És akkor most meghódítanak minket…

Eredetileg nem erről akartam kifejtős fogalmazást rittyenteni (na jó, nem is akartam semmiről), de Lukácsi Katalin közelgő érkezése anyahajónk kantinjába, az R56 fogadóba mégiscsak írásra késztet. Mert Katalin egy jelenség, én meg megpróbálom alább megfejteni ezt a jelenséget.

Lukácsi Katalin egyetlen érdeme, hogy kilépett a KDNP ifjúsági szervezetéből, ahol fontoskodással és kávéfőzéssel töltötte a napjait. Mintha csak Fekete-Győr Andrást látnánk Berlinben, csak Katalin mindezt világnézeti alapon cselekedte. Állítólag. Aztán kilépett, amitől egy csapásra sztár lett, egy éve rendszeres szereplője az ellenzéki tüntetéseknek és a különböző közvetített sopánkodásoknak valamelyik ellenzéki hangvételű tévében. Ebből az egészből pedig semmi más nem következik, mint az, hogy a jobboldaliság, a konzervatívkodás, a kereszténység kurva értékes dolgok.

Tényleg semmi más.

Mert ritka, hogy valaki a kilép ebből a közösségből. Példának okáért, ha valaki a Jobbikból lép ki, az maximum öt percig figyelünk. Elmondja, hogy Vona egy köcsög, már nem is radikális, elárult ezt meg azt. És ennyiben maradtunk. Ásítunk vagy lapozunk – ki ki vérmérséklete szerint.

Ellenben a mi Katalinunk állócsillag ezzel a tudománnyal.

Valljuk be, tényleg ritka kincs az ilyesmi. Más pártokból is kilépnek néha, de ha a már emlegetett Jobbikból lépnek ki, azt pártszakadásnak nevezzük. Vagy minimum tömegjelenetnek. Katalin meg egyedül van, mint az aranysújtásos eperjoghurtjelmezében a horikeris kopasztól a szivárványos zászlóba burkolt retardáltig terjedő tüntetéseken is.

Olyan, mint a kétfejű borjú. Hasonlóan nincs semmi értelme, de legalább ritka. Ez adja az értékét.

Bele is jött ebbe teljesen, mint egy egyszemélyes vándorcirkusz, úgy járja a pusztát. Egy magamutogató cirkuszintézmény. Mondhatni, önmaga hatása alá került, pedig ebből baj lesz később. A gyóntatójával kell ezt majd átbeszélnie. És nem csak a kevélység miatt, hanem mert pl. a katolikus egyház a főbűnök közé sorolja a gyurcsányizmust is. Legalábbis amennyire én tudom…

De előfordul az ilyesmi, a főállású tévelygő. Megtérni meg pláne nagy élmény, sokunknak egyszer sem adatott meg ilyesmi, mert mi beleszülettünk az egyházba. Ám létezik ez az embertípus, van olyan, aki nincs kibékülve a világgal. Vagy magával. Egyszer szerzetes akar lenni, egyszer elmegy buddhistának, aztán kacérkodik a vegánsággal, később kiköltözik a pusztába és hidegen nevel szürkemarhákat, végül megérkezik az életébe a marxizmus. És a hasonlók.

Arra viszont tényleg érdekelne, hogyan egyeztethető össze a katolikus vallás a genderizmussal?

Mert a marxizmussal még – ha nagy lélegzetet veszünk és távolról figyeljük – vegyíthető. Fél Latin-Amerika ebben él. De a genderizmussal biztos nem. Azzal lehetetlen, mert a zsidók alapból nem bírták az ilyesmit. Az meg mégiscsak az alapétménye a krisztusi felépítménynek. Hehe. De szerintem Conchita Wursttól maga Jézus is rosszul lett volna. Ezekért?!! – mondja és egykedvűen lemászik a keresztről.

Azt még megértettem volna, ha meglovagol egy hullámot és négy évre beül kosztolni a parlamentbe. De ő hullám akart lenni.