Steiner Attila: a társadalom egésze számára lehetővé kell tenni a zöld gondolkodásba, életmódba való bekapcsolódás lehetőségét

Kiindulópontként, a glasgow-i klímacsúcs kapcsán talán érdemes kitérnünk a klímaváltozás problémájának hármasságára. Egyrészt maga a bolygó fordul bizonyos elvárásokkal az emberiség felé, ezeket az elvárásokat a klímacsúcsok különböző ajánlások formájában próbálják gyakorlati lépésekké átfogalmazni, és harmadrészt ott vannak az egyes országok, amelyek saját lehetőségeik és igényeik mentén próbálnak ezek mellé felzárkózni. Hogyan lehet egyáltalán egyensúlyba állítani ezt a három tényezőt?

Az alapvető nehézséget a probléma globalitása okozza, hiszen a hatások nem állnak meg az országhatároknál. Ahhoz, hogy jelentős eredményeket érhessünk el, kis lépésekre kell lebontanunk a probléma kezelésének folyamatát, amely azonban nem jár azonnali látványos eredményekkel. Előrelépés ugyanakkor, hogy a klímaváltozás létezése ma már nem képezi vita tárgyát, ezáltal juthattunk el odáig, hogy konkrét célok fogalmazódjanak meg globális, európai vagy éppen tagállami szinten. 2015-ben a párizsi klímacsúcson született az a megállapodás, hogy a felmelegedés mértéke nem érheti el a 1,5 fokot. Ez egy olyan cél, amely mögött erős konszenzus áll. Az elmúlt időszakban arra keresték a megoldást a világ országai, hogy hogyan lehet kisebb intézkedésekre bontva megvalósítani ezt a célt, és e téren Glasgow-ban mind az Európai Unió, mind Magyarország jól szerepelt. Az unió deklarálta, hogy 2050-re klímasemleges kontinens szeretne lenni, ezzel párhuzamosan Magyarország az elsők egyikeként törvényben is kötelezte magát, hogy hasonlóképpen klímasemleges országgá válik, ami nagyon fontos iránytű a számunkra. Ugyanakkor 2050-es célokról beszélünk, ameddig még huszonnyolc év telik el, tehát ez egy hosszú út, amelyeknek fontos állomásai, sarokpontjai lesznek a közbülső célok teljesítései. Magyarországnak hiteles víziója van a tekintetben, hogy melyek azok a konkrét lépések, amelyekkel elérhető lesz a klímasemlegesség, ami – hangsúlyozom – nem azt jelenti, hogy nem bocsátunk ki többé például szén-dioxidot, hanem azt, hogy annyit bocsátunk ki, amennyit a természet semlegesíteni tud. Emiatt valójában kettős a célunk: egyrészt drasztikusan csökkenteni a kibocsátás mértékét, másrészt növelni az erdősült területek nagyságát, hogy minél több káros anyagot tudjanak megkötni.

Ehhez képest az ellenzék éppen azzal vádolta a kormányt, hogy "üres kézzel" érkezett a klímacsúcsra, azaz nem tud felmutatni egyetlen klímaváltozás elleni lépést sem...

Mivel az Európai Unió egységes egészként lépett föl a tárgyalásokon, a magyar kormány főképp a tárgyalási mandátumok kialakításában vette ki aktívan a részét, többek között összehívva egy V4-es egyeztetést, amelyen a brit fél is részt vett. Áder János köztársasági elnök felszólalása pedig bizonyítéka annak, milyen eredményeket ért el Magyarország az elmúlt időben, és milyen lépések mellett kötelezte el magát. Aki azt állítja, hogy üres kézzel érkeztünk, arra sem vette a fáradtságot, hogy ezt a felszólalást végignézze. Emellett pedig rengeteg bilaterális tárgyalást folytattunk a klímacsúcson, bemutatva a nemzetközi partnereknek a magyar jó gyakorlatokat.

A szóhasználatnál maradva mindenki üres kézzel távozott a klímacsúcsról, vagy voltak előrelépések?

A glasgow-i klímacsúcson megerősítették a 2015-ben deklarált célokat, valamint komoly előrelépések történtek a részletszabályozások terén. A kibocsátásokat tekintve megszületett egy részletes szabálykönyv, amely meghatározza, milyen kibocsátás-szabályozási keretrendszerrel lehet a kibocsátás-csökkentést globálisan elszámolhatóvá tenni, így például elkerülhetőek lesznek az olyan trükközések, hogy többször számolhassák el egyes országok ugyanazt a kibocsátás-csökkentést. Ez a klímacsúcs egyik nagyon fontos, kézzelfogható, ugyanakkor kevésbé látványos eredménye. A klímacsúcson továbbá több nagy kibocsátó ország is deklarált klímasemlegességi céldátumokat. Két évvel ezelőtt a madridi csúcson csak a csatlakozó országok mintegy 20–30 százaléka határozott meg ilyen céldátumot; ez az arány a glasgow-i klímacsúcson 80–90 százalékra nőtt. Kína esetében a céldátum 2060, India pedig a klímacsúcs előtt jelentette be, hogy 2070-ig tudja vállalni a klímasemlegesség elérését, ami egy ilyen jelentős szennyező esetében még így is előrelépésnek tekinthető. A klímacsúcson ezen felül konkrét tárgyalás alakult ki arról, hogyan lehet kivezetni a széntüzelést, amely eddig tabutémának számított a nagy kibocsátók miatt. A klímacsúcs fókuszába került probléma kapcsán több fontos egyeztetés is lezajlott.

Ha a környezetszennyezés kérdését vizsgáljuk, kik a "főbűnösök", azaz mely területek azok, ahol fontos komoly változásokat elérni? Mely területekre érdemes odafigyelnünk a klímacsúcsok idején?

Ha a kibocsátásokról beszélünk, valóban fontos átlátni a globális viszonyokat. Hiába van ugyanis példamutató klímapolitikája az Európai Uniónak, ha a kontinens az összes kibocsátásnak pusztán a 7–8 százalékáért felel. Mindettől függetlenül ennek lehet olyan pozitív hozadéka, hogy Európa komoly pozíciót foglalhat el a zöldipar fejlesztésében és kiépítésében, és a magyar kormányzat szándéka is az, hogy ebben a gazdasági szegmensben a magyar ipar minél intenzívebben tudjon bekapcsolódni. Visszatérve a kérdéshez: ha megnézzük a különböző szektorokat, az látszik, hogy globálisan a legnagyobb kibocsátó az energiatermelés, pontosabban a villamosenergia-termelési szektor, sok helyen ugyanis még mindig szenet használnak áramtermeléshez. Ez a globális kibocsátás kétharmadát-háromnegyedét teszi ki, és ezért volt fontos, hogy ez a mostani csúcson témaként előkerült. Magyarország ezen a téren kedvezőbb helyzetben van, részben a paksi atomerőmű miatt, ugyanakkor hazánk legnagyobb kibocsátó létesítménye a Mátrai Erőmű. Ezért határozott úgy a Kormány, hogy egy technológiaváltás révén az erőmű gázüzeművé alakításával 2025 végéig 70 százalékkal csökkentik annak kibocsátását. Magyarország további deklarált célja, hogy ezen az úton haladva a villamosenergia-termelés is minél nagyobb arányban tiszta legyen, konkrétan 2030-ra 90 százalékos arányban. Ez az atomenergia és a megújuló energia közös energiamixéből lesz megvalósítható. A másik jelentős kibocsátó a közlekedés; Magyarországon innen ered a kibocsátás egyötöde. A kormány ezért igyekszik a jelentős kibocsátású szegmensekben is meghonosítani a villamos energiát, többek között éppen az elektromos közlekedés fejlesztésével. Azonban fontos kiemelni, hogy a magyar kormány számtalanszor megerősített álláspontja szerint a zöld átállás költségei nem háríthatók az emberekre, családokra; azokat a nagy klímarombolóknak, szennyezőknek kell megfizetniük.

A közlekedéssel kapcsolatban érdekes megfigyelni, hogy miközben van egy nyomás a társadalmakon, hogy az emberek minél zöldtudatosabban éljenek, ehhez képest a zöld életmód zászlóshajójának tekintett elektromos autók egyesek számára megfizethetetlenek. Mintha a gazdagok kiváltsága lenne a zöldtudatos életmód...

Az elektromos autók kapcsán fontos azt is látni, hogy ezeknek a technológiáknak az ára folyamatosan csökken, és egyre inkább konvergál a hagyományos technológiákhoz. A kormánynak az a feladata, hogy a társadalom egésze számára lehetővé tegye a zöld gondolkodásba, életmódba való bekapcsolódás lehetőségét. A klíma- és természetvédelmi akciótervünknek nem véletlenül az egyik legfontosabb eleme, hogy a napelemrendszerek vagy a hőszivattyúk telepítését olyan háztartások számára tesszük elérhetővé pályázataink segítségével, akik önerőből nem tudnának ilyen zöldtudatos beruházásokat finanszírozni.

A társadalmi érintettségnél maradva Márki-Zay Péter baloldali miniszterelnök-jelöltnek és stábjának egyik kampányüzenetévé vált, hogy a rezsicsökkentés valójában átverés, amely a valós piaci árak elhallgatása révén pazarló életmódra szoktatja az embereket...

A baloldal miniszterelnök-jelöltje többször egyértelművé tette, hogy hibának és ostobaságnak tartja a rezsicsökkentést, és szerinte a világpiaci árakba nem kell beavatkozni a kormánynak. Egyértelmű, hogy ugyanaz a baloldali politika folytatódna, mint a Gyurcsány–Bajnai-korszakban, amikor teljesen kiszolgáltatták a magyar lakosságot az energiacégek nyerészkedésének, tizenötször emelték meg a rezsit, a magyar emberek fizették az EU-ban a legmagasabb energiaárakat. Közép-Kelet-Európában ez még ma is fontos kérdés, nem beszélve arról, hogy Nyugaton milyen drasztikusan emelkedtek az energiaárak, amelyeket nem szabad engedni Magyarországon továbbgyűrűzni. Miközben a baloldali kormányok 2010 előtt a gáz árát háromszorosára és az áram árt duplájára emelték, az Orbán-kormány rezsicsökkentést hajtott végre, amivel a magyar családok átlagosan évente közel 500 ezer forintot takarítanak meg. Ennek köszönhetően a magyar családok a földgázt a legolcsóbban, a villamos energiát pedig a második legkedvezőbb áron kapják Európában. Azt gondolom, a zöld átmenet megvalósulásának kulcsa az, hogy a lakosság is támogassa azt, ami viszont csak akkor elvárható, ha nem ró elviselhetetlen terheket a háztartásokra. A magyar kormány ezért nem büntetőadókban, hanem ösztönző programokban gondolkodik. Megjegyzem, az ellenzék ismét le van maradva, hiszen 2021. január 1-jétől vezettük be azt az új energiahatékonysági rendszert Magyarországon, amelyben maguk az energiaszolgáltatók vannak rákényszerítve arra, hogy energiafogyasztás-csökkentést realizáljanak a végfogyasztóknál. Arra lehet számítani, hogy nagyon sok energiaszolgáltató meg fog jelenni a lakosságnál ilyen ajánlatokkal, mert ha ezt nem teszik, komoly büntetéseket kell fizessenek. A kormány a továbbiakban is kitart a rezsicsökkentés megvédése mellett, vállaljuk az ezzel kapcsolatos vitákat Brüsszellel és a baloldallal is.

Ha valaki komolyan szorongást érez amiatt, mert nem látja, nem ismeri azt az utat, amelyen Magyarország halad a klímaváltozás elleni küzdelemben, milyen lépésekkel, eredményekkel lehetne megnyugtatni a lelkiismeretét?

Három területet emelnék ki: az egyik a már korábban is említett villamosenergia-portfólió, ahol a cél 2030-ra, hogy a termelés 90 százalékban ne járjon szén-dioxid kibocsátással. Itt érdemes kitérni a napelemek telepítésére, hiszen ezen a téren jó adottságokkal rendelkezik hazánk. Magyarország a napelemek kapacitását tekintve már most meghaladta a paksi atomerőművet, a kormány célja pedig az, hogy 2030-ra három paksnyi kapacitás épüljön ki, többek között a lakossági programok révén. A másik kézzelfogható terület az elektromos közlekedés: itt az utóbbi évek lakossági támogatásai mellett zajlik a Zöld Busz Program, az ország egész területén tesztelünk járműveket, így az idén 100 busszal megjelenő flotta a tervek szerint a közeljövőben 1100 darabosra bővülhet, kiváltva a dízelüzemű gépjárműveket. A levegőminőség javulását a városokban élők biztos tapasztalni fogják. A harmadik terület pedig a hulladékok, a körforgásos gazdaság irányába való elmozdulás kérdésköre. 2023 nyarától egy teljesen új hulladékmenedzsment-rendszer fog hatályba lépni Magyarországon, hogy minél több hulladék kerüljön vissza nyersanyagként a gazdaság vérkeringésébe. A klímaszorongásban rejlő figyelmet és energiát jó lenne inkább pozitív irányba átforgatni, ezért is fontos, hogy mindenki megtalálja a maga szerepét, saját praktikáit, hogy hogyan járulhat hozzá a klímavédelemhez. Így mindenki nyugodt lelkiismerettel feküdhet le esténként, hogy igenis ma is tett valamit egy zöldebb, élhetőbb jövő érdekében.

Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu