Az asszonyverés és a büntetőjog

Volt ez a tanyasi ember, a baloghjóska. Meg a felesége. Na ez a feleség egy lagziból hazajövetel közben felbukott a vak komondorba’ azt arccsontra meg orrcsontra esett, olyan szerencsétlenül, hogy nyilván visszapattant a földről, megpördült és koponyaalapi törést is szenvedett. Egyesek a menekülés közben önmagát tarkón lövő öngyilkos hihetőségi szintjének tartják az esetet, mások hozzáteszik, hogy a kérdéses öngyilkos lehet, hogy kétszer lőtte magát tarkón a menekülés közben.

Na, idáig ez a sztori. Aztán ezt a Balogh Józsefet a Fidesz felszólította a lemondásra, a frakcióból kirúgta, hintsük be sóval a helyét. Politikailag az ügyet lezárták, nagyon helyesen. Amit az ipse csinált az megengedhetetlen. Egy ilyen ürgét nemhogy egy civilizált pártban, de egy gittegyletben se látnék szívesen, emellett megjegyzem továbbra is polgármester, lemondani meg most már nyilván nem fog, ahogy nem mond le a képviselőségről se. Majd ellesz ő egyedül még egy kicsit a parlamentben, gondolom bejárni nemigen fog, de legalább felveszi a fizetését. Ha majd lesz ellene büntetőeljárás, akkor nyilván kap valamit, a büntetett előélet vélhetően kellő nehézségeket okoz majd neki a további politizálásban.

Azonban amelyik kérdésben e sztori kapcsán vitaindítani szeretnék, az a nők elleni erőszak tényállása. Engem személy szerint nem győzött meg a most rendkívül felhangosodott liberális oldal érvrendszere, miért is kellene beépíteni a „családon belüli erőszak” fogalmát a büntetőjogba, de meggyőzhető vagyok. Viszont felsorolom az érveimet, hogy miért nem tartom célszerűnek a jogfogalom kiterjesztését.

Ami itt a vitatott téma alapját képezi, az a Btk. 170.§ 1) és 2) bekezdésében van, idézem: „1) Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, ha a sérülés vagy a betegség nyolc napon belül gyógyul, a könnyű testi sértés vétségét követi el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” És ez szól a súlyos testi sértésről: „2) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető a súlyos testi sértés bűntettét követi el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ezt már hivatalból üldözi a hatóság.

Az első érvem az, hogy egyenjogúak vagyunk. Az egyenjogúság pedig nőt és férfit egyaránt megillet, tehát senkit, semmilyen körülmények között nem etikus megverni, arc és orrcsontját eltörni. Ezt ma a büntető törvénykönyv, mint láthatjuk, három évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionálja, tehát ha átgondoljuk ez azért elég erős visszatartó erő, és mégis történik ilyen.

A második érvem a hatástalanság érve. Attól még ugyanis, hogy bevezetnénk az asszonyverő bekezdést a Btk-ba, sajnos nem csökkenne jelentősen az elkövetések száma. Ugyanis logikájából fakadóan a gyakori helyzetet, a könnyű testi sértéses nyomozást és eljárást magánindítványra indítja a hatóság. Ha pedig valaki együtt él a megverőjével, netán még a pénzét, életkörülményeit is neki köszönheti, nos, ismerjük a helyzetet.

Ha súlyosító körülményként betennék a Btk-ba az „az a férfi, aki nő testi épségét, családon belül” kitételt, akkor valószínűleg emelni kellene a büntetési tételt is, ezzel pedig túlzott jogi védelemben részesítenénk a nőt. Jogi védelemről beszéltem, azonban, mint már a korábbiakban írtuk, az életben sajnos másképp van: a családon belüli erőszak, mivel családon belül van, a legtöbb esetben ki se derül.

Tehát alkotnánk egy szimbólum paragrafust, amellyel jól meg lehet büntetni azt a néhány fickót, akit amúgy eddig is meg lehetett büntetni, azonban magát a jelenséget nem szorítanánk vissza. Viszont, ha kiemeljük a nőt, mint védendő értéket, akkor a kígyó visszaharap a farkába: az egyenjogúságnak ugyanis mindkét irányba működnie kell, hiszen ha valakiket valamilyen ismérv (vagyis, hogy nő) jobban véd a jog, akkor ők privilegizáltak, nem egyenjogúak. Nem akarnék belemenni, de az advocatus diaboli csak megkérdezteti velem, hogy mi van az átoperált, félig átoperált, netán magukat nőnek érző, de férfitestben élő stb. személyekkel.

Nem értek egyet azzal az érvvel sem, hogy a nő rendszerint gyengébb. Ugyanis ez a megverés-testi sértés esetén mindig így van, vagyis van egy gyengébb és egy erősebb fél, ha férfi, ha nő. Emellett pedig a testi sértés egységesen elítélendő, ugyanúgy, mint minden, erőszakos cselekedet: egységesen káros, továbbá erkölcs és jogellenes.

Mi is a valós megoldás? A valós megoldás szerintem a kampányszerű felvilágosítás, a nevelés, tehát a civilizáció. Hosszú és sziszifuszi munka, de éppen ezért talán hatékonyabb is. És persze oda kell figyelnünk minden bántalmazott, vagy veszélyeztetett nőre. Nem fordíthat hátat sem szomszéd, sem barát és pláne nem a hatóság. És legyen intézményrendszer, pszichológus, szakember, aki segít.