Tényleg ideje lenne felébredni

Lézerjani azt nyilatkozta a HírTV kapcsán, mintha a Simicska-empire Jakkura zuhant csillagrombolója durcizna a kormánytagokkal, és nem fordítva. Mindenesetre érdemes a kormány körüli jelenségeket kicsit megvizsgálni, mert Veszprém és Tapolca után – ha ez így folytatódik – fehér lovon fog bevonulni Demszky Vonagábor Budapestre, hogy tetemre hívja a várost, mely narancs rongyokba öltözött.

Persze nem kellett várni a válaszra sem sokat, a sértett maradék Nemzetesek vezércikkben mentek neki Lázárnak, ami nem csoda, hisz manapság tényleg olyan képet mutat a Nemzet szerkesztősége, mint ahogy a friss CséHá teaserében kinéz a sivatagba fúródott csillagromboló. A kérdés csak az, hogy valóban megtörtént-e az, amit a kollégánk állít, miszerint Lázár nem csupán cinikus, hanem hazug politikus is. Tisztázzunk valamit: nekünk itt a Toronyházban sosem volt szívünk csücske a Lézerjani, ez tény. Talán egyszer sem írtuk le a nevét pozitív kontextusban. De mint igazi slacker jobberek, Simicska „dezertálását” és agyamenten alkesz kirohanásait is facepalm kíséretében nézegetjük, igyekezzük elkerülni azt a hamis dilemmát, miszerint ha Lázárnak nincs igaza, akkor Simicskának van és fordítva. Az meg pláne röhejes, ahogy

a baloldal „ajnározza” a Közgépes Oligarchát

, aki most, hogy a NERtársi viszony megroppant, egyfajta fideszes Trockijként próbálja összehozni a harmadik (negyedik) utas jobboldalt, vagy mit. Vannak jelenségek, amik a politika történetében évszázadok óta ugyanúgy folynak. Ha tetszik: a Hatalom természetéből is adódik, hogy adott idő után elhasználódnak bizonyos politikusok, irányvonalak, ezért is szoktak rá a fejlett demokráciák arra, hogy amikor ez megtörténik, tulajdonképpen nyugodtan adják át riválisuknak a stafétát, hogy aztán kicserélve az első és másodvonalakat, megújulva vegyék azt vissza. Így szépen működik a második VH óta a „posztmodern demokrácia” amiről aztán a vehemensebbek már azt gondolják, hogy „ezek mind egyformák, egy kutya két farka” és a többi Hangulat presszós értelmezés.

Egy gond van. Hogy ez a modell bedőlni látszik világszerte.

Nagyon más idők járnak az egész Glóbuszon, és úgy tűnik, hogy sorra nyílik tér olyan erők számára, amelyek amolyan „friss, új erőként” mutatva magukat

mindenestül sodorják el a régi establishmentet

, és még ha adott keretek közt alkalmazkodnak is a nemzetközi trendekhez, mégis erősen átírják a közhangulatot. Lázár „Simicska-ellenes kirohanásának” kiszakított részletén túl azonban azt is megjegyezte: Simicska a Jobbikkal egyezkedik, és tulajdonképp középtávon a „megcukult” jobbik sajtó-portfóliójává kívánja áthangolni a Nemzet-portfóliót. És ez több mint logikus lépés lenne részéről annak ellenére, hogy a Magyar Nemzet új sztárja épp az a Puzsér Róbert, aki a bulvár trollkodás és a Mika Tivadaros belvárosi észosztás közt ingázik évek óta, de képes kifejezetten jó publicisztikákat is írni, ha éppen nem a tróger kertévés tárgyalásán zokog a Tévékettő amoralitásán. A Célpontos társaság azonban annak ellenére, hogy hatalmas „Orbán Viktor nem geci” csinnadrattával hagyta ott Lajost, most úgy tűnik, hogy mégis a Jobbik-TV csapatát fogja erősíteni. Ezen körülmények mellett úgy tűnik, hogy

Lézerjani bármennyire is cinikus, de nem hülyeségeket beszél a levegőbe

, hanem vagy sejt, vagy már tud is valamit. Az se lehet véletlen – főleg Tapolca után – hogy a Fidesz-vezérkar úgy tűnik felébredt a téli álomból, és kezd rájönni, hogy miután a polgári Magyarország az otthoni

borkóstolókat

fröccsözést és gyümölcsmetszést többre tartja a „rezsicsökkentés megvédésénél” vagy valamiféle „Fidesz-védelmi harc” megvívásánál, a jobbik meg úgy nő, mint a gomba. Pontosabban fogalmazva:

a kormánypárt támogatottságának radikális visszaesése révén a stagnáló széljobb és baloldal arányaiban jóval komolyabb mozgásteret kapott a honi politikai életben

. A vonatkozó demográfiai adatokat elnézve ez elég veszélyes, hisz a heves lelkű ifjak a Jobbikban, az elszánt nyuggerek meg a baloldalon gyülekeznek, ami ismerve a régi törvényt, miszerint általában ez a két réteg megy el szavazni, miközben az úgynevezett „közép” a legfegyelmezetlenebb e téren, különös veszélyt jelent a jelenlegi kormánynak. A kapkodás jelei most szemmel láthatóak. A hosszú éve meglévő problémák, úgy tűnik, kezdenek beérni, főleg az, hogy a baloldal szétzúzásának történelmi hevületében elfeledkeztek az utánpótlásról, mind a politikai másodvonal felépítésében, mind a fiatal generációk megszólítása terén. Egyrészt lezajlott egy generációváltás, megjelentek a színen a „millenáris generáció” képviselői, akik jórészt a mai Fidesz vezérkar gyerekei lehetnének, jelenleg 18-20 évesek, ami azt jelenti, hogy 4 év múlva, 24-25 évesen épp ők lesznek az a generáció, akiknek a szavazata a leginkább számítani fog. Ők alapvetően más nyelvet beszélnek a Fidesz-generációnál, nincs tapasztalatuk a kommunizmusról, tudásuk is felületes, internetes „bennszülöttek” és jobban hat gondolkodásuk alakulására a 444 cicás mémdömpingje, mint mondjuk G. Fodor Gábor elemzései. Úgy tűnik azonban, hogy

ez a társaság is inkább kivár, passzív, vagy megy a Jobbik után

, elvégre joggal érzi úgy, hogy ahogy a rendszerváltásból anno, úgy most ebből a NER buliból is kimarad, és ahelyett, hogy itthon csinálná rotációban a kisgyereket, inkább Londonban pincérkedik. És ekkor jön Veszprém, Tapolca, és a jobboldali média szétrobbanása. És jön a Jobbik is, ami igazából az „utálom a Fideszt, de a komcsikat is” gondolkodású, valljuk be egyre szélesebb tömegek számára, pláne az utóbbi hónapok cukiság-kampánya után eléggé kézenfekvő megoldásnak tűnik, pláne, ha közben suttyomban Lajos is azon morfondírozik, hogy némileg

ezt a folyamatot akár fel is gyorsíthatja, ha egy combos és jól beágyazott, életképes média-felülettel ajándékozza meg Vonáékat

. Ez a lehetőség már valóban elég aggasztó ahhoz, hogy a Fidesz a bojkottól a verbális alázásig terjedő skálán védekezzen ellene, és mindent megtegyen, hogy ez ne valósulhasson meg. Kérdés, hogy az elkövetkező három év valóban miről fog szólni, mert az nagy britanniai választás is azt mutatja: az egész világon nehéz napok járnak a „régi establishment” minden oldalára. David Cameron gazdasági sikerei kevesek ahhoz, hogy biztosra vehesse megválasztását, és tulajdonképp ő is egy igazából stagnáló baloldal, és egy feltörekvő „szélsőjobb” szorításában kénytelen élet-halál küzdelmet folytatni azért, hogy

egy objektív mércével sikeresnek tekinthető kormányzást folytatni legyen képes

. Mert a választásokat nem elsősorban észérvek döntik el, ahogy ezt az elmúlt két időközin is láthattuk, ahol a kétharmadot egy funkcionális retardált bontotta le, hogy aztán egy náci tetkós idióta erodálja tovább. Tényleg ideje lenne felébredni...