Ligája-nyolcaddöntők, szerdai odavágók: Real Madrid–Napoli 3–1, Bayern München–Arsenal 5–1

Fotó: NSO.hu

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.