Tombol a Pride-hónap: hagyományhamisítás buzimesékkel

Aki eddig nem értette, mi értelme annak, hogy a korábban egynapos, tavaly pedig egyhetes Budapest Pride miért tart idén egy teljes hónapig, annak így csaknem egy hónap múltán már lehet sejtése. A genderlobbinak minél több időre van szüksége, hogy kibontakozhasson, és hol erőszakosan, hol észrevétlenül besurranjon a hétköznapi élet minden zegzugába. Most éppen a népmesék vannak soron, amelyeket nem találják elég toleránsnak a nyílt társadalom haladó propagandistái. Megalkottak hát egy újmúltat a mesék világában, amelyet egyelőre még csak a felnőttek torkán próbálnak lenyomni, de ha ez sikerül nekik, egyet találhatunk, kiknek az agyát fogják mosni ezekkel a mesékkel… Elvégre csak a politikát akarják kiűzni az iskolákból, de a szerintük ízig-vérig civil LGBTQ-propagandával már lehetőleg óvodáskorban szeretnék megfertőzni a gyerekeket.

A Pride hónap megteremti a hivatkozási alapot arra, hogy még szemérmetlenebbül nyomják az arcunkba a buzipropagandát. Az ismert vodkamárka szivárványszínbe burkolózik, és minden eladott palack után 50 centtel támogatja az LGBTQ-szervezeteket, a multinacionális vállalatoknál kitalált intolerancia-rémtörténetekre hivatkozó, érzékenyítő körlevelekben kérik a dolgozókat a felvonuláson való részvételre, vagy akár utasítják is őket, akárcsak az iroda munkaidőn kívüli szivárványos feldíszítésére, és még Conchita Wurstot is el lehet hozni Budapestre koncertezni úgy téve, mintha a zenei teljesítményének köszönhetné a felhajtást.

Ugyanezen eseménysorozat égisze alatt jött el Budapestre, és tart előadást ma este Danielle Bellone amerikai mesemondó, aki kimondottan a Budapest Pride alkalmára válogatott queer (kb. buzi az angol nyelvterületen) és „new trad” („újhagyományos”) történeteket ad elő. A mesemondásból egyetemi oklevelet szerzett hölgy ebből az „újhagyományos” mesemondásból írta a szakdolgozatát is, azaz láthatóan nem csak Magyarországon van felesleges túlképzés bizonyos bölcsészettudományi szakokon. Mint írják róla, Egyesült Államok-szerte tartott már bemutatókat konferenciákon és egyetemeken, tehát Danielle gyakorlatilag egy mozgó safe zone.

Danielle Bellone jelenleg nem talál fontosabb célt az életében, minthogy LGBTQ kamu népmeséket írjon és adjon elő… (kép forrása: youtube.com)

Ha nem tetszik a múlt, írnak helyette egy másikat

De mi is ez az „újhagyományú” mesemondás? A jelenség ritka pontosan szemlélteti a liberális gondolkodásmódot, amely véletlenül ebben az esetben is kísérteties hasonlóságot mutat a kommunista és jakobinus gondolkodásmóddal. Már maga az „újhagyomány” (new trad) szót is érdemes ízlelgetni kicsit. Ha az emberi társadalom nem olyan értékrend szerint élt, nem olyan hagyományt alkotott az elmúlt évszázadokban, évezredekben, mint amilyet ideálisnak tartanának a haladó társadalmi mérnökök, hát semmi gond, majd írnak egy másik hagyományt!

A múltat végképp eltörölni!

– csattanhatna fel örömittasan Vlagyimir Iljics Lenin és Maximilien Robespierre ezt az elhivatott múlthamisítási kísérletet látva, amely már sokkal körmönfontabban támad, mint ők 1793-ban vagy 1918-ban. Ez az új trükk az áldozatpóz, amellyel mindig valamilyen állítólag elnyomott csoport érzéseire hivatkozva ütnek ki egy téglát a nyugati civilizáció évezredes támfalából.

„Civil” genderlobbi politikai hátszéllel

Figyelemre méltó a problémafelvetés, amivel az esemény létrejöttében kulcsszerepet vállaló amerikai nagykövetség (innen is hála nekik, amiért őszintén próbálják gazdagítani az övékénél amúgy 900 évvel gazdagabb magyar kultúrát) beharangozta Danielle Bellone mesemondását:

Létezik olyan népmese, ami nők közötti barátságról szól? Esetleg kedves mostohákról? Mi a helyzet az #LMBTI szereplőkkel? Hol vannak az ő tündérmeséik?

Bellone úrhölgy rossz helyen keresi az LGBTQ tündérmeséket, azért nem találja őket. (fotó: multicoloreddiary.blogspot.com)

Nos, mindenekelőtt tisztázzuk, hogy az ő tündérmeséik az egyetemek gender tanszékeinek könyvtáraiban vannak, csak azokat tudományos kiadványoknak hiszik. Azt se hallgassuk el, hogy a gonosz mostohák az eredeti német népmesékben vér szerinti anyák, csak ezt már a meseanyagot megszerkesztő Grimm testvérek is erősnek érezték, ezért mostohává változtatták őket. (Az aberrációk széles tárházát felvonultató német népmesékről ITT olvasható egy nagyon tanulságos cikk.) A nők közötti barátságra vágyó hagyomány- és múlthamisítóknak pedig javasoljuk Szapphó irodalmi hagyatékát. Az ókori hellén hagyományban benne van az ilyesmi, mert benne volt az életmódjukban is, az európai hagyományból pedig azért hiányzik, mert nincs benne az európai életmódunkban.

A haladó forradalmárok már nemcsak a „szebb, boldogabb új világot” építik, hanem a múlttal is meg tudnának barátkozni, amennyiben ők írhatják át. Jaj, hát dehogyis kommunisták ezek!

Ha nincsenek buzik a népmesékben, írnak olyan „népmeséket”, amelyekben vannak

A new trad, azaz újhagyományos mesemondás a hagyományos mesékből megismert szerkezeti felépítést, jelképeket és történetelemeket felhasználva hoz létre új „népmeséket”, amelyek

olyan identitásokkal, élethelyzetekkel, problémákkal foglalkoznak, amikre a hagyományos népmesék nem (vagy csak elvétve) tartalmaztak utalásokat.

Vagyis fájlalják, hogy az eredeti népmesékben a herceg nem öli meg a hétfejű sárkányt, hogy hozzámenjen feleségül a szőke királyfi, a parasztember legkisebb fia nem transznemű, és a király eszén túljáró okos lány sem lila tüsihajat viselő, agyontetovált leszbikus, akinek az életében a sűrűn váltogatott partnerei mellett csak a macskája vagy az ölebe jelent állandóságot.

fotó: piczard.com

Ezek a jelképek egyébként maguk is a heteroszexuális világot képezik le, hiszen az hozta létre őket, de ilyen aprósággal nem szoktak foglalkozni a jelképek bitorlói, így a haladó társadalmi mérnökök sem. A hétfejű sárkány férfi általi lefejezése például az új asszony „megszelídítését” jelképezi, vagyis a leendő férjnek nem egy sárkány kell, ezért azt „lefejezi”, ezzel kiszabadítja a szép és kedves királylányt, akit érdemes a tenyerén hordoznia, és akivel boldogan élhet. Ilyen egy igazi tündérmese. Ennek fényében viccesnek ígérkezik, ahogy az újhagyományos mesében egymást próbálja reménytelenül lefejezni két leszbikus hétfejű sárkány.

Mindig a gyerekeinkre fáj a foguk

Az újhagyományos mesemondás bevallott szándéka, hogy a kamu „népmeséik” a szájhagyomány részévé váljanak. A beharangozó szerint szaftos-pikáns történetekre készülhetnek azok, akik elmennek meghallgatni Danielle Bellone előadását. Legalábbis egyelőre. Ne felejtsük el ugyanis, hogy mesékről van szó, amelyek elsődleges célcsoportjai mégiscsak a gyerekek! Minden bizonnyal csak idő kérdése, hogy ezek az „újhagyományos” kamunépmesék hamarosan már ne csak belépődíjas felnőtt előadásokon legyenek elérhetőek, hanem ott dörömböljenek az iskolák és óvodák ajtaján is. Ott, ahová a gyerekek LGBTQ-érzékenyítésével már eddig is sokkal több, ráadásul deviáns szexualitást csempésztek be, mint amennyivel a kisgyerekeket traktálni szabadna.

Novák Katalin családügyi államtitkárra elképesztő gyűlölethullám zúdult, amiért nyilvánosan védelmébe vette a férfiból, nőből és gyerekekből álló családmodellt az LGBTQ együttélési mintákkal és az LGBTQ személyek gyerekvállalásával, illetve örökbefogadásával szemben. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)

Az „újhagyományú” mesemondás híven tükrözi azt az igyekezetet, hogy a genderlobbi láthatóan nem egyszerűen helyet követel az ég alatt az LGBTQ közösségnek, hanem ki akarja sajátítani az LGBTQ létformát jó okkal a társadalmi hagyományon kívül tartó nyugati társadalom kereteit. Nem elégszenek meg azzal, hogy írjanak maguknak saját meséket, hanem a heteroszexuális civilizáció hagyományaiba akarják beletuszkolni az áltudományos agymenéseiket, ahogy nem elégszenek meg például a bejegyzett élettársi kapcsolattal sem, hanem rá akarják kényszeríteni a társadalmat (Nyugaton sajnos sikerrel), hogy nekik is engedje át a saját heteroszexuális házassági intézményét.

A Facebookon ezidáig nyolcan jelölték vissza, hogy ott lesznek Danielle Bellone előadásán, és összesen 86-an érdeklődnek az esemény iránt, ami vélhetően a szervezők várakozásait is alulmúlja. Erre enged következtetni, hogy az esemény ma reggeli bejegyzése már féláron kínálgatja a belépőt. Úgy tűnik, a provinciális és alapvetően fasiszta szellemiségű magyar nép kevésbé vevő a haladó propagandisták színes-szagos buzerancia-agymosására. Hiába, tízmillió fasisztával nehéz nyílt társadalmat építeni.

Tízmillió fasisztával nehéz nyílt társadalmat építeni. (fotó: wallstreetcn.com)