Pesti Srácok

Vége a posztmodern német futballálomnak: Özil egyik szíve török, lemondta a válogatottságot

Vége a posztmodern német futballálomnak: Özil egyik szíve török, lemondta a válogatottságot

Rasszizmust és tiszteletlenséget emleget Özil, és lemondta a német válogatottságot. A világbajnok klasszis szerint az ő szíve német és török is, nem érti, miért lett ez probléma. Erdogannal csak azért pózolt, mert szereti Törökországot, és szerinte méltatlanul elbánt bele a német média. A Bayern elnöke kikelt Özil ellen, szerinte végig alibizett, és sportszakmai szempontból jól jár a német válogatott.

Csupán Törökország iránti tisztelete miatt pózolt együtt Erdogannal – erre jutott Mesüt Özil, aki a hosszú hallgatás és nyaralás után végre hajlandó volt nyilatkozni a német futball tavaszi-nyári botrányáról. Özil vasárnap három nyílt levelet jelentetett meg a közösségi oldalán (tehát nem állt szóba sem a német újságírókkal, sem a szurkolókkal), az elsőben magyarázkodott, a másodikban a német médiát támadta, a harmadikban lemondta a német válogatottságot. Özil azt írta: két szíve van, az egyik török, a másik német.

„Ahogy sok más embernek, úgy az én származásom is nem csak egy országot érint” – fogalmazott. Németországban nőttem fel, a családom gyökerei azonban Törökországban vannak.

PestiSracok facebook image

Májusban találkoztam Erdogan elnökkel Londonban, egy jótékonysági és nevelési eseményen. <...> Számomra az Erdogannal készített fotó nem a politikáról vagy a választásokról szólt, hanem arról, hogy tisztelem a legmagasabb tisztséget a családom országában.”

Ehhez képest a török származású játékos (csapattársával, Gündogannal együtt) Erdogannal a török választási kampány hajrájában találkozott, és a közös kép alá azt írták: elnökünkkel. Ez Németországban azért is volt különösen kellemetlen, mert Erdogan egyre inkább szultánként viselkedik Törökországban, ezt pedig elég nehéz összeegyeztetni Németország elveivel.

Özil és Gundogan Erdogannal / Forrás: Twitter

Özilt a német média egy része elővette, de aztán mégis kivitték a világbajnokságra, és ez súlyos hiba volt. A német válogatott vállalhatatlan teljesítményt nyújtott, Mexikó és Dél-Korea ellen is vereséget szenvedett, és a klikkesedett csapat szégyenszemre már a csoportkörben búcsúzott. Sokan ebben Özil kulcsszerepét látják, Mario Basler, a visszavonult klasszis úgy fogalmazott: Özil úgy nézett ki, akár egy döglött béka. Jogosan vagy sem, ő lett a bűnbak - mert bűnbakra arrafelé is szükség van.

Az Arsenal klasszisát azért is kritizálták, mert a kiesés után összeszólalkozott egy német szurkolóval, majd felé hajította a csuklószorítóját. Ezután pedig – hiába volt erre ígéret – nem állt a német közvélemény elé (Gündogan megtette), hanem elment nyaralni török barátnőjével. Ez még Németországban is kiverte a biztosítékot.

Özil második bejegyzésében a német médiát támadta, képmutatónak nevezve a sajtót, amely korábban – például a 2014-es világbajnoki győzelem idején – még ünnepelte. A harmadik levélben aztán elővette a rasszista kártyát. Azt írta, nehéz szívvel, de lemondja a válogatottságot, mert érzi a rasszizmust és a tiszteletlenséget. (Az előbbire azért Németországban elég szürreális hivatkozni.)

„Büszkén és izgalommal viseltem mindig a válogatott mezt, de ezentúl nem öltöm magamra. Rendkívül nehéz volt meghoznom ezt a döntést. De amikor a magas rangú szövetségi tisztviselők így bánnak velem, nem tartják tiszteletben a török gyökereimet, és önző módon politikai propagandát csinálnak belőle, akkor számomra ebből elég volt.”

Sokaknak meg Özilből, és a hozzáállásából lett elege. Főleg a kudarc és a felelősség teljes elhárítása után. Remélhetőleg valaki azért felteszi majd neki a kérdést, ha a szíve török (is), akkor miért nem a török válogatottat választotta? A német válogatott talán nélküle is világbajnok lett volna, Törökországnak viszont igencsak szüksége lenne egy hozzá hasonló klasszisra. Nagyon tudjuk tisztelni azokat a játékosokat, akik eredeti, általában szegényebb, a sportban esélytelenebb hazájukat választják, még akkor is, ha sokkal nehezebb komolyabb eredményt elérniük.

Özil egyébként külön megtámadta Reinhard Grindelt, a német futballszövetség elnökét, akit - burkoltan - rasszistának nevezett. Szerinte Grindel 2014-ben (a vb-győzelem idején) még németnek tartotta őt, most pedig már töröknek.

Egy ismert német szakíró szerint Özil a nyilatkozatával azokat támogatja, akik Grindelt akarják megbuktatni.

Uli Hoeness, a Bayern München elnöke mindenesetre nem kímélte Özilt. A Nemzetisport.hu cikke szerint kőkeményen beszélt a német Sport1-nek. „Sportszakmai szempontból ezzel jól jár a német válogatott.

Mindenesetre fel kéne tennie magának a kérdést, hogy mikor nyert utoljára párharcot. Évekkel ezelőtt... A válogatott megújulását figyelembe véve szuper, hogy abbahagyta. A 2014-es világbajnokságon sem tartozott a húzóemberek közé, tulajdonképpen a csapattársak miatt jutott el a döntőig. Évek óta szarul játszik, most meg Grindel vagy Bierhoff a vétkes.”

Lesz még folytatása az ügynek.

Fotó: MTI/EPA

Ajánljuk még

Rabok legyünk vagy szabadok? - Halkó Petrával, az új könyvéről beszélgetünk a csütörtöki Polbeat-felvételen

‎Polbeat 2025 június 11.
A szabadságelvűségünk magyar? Volt-e valaha szabad a magyar nemzet, vagy mindig is a nemzetközi ideológiák társadalomátalakító kísérleteinek terepeként szolgált? A rendszerváltoztatás idején, 1989–1990-ben valóban visszaszereztük a szabadságunkat vagy csak egy illúziónak, esetleg egy átverésnek estünk áldozatul? Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője Rabok legyünk vagy szabadok? című könyvében ezekre a kérdésekre keresi a választ, Stefka István és Huth Gergely pedig ezeket a témákat feszegeti majd a Polbeat következő, június 12-i, csütörtöki nyilvános felvételén, melyre ezúttal is az R56 Gasztrosörözőben kerítünk sort. Természetesen nem némi, hanem sok aktualitással fűszerezve, mert a szabadságharcosok és hazaárulók vetélkedése - sajnálatosan - örök!