vélemény
Ábrahám Róbert: nem az LMBTQ-lobbi annyira erős, mi vagyunk ennyire gyengék!
Nincs még egy hasonló kortárs mozgalom, ami annyira erőszakos, kritikát nem tűrő és befolyásos volna mint az a valami, amit LMBTQ-lobbinak, LMBT-mozgalomnak, vagy LMBTQ-szektának szokás nevezni. Ennek a politikai mozgalomnak az első lépése volt, hogy intézményesítette a másságot, felszámolta a melegeket, mint szuverén emberi létezőket és két halmazba képezte le őket. Jó buzi és rossz buzi. Jó buzi az, aki engedelmeskedik a mozgalomnak és igazodik annak narratívjához. Rossz buzi pedig mind, aki ezen a halmazon kívül esik. Gyurcsány, Ukrajna, Trianon és a pofátlanság határai – Fletó ezúttal sem hazudtolta meg magát...
Van ez a Gyurcsány nevű alak. A balsors következtében sajnos hosszú időn keresztül Magyarország miniszterelnöke is volt, tevékenysége nagyjából abban merült ki, hogy lenyúlta az állami vagyont, megtagadta a határon túli magyarokat, békés tüntetők közé lövetett és úgy általánosságban véve mindent megtett azért, hogy "merjünk kicsik lenni". Van ez az alak, aki most hirtelen Trianon példáján szólít fel az Ukrajnáért való kiállásra. Van ez a... hogy is mondjam, saját bevallása szerint többször bérmálkozott, tehát párttársát idézve akár nevezhetném rémisztő képződménynek is. Szóval ez a figura, aki most képes a magyarság legnagyobb tragédiájával dobálózni, mintha az számára mindig is olyan fontos lett volna, csak azért, hogy "jólmegaszondja a kormánynak". Kertész Dávid véleménycikke a PS-en! Egy világ vége – az influenszerek kora
Kilátástalan korszakba csöppentünk bele ebben az évben, de ne tegyünk úgy, mintha ne lett volna már ilyen. A békeidőnek vége van, ahogyan Orbán Viktor mondta: ez az évtized a veszélyek, a bizonytalanság és a háborúk korszaka lesz. Új világ köszönt hamarosan ránk, amiben felértékelődik a kétkezi munka, az étel és a család, szépen lassan véget ér a túlfogyasztás, és a fogyasztói társadalom legtökéletesebb gyümölcsei, az influenszerek is el fognak tűnni, ugyanis szükség már nem lesz rájuk. A szimbólumok erejéről, avagy mi történik, ha ledöntenek egy szobrot...
A világ mostanában érdeklődve figyeli a derék angolszász – sőt, immár frankofón – államokban az új divatot, miszerint be kell dönteni a szobrokat különböző folyókba, le kell fújni, meg kell rongálni, s akkor nagyon menők leszünk. Sőt, ez a hullám már hozzánk is elért. A hozsannázók a hihetetlen progressziót ünneplik, a kicsit kevésbé bátrak a szoborrongálás kulturális aspektusait ítélik el. Eközben valójában egy nagyon régi dolog történik – tudományosan mondva: ideológiai és történelmi paradigmaváltás. Másik nevén: a múltat (végképp) eltöröljük, s más jön. S nem tekinthetünk el amellett, hogy a szobrok rendszerint emberformájúak, tehát, akik azokon haragot töltenek ki, szintén bizonyos embertípusra kivetülő dühöt vezetnek le rajtuk.