Lófaszt nem voltál kommunista, kedves Pozsgay!
Mintha Roberto Baggio berúgta volna azt a tizenegyest a memoárjában. Vagy Steven Gerrard úgy emlékezne az MSL bemutatkozóján tartandó sajtótájékoztatóján, hogy Angliában mindent megnyert, amit csak lehetett. Vagy mintha Brady nem leeresztett labdákkal dobálta volna be csapatát a nagydöntőbe… Hát kb. ennyire nem volt kommunista Pozsgay Imre!
Pozsgay interjút adott Dull Szabolcsnak az Indextől, mi meg pislogunk tőle, mint béka a mocsárban. Ahogy telnek az évek, úgy lesz Imre elvtársból egyre nagyobb demokrata, aki a legsötétebb korokban tartotta magasra a szabadság zászlaját. Különutas kommunistából pár év és interjú elteltével hős demokrata, aki 17 évesen, 1950-ben azért lépett be a Rákosi Mátyás vezette Magyar Dolgozók Pártjába, hogy ott belülről váltson rendszert.
„És jött 1956. október 23. Lopva, alattomosan közeledett. Sunyi bábáinak száján egy percre sem halkult el a szocializmus igéje, miközben egy nyáron át járták a Petőfi-rondót „nemzeti sajátosságaink” körül azzal a magasztos céllal, hogy kiküszöböljék a szocializmus építésében elkövetett hibákat. - Majdnem sikerült nekik még a szocializmust is kiküszöbölni.”
A forradalom leverése után Biszku Béla lelkitársaként követelte a minél szigorúbb büntetéseket, annak ellenére, hogy
„már 1958-ban kiábrándult Kádárból, és csak azért lett miniszter és MSZMP KB-tag, mert szerinte a kirakatban a vonzó személyiségeknek is ott kellett lenniük”
. A kiábrándulás, a folyamatos belső kritika, a meg nem alkuvás ellenére Pozsgay valamiért mégiscsak eljutott a miniszterségig és a Központi Bizottság tagságáig. Nyilván azért, mert kellett a Pártnak a „vonzó személyisége”…
„Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, hátamögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenti-Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Löwenstein herceg. Hogy mégsem „nemzeti szocialistának” keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani.”
Így írt a „hős”,
amikor belülről bomlasztotta a rendszert, az egypártrendszer és a kommunizmus kérlelhetetlen kritikusaként.
