Ábrahám Róbert: nem az LMBTQ-lobbi annyira erős, mi vagyunk ennyire gyengék!
Nincs még egy hasonló kortárs mozgalom, ami annyira erőszakos, kritikát nem tűrő és befolyásos volna mint az a valami, amit LMBTQ-lobbinak, LMBT-mozgalomnak, vagy LMBTQ-szektának szokás nevezni. Ennek a politikai mozgalomnak az első lépése volt, hogy intézményesítette a másságot, felszámolta a melegeket, mint szuverén emberi létezőket és két halmazba képezte le őket. Jó buzi és rossz buzi. Jó buzi az, aki engedelmeskedik a mozgalomnak és igazodik annak narratívjához. Rossz buzi pedig mind, aki ezen a halmazon kívül esik.
Nem véletlen, hogy cikkeket törölnek, véleményeket vonnak vissza, egzisztenciákat rombolnak le, és szinte kivétel nélkül mindenki félve fogalmaz a témában. Még a lobbi kritikusai is ugyanabban a mondatban szabadkoznak, amelyben kritikát fogalmaznak meg. Az eszem megáll, hogy mennyire gyávák és beszariak. Még ha ez a valami abból a szellemből is merít, ami megszállta a világot, valójában egy tucat hülyén öltözött idióta kezétől rettegünk. Mint a híres bibliai idézetben: Ó, népem! Gyermekek sanyargatnak, asszonyok uralkodnak rajtad!
Fel kellene lassan ébredni, és megérteni, hogy a többségi társadalomnak a szexuális kisebbségek irányába csupán két kötelezettsége van: szavatolni a biztonságukat és a jogegyenlőségüket mikén minden más állampolgárnak is. Magyarországon ez jogilag ki van maxolva. Hiszen a jogegyenlőségen túl, ha például fizikai bántalmazás ér valakit csak azért, mert meleg, akkor az elkövető magasabb büntetéssel kell számoljon. Pont. Ezen túl pedig semmilyen kötelezettségünk nincsen. Sem kompromisszumok, sem öncenzúrázott véleménynyilvánítás. Fontos társadalmi viták, kérdések kerülnek az asztal alá, mert elhitetik velünk, hogy bűnösök vagyunk, ha egy ügyben negatív összefüggés található a lobbi szervezet és negatív ügyek között.
A homoszexuálisok örökbefogadása is egy ilyen kérdés. Tudom miről beszélek, mert közel 6 hónapja dolgozom egy dokumentumfilmen, ami éppen ezt a témát járja körül és amit reményeim szerint, hamarosan a nyilvánosság is megismerhet. Előjáróban talán elmondhatom, ebben a témában sem a személy, aki meghatározó, hanem a szervezett, a politikai mozgalom, amivel szemben nem lehet tovább meghunyászkodónak lenni csak azért, hogy nehogy kinézzenek minket bizonyos körökből, vagy nehogy címkéket kelljen magunkon viselnünk. Mindezeket egyébként is megkapjuk.
