Teleshopperekkel buktat Pressman
A '90-es években egyik nagykövetnek sem jutott volna eszébe Berlinben, hogy Horst Fuchs segítségével buktassák meg a német kormányt. Nemcsak azért, mert akkor még tiszteletben tartották a diplomaták tevékenységét szabályozó bécsi egyezményt (ó, az a régi világrend, bárcsak megőriznénk), hanem azért is, mert akkoriban annyi ésszel, amennyivel a mi szoknyabolond David Pressmanunk van felszerelve, szóba sem jöhetett külügyi szolgálat.
Akkor még adtak magukra annyit az államok, köztük az Egyesült Államok is, hogy nem a legkínosabb arcaikat küldték provokálni és szervezkedni. Példának okért Richard Charles Albert Holbrooke-nak valószínűleg volt gyerekszobája, ezért, még ha tanácsolják is neki, biztos nem rendezett volna pazar vacsorákat a '90-es évek legnépszerűbb német teleshopos műsorvezetőinek, köztük a fülbevalós, félig kopasz Horst Fuchsnak, hogy velük tárgyalja ki a nemrég újraegyesült Németország keleti és nyugati fele között meglévő különbségeket és problémákat, hogy utána, a tudás birtokában már magabiztos tanácsokat adjon a német társadalmat mérgező megosztottság tematikájában. De valószínűleg a nagykövetség munkatársai közül sem állt elő senki hasonló ötletekkel, mert ha meg mégis, akkor a következő menetrend szerinti járattal mehetett volna haza.
Pressmannak kívülállóként fogalma sincs a méltóságról, ezért félhülye celebektől és teljesen hülye tiktokos teleshopperektől igyekszik tájékozódni Magyarország sorskérdései felől, fedősztorinak meg előadja, hogy ő csak azért hívta meg őket, hogy kirakjanak pár Rubik-kockát. Roppant eredeti. Ha esetleg a következő állomáshelye Mongólia lesz, akkor torokénekes versenyeket fog rendezni kormányellenes influenszereknek? Ausztráliában meg bumerángozni hívja az ellenzékieket, akik hagyományos kenguruszökdelésekkel érkeznek a rezidenciára?
Mindenképpen elismerésre méltó, hogy rájött, Magyarország azért nem az USA, mert itt pörköltszaft van meg Rubik-kocka. Nyáron szabadtéri karikás ostorozásokra számítunk Pressmantól, a háttérben romantikus gémeskutakkal és kurjongató csikósokkal. Hízelgő, hogy ennyire mélyen megismert minket az amerikai külügyi adminisztráció, szinte a mi nyelvünkön beszél.
Ám hiába minden igyekezet, mégiscsak az a helyzet, hogy a beszervezettek jelentős része nem meghatározó értelmiségi vagy befolyásos véleményvezér, hanem bizony Horst Fuchs kései leszármazottai. Az egyetlen újdonság a tevékenységükben, hogy mivel a civilizált államokban tilos gyermekeknek reklámokat mutogatni a mesecsatornákon, ezért a kevésbé civilizált cégek még kevésbé civilizált tiktokkereket fizetnek, akik az ócska termékeiket a saját csatornájukon ajánlgatják gyerekeknek.
A kölykök meg úgy rákaptak ezekre a teleshopokra, mint a '90-es években az öregasszonyok Horst Fuchsra, akit a magyar reklámokban Bodrogi Attila szinkronizált. Telefonáltak is nyomban, amikor Horst mutatott nekik egy rozsdamentes, többfunkciós gyümölcstisztító varázsdobozt, ami megkíméli őket a csapvíz használatától, ha nem volt résen az unoka, aki ilyenkor megóvta azt a kicsi nyugdíjat. Kifordult világban élünk, ma a nagyiknak kell vigyázni a hülye unokákra, akikkel Horst Fuchs megkívántat minden felesleges szart.
Szóval Pressman mesterterve az (más logikus magyarázat tényleg nincs), hogy ezekkel a kínos, gyerekekre ócska termékeket tukmáló teleshopperekkel fogja megbuktatni a magyar kormányt, vagy minimum célként rákényszeríteni az alapvető külpolitikai irányváltásra. Érdekes lesz, amikor egy alapozó és egy szemceruza között korunk Horst Fuchsja, Whisperton geo- és társadalompolitikát fog tanítani gyermekeknek, a német köztévé színvonalán, akik utána majd megkérik a szüleiket, hogy vegyenek neki kommunizmust és amerikai külpolitikai érdeket. Ez így ki lett találva. És ez a hülye nagykövet...
Akik abban reménykedtek, hogy mindenkinek jobb lesz, ha a magyar ellenzéket az amerikai nagykövetség szervezi és irányítja, azok pont ugyanakkorát fognak csalódni, mint a fideszes üzenetekkel támadó Magyar Péterben nemsokára. Nem lett jobb, csak néhány táskás ember partizánba megszedte magát, minden új beszervezettért jár a sikerdíj, na meg a DM polcain lévő termékeket gyártó cégek mellett már a nagykövetség is fizet a tiktokos teleshoppereknek. Nagy lépés az embernek, kis lépés az ellenzékiségnek. És ettől Orbán?
Tulajdonképpen a magyar ellenzék is csak Trump győzelmében reménykedhet: felszabadítaná őket Pressman alól, megszabadítaná őket Pressmantól meg ezektől a kurva kellemetlen Horst Fuchsoktól. Mi meg abban, hogy ha egyszer megkóstolják, végül rákapnak a szuverenitás édes ízére, amikor nem baj, ha nem nagykövetek és egyéb tartótisztek fogják a joystickot. Mert úgy az ellenzék mindig beszorul az aranyozott vécékefe és a bőrkímélő popsikendő közé.
Magyarország többet érdemel!
