Néhány ok, amiért egy hajdan állítólag fideszes újságíró árulóvá válhat

Bizalmasan azt súgták a füledbe, hogy azok? Elővéve a 4-8-12-25 évvel ezelőtti írásaikat, interjúikat, bármijüket, nem érted, mi a fene történhetett velük? Ők azt állítják, maradtak, ahol mindig voltak, de szemmel láthatóan ez nem így van?

Most felkutatunk néhány gyökérokot azt illetően, hogy teremnek az árulók. Ha az adott tételnél bólintasz, hogy igen, megvan, melyik újságíróra célozhattunk, akkor jusson eszedbe, hogy van még 15 tök ugyanilyen!

Morál

Na, ez mindig hazai pálya volt nekünk. Egyrészt mindig mi képviseltük az igazi polgári értékeket. Már 1979-ben is bebújtunk az iskolában a vörös paraván mögé november hetedikén, hogy ott készüljünk az ádventre. Másrészt mi voltunk a legeslegnagyobb fideszesek végig. Még a gumicsizmában cuppogó Orbánnál is nagyobbak voltunk folyamatosan, mert mi a Toldy Gimnáziumba jártunk, és csak boltban láttunk disznót meg tyúkot, ő meg etette őket, köztük is élt, ezért mozog még ma is idegenként a városi értelmiségi körökben.

Szakma

Újságírni, jól újságot írni csak nagyon-nagyon felkészült, kvalifikált, tanult, világot látott értelmiségiek képesek. Afféle utolsó polihisztorok lennénk mi, öregek (nem a belügyes), mohikánok. Egy atomerőművet bármikor elirányít ebben az országban néhány ezer, tajgáról idevonatoztatott orosz, de egy kultúrarovatot, publicisztikát, elütésektől mentes cukicicás posztot a 444-en... Nos, hát kérem, ahhoz már mi kellünk. Lássuk be, hogy ez az újfideszes vonal nem ez a világ. Lehet, hogy olvassák őket, tömegekhez jutnak el, míg mi magunknak és egymásnak írunk fogalmazásokat, de a mi kiérlelt, egyrészről és másrészről is alátámasztott véleményünk számít.

Megélhetési kényszer

Bár állítólag mondták, hogy felvennének a kormánymédiához is, de olyan jó kis biztos állásom van itt évek óta. Nem fogom ezt kockáztatni a bizonytalanért. Még a végén nem férek be, és mehetek vissza a roxyrádióra híreket mondani, itt meg mégis komolyabb embernek tűnök. Blézer meg öltöny van rajtam közben, a pénz is nyilván több. Lajos úgyse tudja, végül kire szavazok majd.

Megfelelési kényszer

Rossz ízlésű ballib haveroknak, akikből jobbos létünkre túl sokat ismerünk, túl sokkal állunk szóba, és akkor már egy-két viszki is elcsattan. Reggel kilenckor. Ilyenkor igazat adunk nekik, hogy Németh Szilárd meg Lovas István már tényleg gáz szerintünk is, és akkor biztos jókat fog gondolni, mondani rólunk a többi ugyanilyennek. Sosem lehet tudni, végül hátha be kéne lépni a MÚOSZ-ba is. Jól jöhet még. Ráadásul mi lehetünk azok a jobboldali újságírók, akiket az ellenoldal is elismer, a fideszes propagandista lakájok elé bármikor odaállíthatnak ellenpéldaként. Igaz, hogy pont ugyanazt mondjuk, mint a liberális kollégáink, de ennek ellenére lehetünk konzervatív újságírók.

Kiegyensúlyozottság

Most, hogy végül így alakult, tulajdonképpen tökéletesen önigazolásnak tűnik, hogy én mindigis középen szerettem volna lenni. Politikai fasznyálhídként mostantól csak kétfelé kell nézzek, és egész hátralevő életemben onthatom majd az egyenlő távolságot tartó cikkeket egyrészt meg másrészt a csomó ugyanilyenekből álló hetilapokba. De jó lesz!

Őrkutyaszerep

Ez most nyugatias, haladó, népszerű. Felül volt árazva ez a repülőgép-hordozó, kérem! Mi kerül ennyi milliárdba az F-22-es projektért? Mennyi tűt lehetne ezekből kicserélni reménytelen gettók környékén? A mi alapvető funkciónk tulajdonképpen a közpénzek, közszereplők ellenőrzése. Hálás szerep, minden taxis, fodrász ezt csinálja. Sütkérezzünk csak ebben a napfényben.

Simicska Lajos személyes ivócimborái lehetünk

Sőt, még a minyonoskosárkájából is együtt cseresznyézünk, mert már akkor is hallatlan belső morál tombolt bennünk, amikor vele együtt privatizáltuk ki a milliárdokat a gőzmalomból. Jó, ilyenből tényleg csak egyetlen fő van.