Ismét feljelentést tett Stefka István, a PestiSrácok.hu lapigazgatója a 444.hu-s Herczeg Márk ellen, amiért az újságíró a bíróság egy korábbi lagymatag ítéletén felbuzdulva ismét lekommunistázta kollégánkat. Stefka István a magánvádas büntetőfeljelentésben nyomatékosította: valakit lekommunistázni nem jó hecc és nem politikai véleménynyilvánítás, hanem tényállítás, annak a vádnak a megfogalmazása, hogy valaki a baloldali politikai diktatúra aktív részese volt. Márpedig Stefka István sem MSZMP-tag, sem KISZ-tag, sem munkásőr, sem ügynök nem volt, és vezető pozíciót sem töltött be a diktatúra alatt. Megkérdeztük a témáról Alexa Károly irodalomtörténészt, a betiltott, legendás Mozgó Világ egykori főszerkesztő-helyettesét, aki azt mondta: jellemző a mai viszonyokra, hogy miközben tisztességes jobboldali embereket, kifogástalan múltú rendszerváltókat simán le lehet kommunistázni, addig a valódi kommunisták békében, ágyban, vagyonukat megtartva vagy gyarapítva távozhatnak el, a régi nómenklatúrához ezer szálon kötődő politikai erők pedig ma is hatalomra törnek Magyarországon.
Stefka István korábban azért tett feljelentést rágalmazásért, mert Herczeg Márk azzal a címmel írt cikket a Soros György nemzetközi médiaalapjának résztulajdonában álló 444.hu-n, hogy “A volt kommunista Stefka István lapja szerint nem szabad megbocsátani egy volt kommunistának”. A lap itt természetesen a PestiSrácok.hu-ra utal. Budapest II. és III. kerületi Bírósága azonban peren kívül megszüntette az eljárást, az alábbiakra hivatkozva:
Valakit kommunistának nevezni – konkrét, az érintettre vonatkoztatható események, cselekmények említése nélkül – nem tényállítás, hanem olyan értékítélet, amely sem a rágalmazás, sem pedig a becsületsértés szempontjából nem tényállásszerű, ezért bűncselekményt nem valósít meg. Stefka István aktív társadalmi szerepvállalása folytán közfigyelemben részesül, így a bírálatokat, kritikákat tűrnie kell.
A megszüntető határozatról Herczeg Márk áprilisban egy kéjelgő írásban adott hírt a 444-hu-n, szándékosan újra és újra megismételve, hogy a PestiSrácok.hu lapigazgatója egy volt kommunista, ezért döntött úgy Stefka István, hogy újabb feljelentést tesz. (A vita lényege, hogy a rágalmazás vétsége – ahogyan a polgári törvénykönyvben a borsos kártérítésekkel járó jó hírnév megsértése is – valótlan tények állításához kötődik, tehát ha a sérelmes szöveg véleménynek minősül, az újságíró nem szankcionálható.)
Kommunistázni súlyos megbélyegzés
Stefka István szerint nem kell eltűrnie a provokatív megbélyegzést, hiszen a kommunista nem csupán jelző és szitokszó, hanem annak az állítása, hogy valaki a diktatúra részese volt. Azt írja a dr. Élő Gábor ügyvéd által benyújtott feljelentésben:
A kommunista jelző személyemet sérti. A “kommunista” jelzős szerkezet arra utal, hogy a múlt baloldali politikai diktatúrájának aktív részese lettem volna, ennek mai értelemben vett minden negatív felhangjával együtt. A cikk írója tévedésre okot adó módon csoportosít tényközléseket a múltammal kapcsolatban, amellyel ismét igazolni akarja a korábban jelzős szerkezetben tényre közvetlenül utaló kifejezését, mintegy kialakítva azt a képet, mintha valóban ,,kommunista” lettem volna. (…) Előadom, hogy nem voltam az MSZMP tagja, nem voltam KISZ tag, nem voltam munkásőr, nem voltam belügyi tudósító, nem voltam ügynök. Erről az átvilágításomnál három bíró igazolta tisztaságomat. Nem voltam semmilyen kommunista szervezet tagja. Csak dolgoztam 14 éves koromtól a kommunista diktatúrában, mint a többi tízmillió ember. Tanárkodás után a Magyar Rádió és a Magyar Televízió riportere lettem, nem volt vezető állásom egyik cégnél sem, csak a rendszerváltás után. Az egyik legkiválóbb dokumentum riporternek tartottak a szakmában. Elnyertem a Kritikusok díját és számtalan rádiós, tévés nívódíjat. Amit szememre rónak, hogy a Belügyminisztérium jutalmat adott a nyolcvanas évek közepén azért, mert riportokat készítettem bűnözőkkel. De kommunista díjakat nem kaptam, pld. Rózsa Ferenc díjat. A cikkben említett díjat is az MR és az MTV javaslatára kaptam. A múlt rendszerben, mint osztályidegen, akinek családjától gyárat (a Stefka Húsipari Gépgyárat), házat elvettek, nem vettek fel az egyetemre, csak kerülő utakon juthattam a felsőoktatásba, ezért elmentem fizikai munkásnak, még közszereplőként sem vagyok köteles tűrni, hogy „lekommunistáznak”.
Hol a haza?
A 444.hu-s Herczeg az első feljelentésre született megszüntető határozatot kommentálva az ominózus áprilisi cikkben azt is elárulta, hogy a Belügyminisztérium kitüntetésén kívül mivel támasztotta volna alá a perben, hogy Stefka István kommunista volt. Ez pedig Stefka István 1982-ben, a Szépirodalmi Könyvkiadónál félszázezer példányban kiadott riportkötete lenne, amely a Hol a haza? címet viseli, és amely a kádári diktatúrában elsőként mutathatta be a nagy nyilvánosság előtt a Magyarországon élő nemzetiségi közösségek életét, sorsát, tragédiáit személyes elbeszéléseken keresztül, sok fotóval illusztrálva.
Stefka István Hol a haza? című könyve. Fotó: Horváth Péter Gyula
A 444-es Herczeg az újságíró-szakma alapelveit megsértve, a riportkötet tartalmát kiforgatva igazán aljas csúsztatásokkal igyekszik védeni igazát: kimazsolázta ugyanis a könyvből a Kádár-kori értelmiségi szlengben “vörös faroknak” nevezett szövegrészeket, amelyekben Stefka István a kormány haladó nemzetiségi politikájára, vagy a marxista-leninista nemzetiségi politika helyességére utal. Az olvasók nagy többsége úgysem jut hozzá a 320 oldalas könyvhöz, így Herczeg azt gondolhatta: azt ír a 444-re, amit csak akar.
Például Herczeg gonosz módon Stefka lekommunistázásához használja fel ezt a szövegrészt:
A szocialista rendszerekben – végül is – a lenini nemzetiségi politika alkalmazása van hivatva megoldani a nemzetiségi kérdést. Mindez, persze, azon múlik, milyen határozottsággal, következetességgel tartják be az egyes államok a lenini elveket. Reméljük, az igazi fordulatot a nemzetiségi kérdésben a szocialista integráció fogja meghozni, amikor ez a kérdés már nyílt, őszinte eszmecsere és szoros együttműködés tárgya lesz.
Miközben a Soros-féle agitprop karhatalom kis élősködője elhallgatja, hogy az egész fejezet bátran ír a határon túli magyarok, különösen a romániai magyarok elszomorító helyzetéről, ami teljességgel tabutéma volt akkoriban. Stefka a Herczeg által kimazsolázott “vörös farok” előtt konkrétan Illyés Gyulát idézi, miszerint
a nemzetiségi sorban élők helyzete sok helyen viszonylagos, miközben Európa legnagyobb nemzeti kisebbsége magyar anyanyelvű.
Ugyanígy “elfelejti” megemlíteni a 444.hu, hogy a sváb kisebbség kitelepítéséről, az ő sorstragédiájukról Stefka írt először a Kádár-rezsimben a széles nyilvánosság előtt.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Herczeg a cikkben még több ilyen kiragadott, a szocialista szellemre és helyes útra utaló megfogalmazást közread, de mindegyikre igaz, hogy ha végigolvassuk a teljes fejezetet, akkor egész más megvilágítást kap a dolog, és a riportokból valójában a korszak kényes témái kerülnek elő. Ráadásul a Kádár-rezsim egyik parányi érdeme volt (a sok megbocsáthatatlan bűn mellett), hogy a környező, nacionál-szocialista irányítású országokkal szemben itt a hetvenes évek végétől jogokat, iskolákat, intézményeket, médiamegjelenést kaptak a kisebbségek, és megjelentek a kétnyelvű helyiségnévtáblák, amiről Jugoszláviában, Romániában vagy Csehszlovákiában szó sem lehetett. A Hol a haza? című riportkötet felelős szerkesztője a néhai Szentmihályi Szabó Péter író volt, aki természetesen akkoriban sem volt vonalas kommunista, ellenkezőleg: a kritikus népi értelmiség táborát erősítette.
Alexa Károly: Felháborító ripőkség!
Megkérdeztem a témáról Alexa Károly József Attila-díjas irodalomtörténészt, aki a legendás ellenzéki irodalmi folyóirat, a Mozgó Világ főszerkesztő-helyettese volt annak 1983-as betiltásáig, hogy le lehet-e kommunistázni Stefka Istvánt csupán azért, mert a Hol a haza? című riportkötetben hivatkozik az MSZMP helyes nemzetiségi politikájára és a lenini nemzetiségpolitikai elvekre.
Ennek a könyvnek a megjelenése a maga idejében csöndes meglepetést és szenzációt keltett, mert ezek olyan kérdések voltak, amelyeket a korabeli politika mindig szőnyeg alá söpört, hiszen olyan vétkek, bűnök voltak elhallgatva a diktatúrában, mint a németek kitelepítése és a többi kisebbség erőszakos asszimilációja. Történelmietlen megközelítés utólag számon kérni Stefka Istvánon, hogy az egyébként bátor szövegben itt-ott a lenini kisebbségi politikára hivatkozott, hiszen akkor más érvrendszerrel egész egyszerűen nem jelenhetett meg semmi a széles nyilvánosság előtt. Persze mindenki tudta, hogy ez az “úgynevezett vörös farok”, a nyomdába küldés záloga, ezért akkoriban nevetve átlapoztunk ezeken a kötelező fejezeteken. Ezek tehát fedőszövegek voltak
– mondta Alexa Károly, emlékeztetve rá: Stefka István könyve a nyolcvanas évek ama szakaszában jelenhetett meg, amelyet a politikai erjedés légköre lengett körül; ez neki is bátorítást adhatott, hogy kimenjen a terepre és embereket kérdezzen a sorsukról, az addigi tabutémákról. Akkoriban a Hazafias Népfront semmitmondó kezdeményezésein túl mindenki másnak kuss volt, nemzeti témában ezért is hozott újat a kötet.
Stefka István, Alexa Károly és Döbrentei Kornél a Polbeatben, 2019-ben.
A 444.hu-s embernek tehát a kényszerű “vörös farokról” fogalma sincs, az ő képregényműveltségével nyilván képtelen elképzelni, hogy a nyolcvanas évek elején milyen fondorlattal tudott csak megszólalni az ember. Bizonyos témákat csak stiláris engedménnyel tudtunk napvilágra juttatni, főleg egy olyan gyáva könyvkiadónál, mint amilyen a Szépirodalmi volt. Ki kell emelnem, hogy a felelős szerkesztő és közismert író, Szentmihályi Szabó Péter nagyon nem számított a kommunista rezsim szószólójának, kevesen tettek annyit a rendszer ellen, mint Péter. Önmagában is igazolja Stefka könyvét, hogy ő volt a szerkesztő.
Az irodalomtörténész is kijelentette: mindezek alapján egészen vérlázító, hogy az első körben a 444.hu gyalázkodó szerzője mellett döntött a bíróság, és kimondta, hogy Stefkának tűrnie kell, ha kommunistázzák. Nem tudom elfogadni, hogy egy politikai jelző nem lehet vádképes. A kommunista jelző ma gyalázkodás, a szerző is annak szánta.
Én az MSZMP tagja voltam, de 1986-ban kiléptem. Párttag lehetett bárki, de akit kommunistának neveztek, az már egy nagyon komoly elkötelezettséget jelzett és ma joggal megbélyegző. Jellemző a mai viszonyokra, hogy miközben tisztességes jobboldali embereket, kifogástalan múltú rendszerváltókat simán le lehet kommunistázni, addig a valódi kommunisták békében, ágyban, vagyonukat megtartva vagy gyarapítva távozhatnak el, a régi nómenklatúrához ezer szálon kötődő politikai erők pedig ma is kormányra törnek Magyarországon. Egészen szégyenteljes és felháborító ez a ripőkség
– tett pontot a vitára Alexa Károly.
Vezető kép: Stefka István a Hol a haza? című riportkötete borítóján. A fotót Naszályi Kornélia készítette.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS