Szánalmas és izzadságszagú, avagy a humor halála

Hajós Andrásnak volt valaha egy show-műsora a TV2-n, amelyről „Meglepő és mulatságos” címmel jelent meg kritika anno, utalva arra, hogy a műsor szórakoztató volt, ám egyben szokatlan is a kereskedelmi televíziózás történetében. Nem is volt hosszú életű a műsor, mivel nem hozta a szükséges számokat: az átlag néző számára nem volt kellően fogyasztható a kicsit urbánusabb, intellektuálisabb humor. Ne gondoljunk semmi rosszra: nem a körúton belüli értelmiség öncélú, lakásszínházakban előadott művészete próbált a képernyőre költözni és humoros lenni. A Hofin, Sas Józsefen, Nagy-Bandó Andráson, Farkasházy Tivadaron szocializálódott közönség (politikai irányultságtól függetlenül) ugyanis valóban nehezen emészti meg, ha valaki tényleg vicces, és egy kicsivel árnyaltabb is tud lenni a humora. (Fábry üdítő kivétel, furcsa anomália volt hosszú éveken át.) Hajós András egykor valóban vicces volt. Sőt, igazából még ma is az, ha nem vedlik épp át politikai aktivistává. Politikai véleményét ismerjük, elfogadjuk, nincs is ezzel baj; sőt, időnként még el is tud sütni politikai jellegű, jó poénokat az egyébként nem politikára kihegyezett műsorszámaiban. Talán mert nem görcsöl, nem feladatot teljesít, nem Orbán Viktor megbuktatásának lázálmával ébred és fekszik nap mint nap. Lehet, hogy nem kedveli (ezt nagyjából tudjuk is róla), de ettől még nem veszítette el a humorérzékét.

JESZENSZKY ZSOLT

Lehetne sorolni mindazokat, akiknél viszont a beszűkült tudatállapot, az orbanofóbia miatt nemcsak a józan gondolkodás, de a humorérzék elvesztésének is tanúi lehetünk. (Bár őszintén szólva én például Bödőcsöt korábban sem találtam különösebben viccesnek. Műsorai eléggé ugyanarra a – standup-osoknál folyton felbukkanó – kaptafára épültek: tragikomikus gyerekkor, apám a kocsmában, anyám sír, a suliban leverték a szemüvegemet, bruhaha, hahaha….) Izgalmasnak tűnt tehát a Comedy Central új műsora, a „Heti dörgés Villám Gézával”. Akinek neve sokak számára már valószínűleg a feledés homályába merült, ha egyáltalán hallottak róla valaha is. Szabó Gál András (ez az igazi neve) leginkább talán a Budapest-Bamako-rali szervezőjeként bukkant fel a köztudatban az elmúlt években, de emellett számos közéleti tevékenysége (ő a Holokauszt-múzeum egyik alapítója) és üzleti, elsősorban internetes vállalkozása van itthon és a nemzetközi piacon is. Utóbbiakat, mint minden rendes magyar online-milliomos, ő is szextelefonokkal kezdte (a Wikipedián is olvasható „társkereső” természetesen sokkal jobban hangzik), valamint ő menedzselte a nagy durranásként beharangozott, majd szép csendes pukkanás után visszavont „Welsz-rejtély” című online könyvet, amelyben a fura ügyekben érintett, még furább körülmények között elhalálozott vállalkozóval, Welsz Tamással kapcsolatos titkokról rántotta volna le a leplet az özvegye, Horthy Andrea. (Welsz egyébként a Bamako-rali révén már korábban is kapcsolatban volt Szabó Gál Andrással.)

Na, de mindezen szövevényes ügyek előtt „Villám Géza” valaha egy vicces, nagyon szórakoztató rádiós műsorvezető volt. Olyan szállóigék fűződnek a nevéhez, mint az 1996-os atlantai olimpia idején született „Hajrá az aranyeremért” – ami miatt le is tiltották a Juventus Rádióból. Legnagyobb dobásai azok a telefonbetyárkodások voltak, amelyeket anno a legendás Radio Bridge-en követett el; innen a szubkulturális népszerűsége. Akár a médiában, akár az üzleti életben mindig bevállalós volt, feszegette a határokat, de láthatóan ösztönös érzéke volt ahhoz, hogy tudja, mi áll jól neki és mi nem. (Például az Eötvös Gimnáziumban már korán kiderült, hogy sokkal inkább a szoftverek, mint a foci világa – utóbbit nem is erőltette, helyesen.) Ehhez képest (is) meglepő, hogy mihez adta most a nevét és az arcát.

A „Heti dörgés” ugyanis egész egyszerűen szar. Rögtön arról a szintről indul, ahová az amerikai esti, humoros televíziós talk show-k éveken át, fáradságos munkával küzdötték le magukat. Mert ezek valaha fergetegesek voltak. A Johnny Carson, David Letterman, Jay Leno, stb. által kitaposott úton tovább haladva Conan O’Brien-től a két Jimmy-n (Fallon és Kimmel), Stephen Colbert-en át John Oliverig rengeteg ikonikus név fémjelzi a műfajt, akik ugyan vittek bele egy nagy adag politikát a műsoraikba, és még csak az elköteleződésük iránya (természetesen mindannyian a Demokrata Párthoz húznak) sem volt soha kérdéses, mégis vicces volt mindaz, amit csináltak. Az utóbbi években azonban egytől egyig szánalmas politikai aktivistává degradálták saját magukat; mindegyikük műsora egy szűnni nem akaró Trump-ellenes litánia. Természetesen a velük egyívású hollywoodi elit, a fősodratú média és az elkötelezett balra szavazók óriási ovációja követi egy-egy különösen „ütősre” sikeredett performanszukat; de a józan eszüket el nem vesztett, „trumpofóbiában” nem szenvedő nézőket sikerült teljesen elidegeníteniük. A humort pedig kinyírni.

Szóval, erről a – nem túl magas – szintről kezd a „Heti dörgés”. Még csak nem is próbál úgy tenni, mintha nem egy humorba (?) csomagolt politikai propagandaműsor lenne. Mert legalább az előzetest tele lehetett volna pakolni kutyás-macskás, fingós-böfögős, kerti szerszámokban megbotlós vagy bármilyen poénokkal, hogy aztán a képernyő elé ily módon odacsalt, „bealtatott” nézők agyát jól át lehessen mosni némi ügyesen adagolt ellenzéki propagandával. De még ez a fajta taktikus sunyiság is hiányzik; rögtön az indulásnál tudhatjuk, itt bizony folyamatosan a kormányt, a kormánypárti publicistákat, személyiségeket fogják ütni. Megy a nácizás ezerrel – persze még véletlenül sem a Jobbikot bírálva, sőt, inkább mentegetve. És egyszerűen gyengék a poénok. Ráadásul az előzetesbe szokták belerakni a legjobb poénokat, legalábbis azok egy részét! Mindenesetre könnyű megállapítani, hogy kiknek szól a műsor: azoknak, akik már most is menthetetlenül és elszántan gyűlölik Orbán Viktort és a Fideszt, rendszeresen járnak tüntetésekre, stb. Ez egy legalább 96 fős (lásd a legutóbbi utcán vonulási kísérletet a Hősök teréről a Parlament felé) célcsoport a Comedy Central számára, bizonyára a hirdetők is oda meg vissza lesznek a nézettségtől.

Meglepő és mulatságos maximum az, hogy a régebben valóban tehetséges, jó humorú Szabó-Gál-Villám-András-Géza ennyire vágyott volna újra a reflektorfényre, hogy ezt bevállalta? Ő maga vajon humorosnak találja? Vagy ennyire elborult orbanofób lett ő is? Mert a műsor sajnos szánalmas és izzadságszagú. El kell szomorítanunk a készítőket és az Oktogonon rendezett technopartik lelkesen drukkoló közönségét: a „Welsz-rejtély” után Szabó Gál András újabb dobása, a „Heti dörgés” sem fog durranni, maximum egy gyenge pukkanás lesz a nadrágba. A lázas remények ettől sem válnak valóra. Ahogy Hadházy Ákos hiába játszotta el a pókembert, Szél Bernadett hasztalan kéredzkedett ki vécére, Kunhalmi Ágnes fölöslegesen rohant neki egy ajtónak, úgy az IMF, André Goodfriend, Karsai Dorottya, Pukli István, az etikus hekker, Nagy Blanka, stb. után Villám Gézától sem fog megbukni a Zorbán, a patás ördög, a puszták Trumpja, a pannonbolsonaro, a váli-völgyi taschenhitler… Valószínűleg – nagyon sokadszorra – inkább egy kávét kér.