A férfi-női társadalmi egyenlőség alapelvei már több, mint hatvan éve szerepelnek az Európai Unió alapító szerződéseiben, így a férfiakat és a nőket megillető egyenlő munkabér, egyenlő bánásmód, és a női emancipációt szolgáló pozitív diszkrimináció elve, amely a nők hátrányos megkülönböztetését hivatott csökkenteni. Miközben az Európai Unió rögzíti, hogy az EU olyan értékekre épül, amelyek többek között a férfiak és nők közötti egyenlőséget erősítik, addig azt is látnunk kell, hogy a női-férfi egyenjogúság területe komoly kulturális kihívásokkal kerülhet szembe a következő években az iszlám előretörésének köszönhetően – olvasható a Századvég legfrissebb elemzésében.
Az Európát egyre súlyosabban érintő iszlám (de bizonyos mértékig kínai) migráció kapcsán nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a keleti vallások és az iszlám a nők alárendelt szerepét veszik természetesnek: a Korán a két nemmel kapcsolatban törvényesíti, hogy a férfiak a nők fölött állnak. Az iszlám országokban a nők alárendelt szerepe az igazságszolgáltatás, az oktatás, a munka és a kultúra területén is érvényesül: ezekben az országokban kiemelkedően magas (70 százalék) a muszlim nők írástudatlansága.
Számos országban, köztük Marokkóban (2014-ig), Jordániában (2017-ig), továbbá Libanonban, Algériában, Afganisztánban és Pakisztánban a nemi erőszakot elkövetőknek lehetővé válik a büntetőeljárás elkerülése, amennyiben összeházasodnak az áldozattal. Ezzel szemben házasságtörés esetén a nő büntetése halál, míg a megbánó férfiakat “bántatlanul kell hagyni”. Az iszlámban és más, a modern európai felfogástól gyökeresen eltérő vallási világképekben a női egyenjogúság nem érvényesül, amit most már Nyugat-Európa egyes nagyvárosaiban jól láthatunk. A hírekben hallhattunk svéd, londoni vagy párizsi esetekről, amelyek a nők alávetett szerepét mutatják egyes bevándorlói (főleg muszlim) csoportok kultúrájában, amely csoportok már egész városrészeket “foglaltak el”.
Az iszlám vallási, jogi és erkölcsi felfogás a példák alapján szinte egyáltalán nem egyeztethető össze az Európai Unió alapszerződéseinek szellemével, valamint a másodlagos jogforrásokban testet öltő EU-s jogalkotás normáival.
A szerződésekben lefektetett elvek és célkitűzések megvalósulására és az ezeken alapuló modern közösségi jogrendszer vívmányaira jelent veszélyt az a folyamat, amely a nemi és egyéb diszkrimináció különböző formáit elfogadó és alkalmazó civilizáció és jogrend térnyerését segíti elő az európai kontinens nyugati felében.
Forrás: Századvég
Facebook
Twitter
YouTube
RSS