buli
Kim Kardashian karácsonya a drogról, a piáról és a szerencsejátékról szól, miközben "Santa" ölében vergődik
Miért kell időről időre csinálni valamit, ami lázad a karácsony ellen? Eddig sem sikerült minket elbizonytalanítani az ünneppel kapcsolatban, és Kim Kardashiannek sem fog idén, aki “újragondolta” Eartha Kitt „Santa Baby” című dalát . Az új videó egy olyan karácsonyi "party" végéről szól, ami olyan, mintha egy sittes, drogmámoros elmében játszódott volna le, és az ünnepet egy hedonisztikus, szentségtelen buliként próbálja bemutatni, miközben mindenki a földön a vonaglik. De most tényleg, mi szükség van erre? Még polgárpukkasztásnak is kínos. Más a dió, más a mák
Szombat van. Mindent átható, a reggelt édessé tevő, keserű kávéillatra ébredtem. Szürcsölvén a szigorúan cukor nélküli feketét, a telefonomon végiggörgetem a nagy hírportálok feedjeit, ahogy azt minden reggel rutinszerűen teszem. Nem tudom figyelmen kívül hagyni a közelgő viharra figyelmeztető baljós égdörgéseket. Olybá tűnik, talán megússzuk a zuhét, de azért figyelemre méltó, hogy nálunk az egyetlen fenyegetés, hogy a vihar veri szét a Pride-ra özönlő melegeket, nem pedig az ukrán nácik, ahogy az Kijevben történt, szóval mégiscsak nyugati demokrácia volnánk. Aztán újra a hírekre fókuszálva realizálom, hogy más a dió, más a mák. A gyerekkor nem tarthat örökké, ahogy egy férfi sem menstruálhat! – Dezse Vű (videó)
Aki nem liberális, az tudja, hogy a biológiát nem lehet becsapni, és ahogy egy férfi nem tud menstruálni és gyereket szülni, úgy a felnőtté válást sem lehet fizikailag megakadályozni. Vannak azonban egyéb módjai annak, hogy lelkileg és érzelmileg ki tudjuk tolni a gyermekkort a végtelenségig is akár, ez azonban, akárcsak egy nemátalakító műtét, brutális, gennyedző mentális sebeket hagy maga után. Éppen úgy, ahogyan a mamahotel, vagy az, hogy az ember 39 éves koráig jár szociológiára, meg dél-amerikai sámántanra. Nagy repohár-botrány: lehúznak minket vagy csak meg kellene tanulnunk viselkedni?
Egyre bonyolultabb kezd lenni egy átlagos keddi sörözés, hiszen rendkívül zavarossá kezd válni a visszaváltható repoharak rendszere. A kezdeményezés annak idején egy kiváló zöldprojektként indult, mára azonban egy átláthatatlan káosszá változott, amivel a vendégek szinte sehol nem elégedettek, arról nem is beszélve, hogy sok vállalkozás plusz hasznot remél az általuk kizárólag üzleti lehetőségként értelmezett környezetvédelmi akcióból – amit egyébként minden jóérzésű bulizó szívesen támogatna, ha lenne végre egy egységes rendszer vagy egy korrekt megoldás, amit az átlag bulizó is simán magáévá tudna tenni. Persze az is elképzelhető, hogy csak az embereknek kellene megtanulni viselkedni, ami talán elvárható lenne, hiszen ha környezettudatosak akarunk lenni, előbb saját magunkon kell megtanulnunk uralkodni. Vagy túl nagy kérés ez?