buli
A gyerekkor nem tarthat örökké, ahogy egy férfi sem menstruálhat! – Dezse Vű (videó)
Aki nem liberális, az tudja, hogy a biológiát nem lehet becsapni, és ahogy egy férfi nem tud menstruálni és gyereket szülni, úgy a felnőtté válást sem lehet fizikailag megakadályozni. Vannak azonban egyéb módjai annak, hogy lelkileg és érzelmileg ki tudjuk tolni a gyermekkort a végtelenségig is akár, ez azonban, akárcsak egy nemátalakító műtét, brutális, gennyedző mentális sebeket hagy maga után. Éppen úgy, ahogyan a mamahotel, vagy az, hogy az ember 39 éves koráig jár szociológiára, meg dél-amerikai sámántanra. Nagy repohár-botrány: lehúznak minket vagy csak meg kellene tanulnunk viselkedni?
Egyre bonyolultabb kezd lenni egy átlagos keddi sörözés, hiszen rendkívül zavarossá kezd válni a visszaváltható repoharak rendszere. A kezdeményezés annak idején egy kiváló zöldprojektként indult, mára azonban egy átláthatatlan káosszá változott, amivel a vendégek szinte sehol nem elégedettek, arról nem is beszélve, hogy sok vállalkozás plusz hasznot remél az általuk kizárólag üzleti lehetőségként értelmezett környezetvédelmi akcióból – amit egyébként minden jóérzésű bulizó szívesen támogatna, ha lenne végre egy egységes rendszer vagy egy korrekt megoldás, amit az átlag bulizó is simán magáévá tudna tenni. Persze az is elképzelhető, hogy csak az embereknek kellene megtanulni viselkedni, ami talán elvárható lenne, hiszen ha környezettudatosak akarunk lenni, előbb saját magunkon kell megtanulnunk uralkodni. Vagy túl nagy kérés ez? Nehogy már belenézz a szemembe!
Miért van az, hogy viszolygok a napszemüvegtől? Miért van, hogy viszolygok a napszemüvegesektől? Miért van az, hogy viszolygok olyan emberrel társalogni, akinek orrán ott van a napszemüveg? Hát azért, mert ő lát engem, én meg nem látom őt, vagyis nem látom a szemét. Tudják, milyen az, amikor valaki sunyít, amikor komolyan akarunk vele beszélni, de nem lehet, mert nem néz a szemedbe – az olyan, mintha meg se hallgatná, amit mondasz neki –, és nincs lelke. Emlékszel, amikor anyád, apád egy súlyos leteremtés közben azt mondta: nézz a szemembe! És akkor itt van ez a három figura, akik el akarják adni politikai árujukat. Pedig a vásárban a rafkós lókupec is mélyen a szemedbe néz, hogy rád sózza a vak lovat, miközben azt magyarázza, az olyan bátor, mint a Pegazus. De ezeknek még a szemükbe se lehet nézni (bár Cseh Katalin valamiért oldalra fordítja a fejét) – ráadásul a pofánkba röhögnek. Mert nagy a buli.