Pesti Srácok

Török segítséggel mosták le a portugálok a törököket

Török segítséggel mosták le a portugálok a törököket

Sok gól és még több berohanó szurkoló volt a portugál–török csoportmeccsen, ahol Ronaldóék alapgázon pörögve is jókora győzelmet arattak. Csak a meccs egyes időszakait kellett megnyomniuk, és ez is elég volt ahhoz, hogy a törökök folyamatosan teljesen összeroppanjanak. Ennek az összeroppanásnak leglátványosabb eleme a második portugál gól volt, amely taccsra tette a törökök morálját, pedig a portugálok ott se voltak. Az Eb sok öngólja közül messze legmókásabbat még sokáig fogják mutogatni az összefoglalókban. Portugália kíváncsian várhatja, melyik csapat fogja először valódi erőbedobásra késztetni, a törökök pedig a csúnya végeredmény ellenére sincsenek még bajban.

Teljesen lineáris folyamat útján jutott jelentős előny birtokába a portugál csapat a kezdő sípszótól fogva. Nagyon egyértelműen jelezték, hogy irányítani akarják az események menetét, letámadtak, nem engedték kibontakozni a törököket, és lőni is próbáltak minden adandó alkalommal. Cristiano Ronaldo kezdte, de utána Fernandes is próbálkozott, ám igazán veszélyes lehetőség nem adódott. A törökök csak egyszer-egyszer tudtak felérni az ellenfél kapujához, de ha eljutottak helyzethez, akkor is csak botladozás lett a vége a portugál védőktől övezve. Láthatóan csak idő kérdése volt, mikor érik góllá a fölény. Előfordult azonban már ezen az Eb-n is nem egyszer, hogy az esélyesebb csapat hiába érleli nagyon szépen a gólt, növekszik az xG-szám, de csak nem bír betalálni, aztán fokozódik az idegeskedés, ami nem használ az eredményességnek.

Ezt az aggodalmat sikerült eloszlatniuk a portugáloknak, amikor Mendes beadása jutott el egy gellerrel Bernardo Silva elé, aki nagy erővel kilőtte a rövid sarkot. Hat perccel később pecsételődött meg a törökök sorsa, amiben a portugálok komikus módon nem is vettek részt. Cancelo akarta indítani Ronaldót, de nem értették meg egymást, a labda így messzire gurult tőlük. Éppen egymást korholták a füstbe ment kontra miatt, amikor Akaydin biztonsági hazagurítást kezdeményezett, de olyan technikásan tette el a saját kapusa, Bayındır mellett, hogy az nem tudta átvenni. Kétségbeesett rohanás indult a kapu felé tartó labdáért, de nem értek oda időben. Portugáliának még annyit se kellett dolgoznia a második góljáért, mint a cseheknek egykor a Felvidék megszerzéséért. A meccs pedig itt jókorát fordult, a portugálok a motivációt, míg a törökök a reményt vesztették el, így néhány, kapu mellé/fölé durrantott portugál lövést leszámítva, inkább a sárga lapok gyűjtésével voltak elfoglalva a csapatok.

Együttes erővel sem sikerült utolérni a hazaadást. Fotó: MTI/EPA/Christopher Neundorf
PestiSracok facebook image

A szünet után újra kicsit komolyabban vették a meccset, hiszen a fele még hátra volt, és a törökök még egy utolsó, nekikeseredett erőfeszítést tettek a lehetetlenre. Nem sikerült, ellenben Ronaldo kapott egészen kiváló mélységi indítást, akár ő maga is belőhette volna, de inkább biztosra ment, leadta az akciót kísérő Bruno Fernandesnek, aki nem hibázott. Ezután végképp alábbhagytak az izgalmak, a törökökben minden megtört, ami még esetleg ép volt addig. A legnagyobb izgalmat az jelentette, hogy egy kisfiú berohant a kezdőkörbe Ronaldóval szelfizni, amit a riporternek kellett rádiósan közvetítenie, mert az operatőrök az utasításnak megfelelően, szorgosan nem mutatják az ilyesmit, még akkor sem, ha egy rajongó kisfiú mégsem ugyanaz az eset, mint egy pucér aktivista.

Ronaldo az egész meccsen egyénieskedés nélkül játszott, és alázatosan gólt lövetett Fernandessel. Fotó: MTI/EPA/LUSA/Miguel A. Lopes

A nyugalmasan csordogáló meccsen már az utolsó negyedóra kezdetén is sejthettük a végeredményt, mire még egy kisfiú berohant szelfizni, de ettől már Ronaldo sem volt elragadtatva; hiába tömegek bálványa, ide mégiscsak focizni jött, nem celebkedni. Az utolsó tíz percben még akadt pár portugál próbálkozás, mintha megjött volna a kedvük a negyedikhez, de nem jártak sikerrel. A ráadás perceiben külön-külön még két szurkoló – ezúttal felnőttek – rohant be a pályára. Úgy tűnik, a német biztonságiak minden erejét lekötötte az őrülten veszélyes magyar szurkolók elleni védekezés, és nem maradt annyi erőforrásuk, hogy ne engedjenek be boldog-boldogtalant ezen a találkozón a focisták közé.

Az éneklő magyar szurkolókhoz hasonló, rettentően veszélyes elemekre felkészített biztonságiak nem birkóztak meg azzal a kemény feladattal, amit egy gyerek utolérése jelent. Fotó: MTI/EPA/Friedemann Vogel

F-csoport TÖRÖKORSZÁG–PORTUGÁLIA 0:3 (0:2)gólszerzők: B. Silva (21.), Akaydin (öngól, 27.), B. Fernandes (56.)

A szelfi sikerült <3 (fotó: mti epa christopher neundorf)< caption>
Ajánljuk még

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)