Ha egy mondatban akarnánk jellemezni a Bálványosi Szabadegyetemet, akkor elég annyi szólni, hogy rendre itt hangzanak el olyan előadások, melyek alapjaiban határozzák meg az ősszel kezdődő parlamenti évadot – gondoljunk csak Orbán Viktor tavalyi, az illiberális államberendezkedést és a munkaalapú társadalmat felvázoló beszédére. Idén ez rögtön a megnyitó utáni első szakmai műhelyen megtörtént a Pröhle Gergely, Takács Szabolcs, Csáky Pál és Szász Jenő részvételével megtartott, Elvándorlás és Bevándorlás címet viselő pódiumbeszélgetésen
AMBRÓZY ÁRON – PestiSrácok.hu
Pröhle Gergely és Takács Szabolcs közismerten a kormánypárt atlantista, az európai integráció elmélyítését szorgalmazó szárnyához tartoznak. Ennek ellenére, aki úgy gondolta, hogy legújabb kori népvándorlás kizárólag a Fidesz kampánystábjának fejében létezik, pusztán egy álprobléma, és a modernista, európai fideszesek nem is foglalkoznak vele, az nagyobbat nem is tévedhetett.
“Az elvándorlás és a bevándorlás a nemzet jövőjének két legfontosabb kérdése” – állapította meg Takács Szabolcs a miniszterelnökség európai ügyekért felelős államtitkára, rögtön az első mondatában. Az elmúlt hónapok eredménye, hogy a kérdést övező retorikai kavalkádból kialakulhatott egy értelmesebb párbeszéd, amely meghatározhatja az Európai Unió döntéshozóinak és a tagállamok társadalmának gondolkodását – folytatta, majd kitért arra, hogy fontos különbséget tenni uniós és nem uniós állampolgárok között, mivel az európai integráció egyik legfontosabb alapértéke az állampolgárok szabad mozgása és munkavállalása, tehát ha egy uniós állampolgár él ezekkel a jogokkal, az nem tekinthető migrációnak, súlyos tévedés egy kalap alá venni őt az Európa felé tartó százezrekkel.
Egy kormánynak sem lehet célja, hogy a fiatalok minél nagyobb számban hagyják el az országot
Volt olyan kormányfő, aki ezt jó dolognak tartotta, de a jelenlegi kormány nem ilyen. Ugyanakkor nem tekinthető egyértelműen és kizárólag negatív folyamatnak, mivel az „elvándorlók”, élve az Unió adta joggal és lehetőséggel, tanulnak, dolgoznak és hozzájárulnak a nemzet fejlődéséhez. A cél – persze – az lenne, hogy a saját szülőföldünkön legyünk képesek olyan körülményeket teremteni, amelyek itthon tartják a fiatalokat.
Van erkölcsi kötelességünk a bevándorlókkal szemben
Magyarország a délszáv háborúk alatt bizonyította, hogy differenciálatlanul segít minden menekültnek. Hazánk aláírója az olyan nemzetközi egyezményeknek, amelyek kimondják: aki egy háborús övezetben fizikai létében van veszélyben, annak meg kell adni a megfelelő nemzetközi védelmet és Magyarország ezt maradéktalanul betartja. De pont az elmúlt hónapok eredménye, hogy képesek vagyunk különbséget tenni a menekültek és a gazdasági migránsok között. Nem tudjuk menekültnek tekinteni azt, aki nem olyan országból jön el, ahol polgárháború dúl és vallási vagy származási okok miatt életveszélyben van. Őket gazdasági migránsoknak kell tekinteni és a kérdés az, hogy mit kezdünk velük mind európai, mind hazai szinten.
Európába igen nehéz úgy megérkezni, hogy Magyarország legyen az első ország, amit érintenek
A bevándorlás témáját Magyarország évek óta próbálta az Európai Unió döntéshozóinak a figyelmébe ajánlani, rámutatni arra, hogy az ország folyamatosan növekvő migrációs nyomásnak van kitéve. Egészen addig nem foglalkoztak vele, ameddig az el nem érte az Unió hagyományosan befolyásosabb tagállamainak ingerküszöbét. Magyarországra több migráns érkezett, mind a nemzetközi médiában hangsúlyosan szereplő mediterrán útvonalakon, mégis a nemzetközi közvéleményt csak az utóbbiak tartották lázban, míg a nyugat-balkáni migrációval kizárólag a magyar kormánynak kellett foglalkoznia mindennemű nemzetközi segítség nélkül. Az áprilisi rendkívüli európai migrációs csúcson még kifejezetten csak az olasz és a görög problémákkal foglalkoztak a vezetők, az elmúlt két hónap intenzív kormányzati munkájának köszönhető, hogy Magyarország is felkerült a népvándorlás által legsúlyosabban érintett tagországok listájára.
Úgy tűnik, mintha Magyarországnak kellene felelősséget vállalni az Európába érkező migránsok tömegeiért, miközben a problémák abból származnak, hogy a nyugat-balkáni útvonal által érintett országok nem hajtják végre a nemzetközi vállalásaikból eredő kötelezettségeiket. A helyzet további sajátossága, hogy csak addig vagyunk tranzitország, ameddig vissza nem fordítják a célállomásnak tekintett nyugati országok az általuk őrizetbe vett, de hazánkban már regisztrált migránsokat. Nyugati szomszédaink joggal mondhatják, hogy a mi felelősségünk, mi engedtük be őket.
Sokkal nagyobb kihívás, mint bármelyik gazdasági válság
Ha most rossz döntéseket hozunk, az alapvetően át fogja rajzolni Európa arculatát és jelentős hatással lesz a közös jövőnkre. Magyarországnak nem csak a menekültek, hanem Európa felé is van erkölcsi kötelezettsége és emiatt, valamint a migrációs útvonal által érintett többi ország hanyagsága miatt kell a kerítést felépíteni. A kerítés építésének már a bejelentése is elindított olyan folyamatokat a szomszédos országokban, melyek a rendezés irányába mutatnak.
A World Trade Center elleni merényletet egy hamburgi külvárosból tervezték
Az iszlám nem kompatibilis Európával, a multikultinak befellegzett. Hiába van egy jól működő gazdaság, hiába követnek el mindent az integrációért, ha a vallás kerül szóba, a „legbékésebb döneres is megváltozik” – fogalmazott Pröhle Gergely európai ügyekért felelős államtitkár. A növekvő társadalmaknak, a növekvő gazdaságnak ennek ellenére továbbra is szüksége van bevándorlókra, de a nyugati felismerés lényege, hogy ezt az igényt logikusabb a hozzájuk kulturálisan közelebb álló kelet-közép-európai társadalmakból kielégíteni. Ez a kettős probléma, tehát az egyszerre jelentkező el- és bevándorlás legsúlyosabban Magyarországon jelentkezik.
Magyarországnak elemi érdeke, hogy mind az elvándorlás, mind a közelgő demográfiai katasztrófával kapcsolatban megoldásokat találjon, de fel se merülhet, hogy a hiányzó lélekszámot muszlim, a magyar kultúrától összeférhetetlen társadalmakból pótolja. Nem mindegy, hogy öregkorunkat milyen etnikai környezetben kell leélnünk, és pont a nyugati-európai nagyvárosok problémái mutatnak rá arra, hogy nem érdemes a differenciálatlan beengedéssel ellensúlyozni a lélekszám fogyását és a társadalom elöregedését. A megoldás a megfelelő családpolitika és gazdasági bővülés.
A címlapfotó a szerző felvétele
Facebook
Twitter
YouTube
RSS