Pesti Srácok

Még mindig Messi jelenti az argentin válogatott legnagyobb részét – Argentína–Ausztrália 2:1

Még mindig Messi jelenti az argentin válogatott legnagyobb részét – Argentína–Ausztrália 2:1

Két argentin gól sem igazán tudta kizökkenteni az eseménytelenségből az ausztrálok elleni vívott nyolcaddöntőjüket, mígnem egy véletlen ausztrál gól teljesen felforgatta a meccset. Hirtelen más fénytörésbe kerültek a dolgok, mindkét csapat elkezdett úgy játszani, ahogy addig nem. Az ezredik profi meccsét játszó Messi az első félidőben halovány volt, „csupán” egy gólt rúgott, a második félidőre viszont nagyon belejött a játékba, és amikor a végén Argentína megpróbálta dűlőre vinni a szorossá vált helyzetet, az valójában azt jelentette, hogy Messi rendesen odatette magát. Az unalmasan csordogáló meccsen a végén igazi focit is kaptunk.

Jó néhány olyan argentin válogatottat láttunk már az elmúlt évtizedekben, amely vérmes reményekkel vágott neki a világbajnokságnak, elragadó támadójátékkal kényeztette a semleges nézőket is, aztán menetrendszerűen elvérzett valami nála jóval szürkébb, ám jobban szervezett európai csapattal szemben. A mostani Argentína nem ilyen. Nem lehet azzal vádolni, hogy látványosan brillírozna; nagyon úgy tűnik, hogy tartalékolnak a fajsúlyos meccsekre. Mindhárom eddigi meccsükön csak annyit mutattak a dél-amerikaiak, amennyi szükséges volt (Szaúd-Arábia ellen rendesen elszámolták magukat), habár ez Mexikó ellen jó teljesítményt jelentett.

A nyolcaddöntőre is ugyanilyen szellemiségben álltak ki: semmi fölösleges flanc, semmi kockázat, a szenvedélyes támadójáték helyett óvatosság, nehogy véletlenül bármi kinyíljon hátul, aminek nem szabad. Az, hogy uralták a mezőnyt, önmagában nem jelent semmit, mert igazi veszélyt sokáig nem jelentettek az ellenfélre. Óvatosan tapogatóztak, hátha valahol rés támad az ausztrál védelmen. Ez sokáig nem következett be, de végül az élet igazolta az argentin taktikát. Egy szöglet után próbáltak felszabadítani az ausztrálok, de a labda csakhamar visszakerült a kapujuk elé, MacAllister Messit találta meg vele, ő pedig tolt egyet rajta, és két védő lába alatt, szépen elgurította a hosszú sarokba. Ez volt az első kaput eltaláló argentin lövés. Az addig gyenge teljesítményt nyújtó, alig-alig játékba avatkozó, 35 éves zseninek a gyorsasága már nem a régi, de a labdakezelése és a helyzetfelismerése továbbra is kifogástalan. Több, mint tíz perc volt még hátra az első félidőből, de Ausztráliának nem volt megoldása erre az új helyzetre, az argentinok meg már végképp nem siettek sehova.

Messi gólja még azelőtt, hogy elkezdte volna élvezni a játékot a meccsen. Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan
PestiSracok facebook image

Érdemi változás a második félidőre se történt, világosan látszott, hogy az ausztrálok egyetlen reménye egy előzmény nélküli, szerencsésen megtalált gól. Ezt a reményt foszlatta szét elég gyorsan Álvarez, aki De Paullal együtt letámadta a hazaadott labdát babusgató kapust, majd Ryan hibája után a kapuba gurított. Messi is jobban elkezdett élni a meccsben, megpróbálkozott egy védjegyének számító, hosszú szólóval, de a tizenhatoson belülre érve a nagy túlerő elválasztotta a labdától. Túlzott igyekezettel ezután se volt vádolható az esélyesebb és az eredmény birtokában nyilván megnyugodott argentin válogatott. A nyugalmuknak azonban nem tett jót, amikor Goodwin tizenhatoson kívüli lövése egy argentin védőn megpattanva teljesen irányt változtatott, és így perdült Martínez kapujába. Aztán pár perccel később Behich, az ausztrál balhátvéd micsoda cselekkel játszotta magát ziccerbe, átkígyózva a védelmen! Ha nem lép oda Lisandro Martínez az utolsó pillanatban, akkor alighanem tovább apadt volna az argentin nyugalom.

Álvarez góljánál az ausztrálokon kívül mindenki azt gondolta, hogy ennyi volt. Fotó: MTI/AP/Ri Dzsin Man

A rendes játékidő végén Messi kiváló cselekkel húzta magára a teljes ausztrál védelmet, majd kiszolgálta az így egyedül hagyott Lautaro Martínezt, de a csatár csúnyán fölévágta a meccslabdát. Az argentin támadó többször megmutatta, hogy még mindig jól elboldogul három-négy védővel a nyakán. Egyre jobban élvezte a játékot, már a ráadás perceiben megint szépen hagyta ott a védőit, és mivel a társak nem nagyon érkeztek fel a támadáshoz, ezúttal maga vállalkozott lövésre, nem sokat tévedve. Elképesztő mennyiségű argentin helyzet maradt ki az utolsó percekben, mindegyik a nagyon belelendülő Messi lábáról induló akciók végén. Azt a taktikát választották a dél-amerikaiak, hogy amíg a saját kapujánál izzasztják a nagyot küzdő ausztrálokat, addig nem történhet nagy baj. Mi, nézők jól jártunk ezzel, mert végre megjött a látványos foci. Az utolsó percre még egy hősies rohamot indított a vert helyzetben lévő Ausztrália, és a csereként beállt, 18 éves Kuol az ötös sarkán megszerezte a labdát, majd lőtt. Martínez kapus nagy bravúrral nyúlt bele a rövid oldalra tartó lövésbe, kis híján komoly dráma kerekedett. Az ausztrálok a végsőkig küzdöttek – ez mindenképpen lenyűgöző, ha a játékuk nem is az.

Goodwin mellé szegődött a szerencse a lövésénél, de a nevét már nem tudta beteljesíteni az ausztrál középpályás. Fotó: MTI/AP/Petr David Josek

ARGENTÍNA–AUSZTRÁLIA 2:1 (1:0) al-Rajján, Ahmed bin Ali Stadion, v: Szymon Marciniak (lengyel) gólszerzők: Messi (35.), Álvarez (57.) – Goodwin (77.)sárga lap: Irvine (15.), Degenek (38.)

A második negyeddöntőben Hollandia és Argentína játszik egymás ellen.

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)