pintér sándor
Tanár nélkül nincs jövő, NGO nélkül nincs sztrájk
Két évvel ezelőtt a koronavírus-járvány miatt hetekre bezártak többek között az iskolák is. Kisebb-nagyobb döccenővel átállt az oktatás az online formára, így elvben csupán néhány nap esett ki a tavaszi félév munkarendjéből– persze ha nem próbáljuk meg összevetni az online oktatás hatékonyságát a jelenléti verzióval. Ezzel együtt is komoly diskurzus pattant ki abból, hogy vajon szabad-e érettségit tartani egy járvány idején, amely vita odáig fajult, hogy már magának a vizsgának az általános létjogosultságát kérdőjelezték meg a magukat az oktatás színvonaláért aggódónak címkéző különböző entitások. Akkor azt írtam a jelenséget értékelve, hogy „ilyen exponenciális fejlődés mellett a jövő évi követelés valószínűleg Wass Albert és a többi náci, magyarkodó irodalmár sorsa a száműzetés, ezzel párhuzamosan pedig a genderelméleti oktatás bevezetéselesz”. Tévedtem, hiszen erre másfél naptári, vagyis két tanévet kellett várni. Amikor pedig ezek a követelések nem teljesültek, a tanárok hirtelen eszméltek és rájöttek, hogy valójában alul vannak fizetve. Nem kicsit, nagyon. Újabb tanári alakulat kereste fel a Belügyminisztériumot, majd sérelmezték, hogy „csak” egy titkárságvezetővel találkozhattak (KÉPEK)
Bár a Belügyminisztérium előtt napokig fagyoskodó diákok a hideg miatt visszavonulót fújtak, vannak pedagógusok, akiknek továbbra is becsípődésük, hogy a belügyminiszterrel személyesen találkozzanak, a szemébe nézzenek és átadják a követeléseiket. Így történt ez ma is, amikor a Történelemtanárok Egylete sorakozott fel a hivatal előtt annak érdekében, hogy egy petíciót nyújtsanak át Pintér Sándornak, de most sem jártak szerencsével, ami a szembenézést illeti, mivel egy hátsó bejáraton engedték be őket és „csak” egy helyettes államtitkár titkárságvezetőjével találkozhattak, aki átvette az irományt. Nagy hűhó semmiért. Tragédia!