Pesti Srácok

Vaslady, az első számú unortodox

Vaslady, az első számú unortodox



PestiSracok facebook image
Nekrológírók hada veselkedik neki Margaret Thatcher életélnek. Politikusok és közszereplők nyilatkoznak világszerte. A liberálisoktól a konzervatívokig. A szocik egyelőre még óvatosak, vagy éppen bölcsen kussolnak. Ám még mielőtt Thatcher privatizációs politikájának, illetve deregularizációs elveinek köszönhetően a liberálisok elkezdenék lengetni zászlajukat, fontos hangsúlyozni, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére a Vaslady neokonzervatív gazdaságpolitikája jócskán különbözött az általuk oly üdvösnek tartott ortodox nézetektől. A társadalomfilozófiája pedig oly messze járt a liberálisok által vallott elvektől, mint Makó Jeruzsálemtől.

A kapitalizmus elkötelezett híve volt. Hitt a szabad piacban. Hitt abban, hogy az államnak engednie kell a vállalkozásokat szabadon tevékenykedni. De nem gondolta, hogy a szabad piacnak a határok felett kellene átívelnie. Keveset beszélnek róla, de a 80-as években formálódó Európai Unió egyik legnagyobb kritikusa volt. Ha rajta múlik, az Egyesült Királyság nem írja alá a Maastrichti Szerződést. (végül több részt nem is írtak alá) Élete végéig ellenezte az integráció gazdasági és politikai elmélyülését, szemben a neoliberálisok kozmopolitizmusával.

Adópolitikája, az Európába az újra és újra visszasettenkedő szociálliberális (Tony Blair, Gerhard Schröder, Gyurcsány Ferenc, stb.) elképzelések ellentéte volt. Egyrészről csökkentette a munkát terhelő adókat, másrészről növelte a fogyasztásit. (Ismerős, ugye? Matolcsyt többek között ezért is nevezték unortodoxnak és támadták a „piacok”). A lumpeneket lustaságra nevelő, túlburjánzott szociális kiadásokat lefaragta. Az unió szerte ma oly népszerű pozitív diszkriminációt a szociális ellátórendszerben megszüntette. Ez ugyan sok áldozattal járt az első években, de a politikai irány hamar beérett. Néhány év alatt beindult a gazdasági fejlődés. Nagy-Britannia a 80-as évek közepétől, kilábalva a kezdeti nehézségekből, 4-5%-os GDP növekedést produkált. Nem ortodox, akkoriban inkább unortodox módon.

Privatizációs programja máig vitatott. Vajon kinek az érdekeit szolgálta ezzel? Vajon nem alapozta -e meg ezzel a későbbi gazdasági válságokat? Ez valószínűleg eldönthetetlen kérdés marad. Illetve politikai szemüveg függvénye. Ki, mivel és hogyan nézi. Egy viszont biztos: gazdaságpolitikai programja nagyfokú lokálpatrióta elvekkel párosult. Nem az államot, hanem a vállalkozókat szerette volna a szabad piacon látni. De brit vállalkozókat.


Még mielőtt a liberálisok, mindezek ellenére, a szabad piacról vallott nézetei miatt megemlékező írásaikban „jófejnek” neveznék, érdemes idecitálni a gazdaságon túli politikai nézeteit is. Ugyanis a társadalomról igencsak eltérően gondolkodott, mint a ma, önmagát egyetlen helyes ideológiaként definiáló szabadosságba lassan belefulladó liberális tömb.


„A szabadság nem a könnyű élet szinonimája. Sok nehézség van a szabadsággal: nem ad biztonságot, erkölcsi dilemmákat okoz számodra, önfegyelemre és nagy felelősségre kényszerít, de ilyen az ember természete, és ebben rejlik dicsősége és megváltása.”(Thatcher)

Vajon a liberálisok által manapság vallott végtelenített szabadság fogalmába, az ebből eredő melegházasság és a könnyű drogok legalizálásának jogi intézményébe beleférne -e a Vaslady által megkövetelt önfegyelem, vagy a felelősség? Aligha, kedves liberális felebarátaim!



Ja és mielőtt a szocialisták is megszólalnának, nem árt eszükbe juttatni, hogy Thatcher kérlelhetetlenül harcolt az általuk működtetett hazug rendszerrel szemben. A Vaslady kifejezést is egy szovjet újságíró ragasztotta rá. Nem véletlenül... Igaz demokrataként így fogalmazott:

„A szocializmus eredményei a lepusztulástól az igazán katasztrofálisig terjedtek: szegénység, keserűség, elnyomás, és a kommunizmus harcmezőin talán százmilliónyi halott ebben az évszázadban. Ezzel a doktrínával állt szemben a törvény által kormányzott szabadság konzervatív felfogása. És ez a felfogás győzött a berlini fal leomlásával. Azóta a baloldal a saját múltjától való elhatárolódással próbálja önmagát rehabilitálni.

Mesterházynak pedig innen üzenjük: kedves Attila, igaz milyen aktuális az utolsó mondat? Hiába voltál te gyermek a kádárizmusban, ha mögötted az egykori cenzor Lendvai Ildi, a kommunista elvhű Kovács Laci, vagy az állami vagyont elhappoló, önmagát a kapitalizmusba átmentő kommunista elit áll. A saját múltatoktól való elhatárolódás nem fog felmenteni egyetlen bűnöst sem. Mert egy olyan rendszer építői és működtetői voltak, mely százmilliónyi ember haláláért felelős Európában. Mert Thatcher ezt is kimerte mondani, eltérőn szociáldemokrata, vagy szociálliberális politikai ellenfeleitől. Akik ma is csak szemlesütve pironkodnak és maszatolnak Európa múltjában.

Ajánljuk még

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.