Két dolog biztosan nem okozta a Fidesz-KDNP vereségét: a szellemek és Borbás Marcsi

Hasonló élményekben ugyanakkor egy ideig biztosan nem lesz majd részünk. A polgári oldaltól most mindenki önreflexiót, megtisztulást, újjáépülést vár. Amíg ez meg nem történik sincs nagyobb baj, hiszen Magyar Péter még eddig ugyanazt folytatja, amit a Fidesz-KDNP csinált volna kormányon, még a háborús vészhelyzetet is meghosszabbíttatta. Lényegében ez is csak tükrözi azt az összválasztói akaratot, hogy azért az elmúlt tizenhat év eredményei (mert nem, ez éppenhogy nem egy bántalmazó kapcsolat volt) csak maradjanak meg, sőt folytatódjanak. És éljen mindenki kicsit még jobban. 

Azért is biztos, hogy a Fidesz-KDNP eredményeivel azért annyira mégsem elégedetlenek a választók, mert baloldali pártot, valódi ellenprogramot képviselő csoportot be sem szavaztak a Parlamentbe. Szóval, akkor valahol máshol kellene keresni a vereség okát. 

• Szerény meglátásom szerint érdemes volna minden véleménnyel, kritikával kivárni a tisztújító kongresszust. A szembenézés és az újjászerveződés feladata a politikusoké, párttagoké, illetve a szellemi holdudvaré. A vélemény különben is, mint tudjuk, olyan, mint a fing. Tudni kell hol és mikor elengedni, ha el kell egyáltalán.

Vélemény azért akad, de milyen meglepőek!

Az elmúlt napokban ugyanakkor máris megjárta a közéletet két ok is, ami állítólag a Fidesz-KDNP vereségéhez vezetett. Az egyik, hogy Orbán Viktor indiai útján olyan bálványimádó gesztust tett, hogy azzal magára vonta az ártó, gonosz szellemeket. Vagy valami ilyesmi. Mindegy is, nekem más ember vallásos meggyőződését értékelni nem szokásom, de a sajátomat mellé tehetem. Az én hitrendszeremben az égiek, ha már velük dobálózunk, rendszerint azokat büntetik, akik megérdemlik. És nem lehet a haragjukat azzal kiváltani, ha egy krisnásnak azt mondjuk, hogy gouranga. Talán az égiek ennél nagyvonalúbbak. 

A másik kritika meg Borbás Marcsit érte, aki egy népszerű, de mára visszavonultabban élő tévés személyiség, szeret főzni, szereti a vidéket, a magyar kultúrát, a jó borokat. Keresett vele, no de kit érdekel. Persze, hogy keres vele, ha jó valamiben. És, most meg azt mondta egy márciusi interjúban, hogy kétszer annyit kell dolgoznia ugyanannyi keresetért, mint hat éve. Persze, az eredeti interjúban az is elhangzott, ebbe belejátszik, hogy közben a vállalkozásaira összpontosított, profilt váltott. De, hogyan következik ebből, hogy Borbás Marcsin bárhogyan is áruló lett volna? Nem hasított a gazdaság, háború van, Európa fegyverkezik, infláció volt, persze, hogy többet kell dolgozni ugyanannyiért. Pláne, ha az ember fejlődni akar. Mindegy. Azért mégsem lehető őt a vereség egyik arcának megtenni. Ilyenkor kúszik fel a Tisza párt népszerűsége négyötödre a fenti együtthatóknak köszönhetően. Így működik, ilyen lett digitális tér. Amikor meg még a szellemvilágot is belekeverik a dologba, de annak is valami voodoo-változatát, na, abból lesz az ötötöd. Nem a megújulás.

Várjuk meg, mit gondol magáról és a hogyan továbbról a Fidesz-KDNP pártközössége

Aki a kritika irányát hitelesen meghatározhatná, az mondjuk a vereséget egyszemélyben magára vállaló Orbán Viktor. És éppen azért, mert ő másokkal ellentétben kimondta, hogy hibázott. Személyesen ő. Nem csak egy közösség részeként. Ilyen minőségében mondott is pár dolgot, de csak újságírói kérdésre. Beszélt a luxizásról, magamutogatásról. (Ugye, erről sem azonnal Borbás Marcsi jut az ember eszébe...). És beszélt a paksi beruházásról, hogy bár az embereknek érdeke lett volna, a gazdaságnak jót tett volna az olcsó energia, túl sokat késett. Vagy valamilyen belső érdek késleltette. Nyilván, utóbb Orbán Viktornak is lehet pár ötlete, de ezekről már csak azért sem beszélt, mert azt is kijelentette, a kritikának és az újjáépülésnek is alulról kell indulnia. Ő pedig még felül van, a tisztújító közgyűlés alkalmával pedig majd egyike lesz az útkereső hangoknak. Meglátjuk, mire jutnak. Szellemek és Borbás Marcsi tuti nem fognak előkerülni...