Fenyegetik és megfélemlítik a tiszások az újságírókat, Hont András is a célkeresztben

A mai világban nem életbiztosítás újságírónak lenni, ha megnézzük a nemzetközi híreket nem először és sajnos nem is utoljára olvassuk, hogy megöltek egy újságírót azért, amiért a munkáját végezte, de ez valakinek, vagy valakiknek nem tetszett. Egy normális ember az ilyet elítéli, nem úgy a tiszások, akik olyan mélyre süllyednek a saját maguk által generált Szeretetországban, hogy ugyan eddig még embert nem öltek (és bízzunk benne, hogy nem is fognak), de nyíltan fenyegetnek, megfélemlítenek és egymást hergelik az éppen aktuális célpontjuk ellen. 

Az éppen aktuális célpontjuk pedig Hont András, aki nemrég Orbán Viktorral készített interjút és bizony feltette azokat a kritikus kérdéseket is, amiket egy ellenzéki újságírótól elvárnak. A miniszterelnök válaszolt is mindenre, Hont nem találta a fogást pechére. Magunk között szólva a jogászokon eleve nehéz is fogást találni, ha pedig egyben politikusok is, akkor valóban nagy fába vágta az ember a fejszéjét. Ne felejtsük el, hogy nem is olyan régen a 444.hu újságírója lehetőséget kapott, hogy Rogán Antallal készítsen beszélgetést, de szintén felsült a kérdéseivel. Bár terveiben az szerepelt, hogy most jól megszorongatja Rogánt, végül hatalmas égés lett belőle. A 444. hu újságírója mégsem kap olyan fenyegetéseket, mint amit most Hont kapott. 

A publicista, aki ha tetszik, ha nem néha az ellenzéket is megkritizálja, ami szíve joga, ha már a szólásszabadság ennyire fontos kis hazánkban, hazatérve külföldi útjáról és elolvasva az őt gyalázó és fenyegető kommenteket, végül úgy döntött nem kockáztat, lemondja az Öt című műsor turnéit, amire igen sokan kíváncsiak lettek volna. A megfélemlítés tehát sajnos sikerrel járt, Hont András nem kockáztatja meg, hogy atrocitás érje, ami teljesen érthető. Sajnos egy régi, bevált módszer az, amikor egy újságíróra rászállnak a kommentelők és fenyegetik veréssel, csontok eltörésével és egyéb kedves szóval, akkor az áldozat – mivel nem ketrecharcosnak, vagy utcai verekedőnek készült – egy időre visszavonul. Majd mikor elült a por, újra több szerepet vállal, de sajnos megfigyelhető, hogy a jövőben nem úgy fogalmazza majd meg a gondolatait, ahogyan azt valóban kimondaná, hanem úgy, hogy abba belekötni ne lehessen. Az Orwell-féle gondolatbűn tehát életre kel.

Hont mellett egyébként a volt LMP-s politikus, Schiffer András is kapott néhány „kedves” szót, például a vallására vonatkozóan, ami sokat elmond a tisztások antiszemita nézeteiről és beszűkült tudatállapotukról. 

Fenyegetik a sajátjaikat is

Azt hinné az ember, hogy a saját embereit az ellenzék nem próbálja meg a munkájában ellehetetleníteni, csakhogy Konok Péter a Kötöttfogás című műsor vendége is mondott már le fellépést, sőt, a műsorban való részvételt is amiatt, hogy életveszélyes fenyegetéseket kapott a tiszásoktól az egyik műsor után, amiben a tiszás füleknek nem tetsző állításokat tett. 

Érthető mindkét szereplő és minden újságíró részéről, aki fenyegetést kap, hogy megijed, visszalép pár lépést, vagy akár teljesen fel is szívódik. Azonban az nem normális, hogy a XXI. században bárkinek is félnie kell amiatt, mert elmondja a véleményét. Hont Andrást akkor is meg akarnák verni vagy meg is vernék, ha egy kocsmában beszélgetne politikáról, és nem egyezne egy tiszással a véleménye? Milyen barbár viselkedés ez? Ahogyan az sem normális, hogy a riportereket vegzálják, mert nekik nem tetsző kérdéseket tesznek fel. A régi balosoknak szuper módszereik vannak a hárításra, nézzek csak meg Szarvas Szilveszter, Gurmai futása című riportját. Szórakoztató, érthető, gyors és lényegretörő, gyerekes, de legalább nem vad. Magyar Péter viszont egy olyan stílust hozott magával, ami alapjaiban változtathatja meg az újságírói szakmát és az egész magyar társadalom lelkivilágát. Meglovagolni az emberekben lévő feszültséget és felhasználni arra, hogy vélt, vagy valós ellenségeinket irtassuk ki velük, finoman szólva sem helyes. Aki pedig ennek felül, barbár vad ember, akivel Magyar Péter viteti el a bilit, amit telerakott.