Önök hitelesnek tartanának, ha eltartott kisujjal innám a feketét? – kérdezett vissza Tarlós István, Budapest főpolgármestere a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban. Előzőleg megjegyezte: “Vallom, hogy az embernek magát kell adnia, nem szeretem a képmutató politikusokat.” Tarlós lapunk korábbi cikkeire is reagálva kijelentette: Ha bolsevikbarátsággal vádolják, felforr benne a méreg. Védelmébe vette ugyanakkor az állambiztonsági múltú igazgatóját, Pető Györgyöt: “Mondtam is neki, Gyurikám, lehet, hogy engem is meg fogsz figyelni, nem baj, az a lényeg, hogy amit megbeszéltünk, arra mérget vehessek. Úgy is lett.” Nyíltan beszélt a fideszes polgármesterekkel folytatott “hatalmi harcokról” is, amik szerinte az új rendszerben nyugvópontra jutottak. Viszont az önkormányzati törvénynek azt a korábbi verzióját, amiben csak reprezentációs szerepet szántak a főpolgármesternek, “egyszerűen nem vállalta volna el.” Elmondta azt is: elunta már a BKV finanszírozása és a közlekedésfejlesztési kérdések körül folyó “helyettes államtitkári szintű” vitát. A Simicska-ügyről megjegyezte: lojális a miniszterelnökhöz, de nem szeretne belerúgni “olyanba, aki nem rúgott belé”.
STEFKA ISTVÁN –HUTH GERGELY – PestiSrácok.hu
Utoljára Karácsonykor kaptunk levelet Öntől, azóta kissé elhanyagoltnak érezzük magunkat. Az odamondogatás, újságíróknak üzengetés a Tarlós-imázs része?
A saját imázsomat fogalmazzam meg? Nem könnyű. Szeretem, ha nem értik félre a szavaimat. Összetett lelkületű ember vagyok. Apám az egykori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Egyetemi Főosztályán kezdte a pályáját 1942-ben, így az összejöveteleiken nagyon hamar megismertem az értelmiségi elit nyelvezetét. Ugyanakkor a város szélén laktunk, ahol a vasút elköszön. Érettségiig mindig csak fiúosztályokba jártam, elég sokat voltam katona is, szóval mifelénk nem volt divat a finomkodás. Ha pedig valaki tévedett, az kénytelen volt beismerni, különben hamar a földre került. Igaz ott már senki sem bántotta. Én ezt a környezetet szerettem és nem az elit munkahelyi világát. Igaz, hogy kijártam egy-két iskolát, de nem változtam meg. A politikában sokak szerint intellektuális teljesítmény átverni a másikat, sunyin fogalmazni. Ez engem a kezdetektől fogva irritál. Maradok aki vagyok és inkább vállalom, hogy az úgynevezett liberálisok bunkózzanak. Számomra nem a szókimondás a bunkóság, hanem a műveletlenség.
Az biztos, hogy amit Ön mond, az többnyire úgy is lesz, nem szeret mellébeszélni.
Összesen hét polgármester-választáson indultam el, abból hatot megnyertem. Az az egy is egy százalékon múlott Demszkyvel szemben. Jó hangulatomban hajlamos vagyok mindezt visszaigazolásnak tekinteni. Vallom, hogy az embernek magát kell adnia, nem szeretem a képmutató politikusokat. Önök hitelesnek tartanának, ha eltartott kisujjal innám a feketét?
Dúl az értékvita a kormányzás körül, talán a budapesti városházát is megcsapta már a szele. Sokan például Machiavellire esküsznek. Önnek mi a bibliája?
Leginkább az Újszövetség, de nem akarok úgy tenni, mintha nem érteném a kérdést. Budapest főpolgármestere – ha akarja, ha nem – részese a politikának. Mégsem számítom magam politikusnak, inkább várospolitikusnak. Nyolc hónapig ültem a parlamentben, nem nekem való munka az.
“Ne tessék engem lekommunistázni!”
Azért Ön is szereti a pikáns játszmákat, az ellenzéket például többnyire maga mögött tudja. Kívülről úgy tűnik, hogy Tarlós az alkuk embere.
Ez egy relatív dolog. Amikor volt egy konfliktusom a PestiSrácok.hu-val, ilyen félreértések voltak a háttérben. Igaz, hogy a rendszerváltás előtt nem voltam hangos ellenzéki, de ne tessék engem lekommunistázni. Anyai ágon olyan katonatisztek voltak a családomban, hogy én az MSZMP közelébe sem léphettem volna. Nem szoktam ezzel hencegni, de még a saját politikai közösségemen belül is néha olyanok próbálnak engem jobbról előzgetni, akik inkább megköszönhetnék, hogy nem kapargatom a múltjukat. Szóval, ha bolsevikbarátsággal vádolnak, felforr bennem a méreg.
Csak arra utaltunk, hogy Óbudán is, a fővárosban is rendszeresen paktumokat, kompromisszumokat köt-kötött.
Nagyon szeretek verekedni, de egy város élén valamelyest törekedni kell a konszenzusra, békére. Kevesen tudják, hogy Óbudán 16-ból 12 évet kisebbségben voltam polgármester és mégis ellenszavazat nélkül fogadtuk el a költségvetéseket. A fővárosban kicsit más a helyzet, hiszen itt vastagon megjelenik a nagypolitika, mégis igyekszem tisztelettel beszélni az ellenzékkel. Igaz, hogy nem pont Horváth Csaba úrral, mert ahhoz – hogy is mondjam – meg kellene tanulnom az ő szellemi színvonalán fogalmazni. Nem rossz fiú ő, csak nagyon egyszerű gyerek. Persze nem könnyű hangot találni, amikor vannak olyanok, mint például ön Gergely, akik igyekeznek szemből és oldalról is támadni, hogy például mit keres itt Pető György? (Volt III/II-es ügynök és szocialista kerületi alpolgármester, most a főváros rendészeti igazgatója – a szerk.) Pedig Petővel igazán nem egy ideológiai alomból származunk. Óbudán ő volt az egyik alpolgármesterem. Okos ember, akinek a fő pozitívuma, hogy bevállalós, nagyon ért a rendrakáshoz, és mindig állja a szavát. Márpedig itt 2010 után bőven volt mit rendbe rakni. Mondtam is neki, Gyurikám, lehet, hogy engem is meg fogsz figyelni, nem baj, az a lényeg, hogy amit megbeszéltünk, arra mérget vehessek. Úgy is lett.
Biztos látta Ön is a napokban azt a fotót, amin Pokorni Zoltán az MSZP-s Tüttő Katával és az Együtt-képviselő Komáromi Zoltánnal hívja népszavazásra a hegyvidéki kerület lakóit. Lehet úgy ölelgetni az ellenzéket, hogy azt még a törzsszavazók gyomra is bevegye?
Én nem az efféle egyeztetések híve vagyok, többet erről nem is mondanék.
Véget értek a “hatalmi viták” a fideszes polgármesterekkel
Korábban kemény vitái voltak a fideszes kerületi polgármesterekkel, akik a múlt ősz óta hatályos önkormányzati rendszerben már itt ülnek a közgyűlésben is. Ellensúlyként a legfontosabb kérdésekben ön vétójogot kapott. Valós béke köttetett, vagy csak leosztották a lapokat?
Beszéljünk nyíltan! Az előző ciklusban nem szakmai vitákat folytattunk a kerületi vezetőkkel, hanem hatalmi viták dúltak. A lényeg, hogy a parlamenti kétharmadhoz szükséges szavazataik miatt sokkal nagyobb volt a befolyásuk az indokoltnál. Most valóban változott a helyzet, de ez nem csak a mindenkori főpolgármesternek, hanem az egész városnak jó. Normális viszonyok mellett lehet irányítani. Nem élek vissza az általános vétójogommal, de azért komoly alkupozíciót jelent nekem.
Bő egy évvel ezelőtt olyan verziók is napirenden voltak, hogy a főpolgármester csak reprezentációs személy lesz, például díszpolgárokat avat majd, aztán mégis a szupererős poszt irányába hajlottak a dolgok. Hogy főzte meg Orbán Viktort, mert nyilván ő mondta ki a végső szót?
Az első verziót egyszerűen nem vállaltam volna el.
Ez zsarolásnak tűnik.
Nem hinném, hogy zsarolásról szó lehet, az igazság sokkal inkább az, hogy a miniszterelnök is a jól irányítható főváros programját és jogi alapjait támogatta. Jogosítványok hiányában el sem lehet várni, hogy bárki felelősséget vállaljon egy nagyvárosért. Ténykérdés, hogy az új rendszerben jobban mennek a dolgok, a kerületi polgármesterek sokkal konstruktívabbá váltak – az érdekazonosságból adódóan is. Van a jó együttműködésnek egy másik oka: előre megmondtam, 2019-ben nekem már nemigen lesznek ambícióim. A fővárosi közgyűlés meg tele van ambíciókkal teli fiatal, fideszes polgármesterekkel. Ha rosszul mennének a dolgok, vajon kinek a nyakába borulna a bili?
Orbán Viktor és a tompuló bizalmi reflexek
Élete talán legnagyobb meccse lehetett, hogy ebben a vitában végül ön mellé állt a miniszterelnök. Önök ketten milyen kapcsolatban vannak?
Sok éves bizalmi kapcsolatban. Bár nem vagyok Fidesz-tag, és voltak vitáink is, de a mi kiváló szövetségünkben soha nem volt okom kételkedni. Azt persze nem tudom, hogy a nagyon súlyos külső és belső nehézségek, amik mostanában őt terhelik, mennyire tompították el a bizalmi reflexeit. Mindenesetre a miniszterelnök számíthat rám.
Súrlódást okozott, amikor kijelentette, hogy a városban mindig a legjobb közbeszerzési ajánlat fog győzni, még akkor is, ha Simicska Lajosé az?
Nem először próbálnak engem és a fővárost ebbe a vitába belerángatni – minden ok és alap nélkül. Megengedhetetlenek és elfogadhatatlanok azok a szavak, amiket a miniszterelnökre szórtak. Egy barátság megromlásának előzményeit és következményeit nem az én dolgom értékelni. A miniszterelnökhöz vagyok lojális, ugyanakkor nem szeretnék verbálisan belerúgni olyanba, aki nem rúgott belém. Egyszerűen nem tekintem a vita részesének magamat.
A főváros húsz éven át nemcsak az MSZP feneketlen feketekasszája, de az SZDSZ holdudvarának kifizetőhelye is volt. Ha sokáig civakodnak, hamarosan újra az lesz…
Ha rajtam múlik, nem jönnek vissza a régi idők. Őszintén remélem, hogy a várospolitikánk önmagában is meggyőzi a választókat, s talán látják, hogy egész másként mennek a dolgok, mint 2010 előtt. Nem lehet véletlen, hogy Budapest mindenféle nemzetközi ranglistán előre tör. Remélem a főpolgármester mentalitása és életvitele is átsüt valamiféle hullámokon, és tudják-látják, ki vagyok és milyen módon élek. Közben személyes tapasztalatom, hogy az én politikai közösségem egyes tagjaira továbbra is jellemző egy ab ovo bizalmatlanság Budapesttel szemben. Egyesek elfelejtik, hogy nem 2010 előtt járunk. Talán ez az oka, hogy Budapest még mindig nem kapta meg azt a szerepet, ami az egyetlen magyar nagyvárost megilleti.
Megint küszködni kell a BKV stabilitásáért
Mire gondol?
Például arra, hogy nekem még öt év után is küszködni kell a BKV stabilitásának megteremtéséért. Ez egy közfeladat, amit az államnak finanszíroznia kell. Senkinek nem jutna eszébe például az egészségügyiseknek azt mondani, hogy teremtsétek meg a saját forrásotokat. Egy nagyváros tömegközlekedése nagyon sok pénzbe kerül, nyilván jóval többe, mint a lehetséges jegyárbevétel. Hiába értük el, hogy a tömegközlekedés költségei nálunk már alacsonyabbak, mint az 1,2 milliós Prágában, s működési hitelt sem vettünk fel 2010 óta, mégis szürreális vitákat kell folytatnunk. Ám erősen bízom abban, hogy Orbán Viktor segít megoldani a problémát.
A napokban járatritkítással fenyegetőzött. Ez olyan demszkys, nem gondolja?
Ha az a tétel maradna a 2016-os állami költségvetésben, amit láttam, akkor nincs más megoldás.
Tegye a szívére a kezét, biztosan nem az új BKK-vezér Dabóczi Kálmán hangja szól most önből? Neki ugye Kóka alatt a MÁV járatritkítását kellett megszerveznie.
Erre mit mondjak? Dabóczi ilyenkor úgy érezheti magát, mintha egy gyönyörű hölggyel való beszélgetés közben a hátsójába szúrnák a körzőt. Becsípődhetett Gergelynek ez a Kóka-kapcsolat. Dabóczi egy istenfélő, ötgyermekes, komoly ember. Őt összehozni Kókával? Csak mert volt munkája, amikor Kóka volt miniszter? Na ne.
Akkor bársonyosobban: megérte szétszedni a BKK-t?
Mindig is az volt a véleményem, hogy a BKK egy túlhizlalt mamutszervezet. Az ötször nagyobb Londonban háromszáz ember megoldja ezt a feladatot, amit nálunk ezernél is több. Dabóczinak nem a járatritkítás, hanem a létszámleépítés a dolga, ha ezt év végéig megoldja vezérigazgató marad. Közben az új fejlesztéseket elveszem a BKK-tól, ott csak a közlekedésszervezés marad.
Kezdem ezt az egészet elunni!
Szóval most tényleg leckézteti önt a kormánypárt?
Elsősorban a saját kerületi polgármestereit, hiszen ők a közgyűlési többség. Nem tudom, hogy a budapesti tömegközlekedéssel kapcsolatos hozzáállást kik érték el és kinél mi hogyan csípődött be. Triviális dolgot kérek, mégis fél éve nyüglődünk a megoldáson. Egyesek szerint csak egy provokatív anyagot tettek elém, hogy hogyan reagálunk rá. Kezdem ezt az egészet elunni! Az egyetlen biztató tény, hogy a miniszterelnök még nem avatkozott bele ebbe a vitába, talán ő majd rendet tesz.
Sokak szerint ön és a jobboldal avval nyert ekkorát az ősszel, hogy sikerült rendbe tenni a katasztrofális állapotú tömegközlekedést.
Ezért nem értem ezt az egészet. Én legfeljebb elmegyek 2019-ben nyugdíjba, de akik a mostani civakodást kitalálták, megihatják a levét. Számomra értelmezhetetlen és értékelhetetlen javaslatokkal találkozom, például, hogy miért nem rendeli meg a tömegközlekedést mindegyik kerület önállóan. Ki akarják hagyni az egész agglomerációt a finanszírozási kötelezettségből. Helyettes államtitkári szintű csapongások. Nem ilyen ostoba tanácsokat kérünk, egyszerűen ki kell fizetni a tömegközlekedést, vagy át kell engedni nekünk valamilyen bevételi lehetőséget.
Beszéljünk kellemesebb dolgokról is! Budapest a Millenium óta nem fejlődött ennyire, számtalan közberuházás indult, miközben a magántőke is áramlik ide.
El kell ismerni, valóban nagyszerű dolgok készülnek, a kormánnyal való kiváló együttműködésnek köszönhetően – amit remélhetően most nem ront el a BKV-vita. Persze evvel is támadnak, hogy minden fel van túrva, nem lehet közlekedni. Eddig azzal sároztak, hogy én csak egy mozdonyvezető vagyok, egy üzemeltető ember. Persze nem tudom, hogyan találták ki, hogy öt éves koromban tényleg az akartam lenni… Szóval, hogy is lehetne ekkora közlekedésfejlesztési beruházásokat észrevétlenül végrehajtani? Most egy kis kényelmetlenség van, de ha elkészül, lesz kényelem, mert Észak-Budáról például egy villamosjeggyel el lehet majd jutni Dél-Budára dugó nélkül a fonódó villamossal.
Demszky és a kidőlt Combino-oszlopok
Fábry Sándor egy fél showműsort szentelt a témának: miért kell újraépíteni a hatos villamos pályáját, holott Demszky Gábor szinte egyetlen büszkesége volt, hogy azt megcsináltatta?
Jó kérdés. Bebizonyítani nem tudom, de azt pletykálták, hogy ki volt adva a jelszó: a Combinónak mennie kell, különben jön a Tarlós. Emlékeznek, akkor dőltek ki az oszlopok tucatjával. A rosszul megtervezett új sínek pedig tönkrementek a régi villamosoknál kétszer nehezebb Combino alatt. A príma munkához csak gratulálni tudunk.
Nem tévedünk ugye, ha a következő nagy leckének a dugódíj 2016-os bevezetését nevezzük?
A dugódíjat Demszky Gábor ajánlotta fel az Európa Uniónak. Bár van a Népszabadságnak egy újságírója, aki olyan pantomim mozdulatokat tesz, ha ezt mondom: Demszky-adó, hogy még a Nagycirkuszban is megirigyelnék, de ettől még tény: a dugódíj Demszky-adó. Hiába tagadják, megtaláltuk az előterjesztést, az MSZP és az SZDSZ maga javasolja az EU-nak, amely aztán szépen bele is foglalta a 4-es metró támogatási szerződésébe. Persze most jönnek a nagyokosok, hogy csináljunk olyan díjat, amit csak a Kecskeméti utcára kell befizetni, de –bármit is mondanak – az EU-ban nem hülyék ülnek. Keményen dolgozunk az ügyön, hogy egy normális megoldás szülessen, és a 4-es metró támogatását se kelljen visszafizetni. Köztudomású, hogy én nem állok a dugódíj pártján. Nagyon nem.
Fotók: Mészáros Péter/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS