Pesti Srácok

Bekezdett és nyert az Atlético, de a parázs meccs után a Real jutott a BL-döntőbe

Bekezdett és nyert az Atlético, de a parázs meccs után a Real jutott a BL-döntőbe

Ahogyan szokta, ezúttal sem adta olcsón a bőrét az Atlético Madrid, amely már a Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágójának első negyedórájában ledolgozta háromgólos hátránya nagyobb részét. Ezután viszont jött egy Isco-gól, ami mindent eldöntött, a látványos, lüktető meccs végén a 2–1-es hazai győzelem ellenére a Real jutott be a Juventus elleni döntőbe.

Bár nyilván sohasem lesz annyi szurkolója az Atléticonak mint a városi rivális Real Madridnak, a Barcelonának vagy éppen a Juventusnak, nem véletlenül szereti sok semleges néző ezt a csapatot. Szív, lelkesedés, akarat – a durvaság és a tökéletes taktikai fegyelem mellett ez jellemzi az Atlétit. Az első 3–0-ra elveszített első meccs után sokan leírták őket a Bajnokok Ligája elődöntőjében, de ismét úgy kezdték a rangadót, ahogyan az rájuk jellemző. Fanatikus hittel, óriási energiákat mozgósítva. Tulajdonképpen semmi meglepő sem volt abban, hogy már a meccs elején kétgólos előnybe kerültek, s ezzel a frászt hozták a Realra.

Grizmann büntetője - két pillanatban / Fotó: Marca.es

A BL-címvédő együttes ezután felébredt, néha-néha beszorította a hazai csapatot, de összességében valamelyest a semmiből szerezte a mindent eldöntő – és sajnos, a meccsélményt is meghatározó –gólt. Benzemát hárman vették körül, a francia csatár lassúnak, ráérősnek tűnő cseleivel mégis átvert mindenkit az alapvonalnál, s bár beadása után az első lövést még fogta Oblak, Isco közeli próbálkozásánál már nem volt esélye (2–1). Ezzel eldőlt, az persze kisebb csodának tekinthető, hogy végül ennyi maradt az eredmény.

PestiSracok facebook image
Fontos gól, kevéssé szimpatikus gólöröm / Fotó: Guardian.co.uk

A szünet után is folytatódott a lüktető, élvezetes játék – amibe sok-sok kemény belépő is belefért –, de újabb gól nem esett. C. Ronaldo csak lesgólig (amit a magyar játékvezetői csapattól eltérően a törökök lefújtak...), az Atlético számtalan helyzetig jutott, de a Real továbbjutását már nem veszélyeztette semmi sem. Az Atlético esélye már az első félidő végén elszállt, a három tétovázó védő gyakorlatilag tönkretette azt, amelyet a mérkőzés elején felépítettek. Nem lennénk a helyükben, amikor Simeone edzővel újranézik majd a meccset. Ha valami nem jellemző erre a csapatra, az a kapott gólnál látott méla totojázás.

Ettől függetlenül remek meccset láttunk, csak az igazi izgalmak maradtak el a második félidőben. A Real nyert és ünnepelhet, de magabiztosságra nincs okuk. A játékot és a könnyen zavarba hozható spanyol védelmet látva azt gondoljuk: ennek a BL-döntőnek - csillagok ide vagy oda – a remekül összerakott, tökéletes védekezésre képes Juventus a nagyobb esélyese. Még akkor is, ha Zidane mester egy valamire biztosan megtanította a Realt: győzni.

Fotók: Guardian.co.uk

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.