Immár egy hónapja nem értjük, mit nem értenek…
Hatalmas, mit hatalmas, gigászi tömeg foglalta el a Kossuth teret a parlament előtt. Már épp kordont bontottak volna, csak ugye az nem volt, tehát így aztán tiltakoztak. Ám az továbbra sem világos, hogy kik, és mi ellen. Az történt, hogy a sokadik, időnként más időpontban megrendezett – vagy a hosszú hétvégére tekintettel elhalasztott – tüntik végén sem értem, mit akar az ellenzék. Illetve már a harmadik mondattal is baj van, mert maga az „ellenzék”, mint kategória jelent pillanatban semmi mást sem jelent, mint azt, hogy nem kormánypárt. Vagyis semmi más érdemit nem tudunk róluk, mint azt, hogy vannak.
Na de milyen pártokról van itt szó? A legtöbbnél elsősorban nincs elnök. Tehát nem tudjuk ki a főnök, hogy egyszerűen fogalmazzunk. Másodsorban nem tudjuk milyen ideológiát képviselnek. (Azt ugyanis a sajtó képviseli, legelsősorban is az index, meg a 444.)
A Jobbik valamikor nemzeti radikális volt, azóta a jelek szerint valahol a hellerágnesi értelemben vett konzervativizmus (?) vagyis inkább a 21. század – illetve mégis a centrum, illetőleg nem is a centrum fele tart.
Szóval a fene tudja mit akarnak, de azt nagyon.
Elnök nincs, társelnökséget javasoltak, de az sincs, most épp megy a harc a novákelődi értelemben vett jobboldal (tudják, őket utálta ki a Vona) és a schneidertamási (l. még Roy, a skinhead) értelemben vett konzervativizmus között. Gigászok csatája, mondaná erre egy barátom.
Az LMP valamikor modern globalizációkritikus, környezettudatos baloldali párt (lett volna) volt, de épp az alapítója, a Schiffer nyilatkozta, hogy az első két jelző már elmúlt (tehát a globalizációkritika és a környezettudatosság), s kilépett. Hogy most hol áll a párt, azt az egyik jópofa komment után szabadon megállapíthatjuk: Lehet Más a Pofon. Vagyis jelenleg a tettlegességig menő viták zajlanak, ha jól értem a fodrász-számlák és a kozmetikus-apanázsok kapcsán.
Az MSZP ismét nagyot óhajt húzni: a teljesen színtelen – ám a relatíve esélytelen Botkát azért megfúró - csődgondnok Molnár Gyula után immáron a tökéletesen alkalmatlan Kunhalmi Ágnest mondják a bennfentesek elnöknek. Namost jelezném: az eddigi dicstelen történelmi szerepet ellátó MSZP elnökeinek legalább a diplomát sikerült megszerezni, Ágnes asszonynak – mint arról anyalapunk a pestisrácok be is számolt – viszont majdnem 2005-től, 23 éves korától sikerült úgy betölteni mindenféle funkciókat, hogy diplomája az nem volt neki.
Ez azonban abban sem zavarta, hogy így is „komoly” oktatáspolitikus legyen. (2016 februárjában sikerült lediplomáznia.) Tehát, ha Molnár Gyulát csődgondnoknak aposztrofáltam, akkor Ágnes asszonynak eszerint a nemes hulladéklerakó-igazgatói jelzőt szavaznám meg. Bár még a dolog nem dőlt el, szóval akárki akármi lehet.
Az Együtt – mint olyan - megszűnt és egy utolsó nagy tarhálással eltűnt a dicstelenség balfenekén. Majd hullatunk könnyeket is később értük – illetve JuhiPetiért személy szerint különösen -, ha véletlenül ráérünk, de inkább menjünk tovább.
Végül eljutottunk a magyar pártpolitika két ékkövéhez, a Liberálisokhoz – lásd Fodor Gábor egyszemélyes kétszemélyes pártja – és a Párbeszéd Magyarországhoz, amely mindezek mellett szintén kétszemélyes (ott van a Karigeri mellett a Jávor Bence is, ugyanis). De a szocikkal való frigynek is van haszna: legalább a Jávor Bence fenn lesz újra az EP listán, befutó helyen. Gondolom majd kirúgják helyette az Ujhelyi Pistit, vagy a Szanyi Tibit. („Ha kirúgsz berúgok”, írta a dal, s nyilván Tibor is ezt teszi majd. Amúgy jeleznénk, Szanyi kapitánynál még részegebb kapatosabb tudott lenni a Demcsák Zsuzsi – mínusz hét napig kormányszóvivő asszony.)
De még sokkal jobb a Karácsony „unicum” Gergely féle kárrier: Horn „nem azt mondták, Feri” Gábor – a nagy koordinálónak adta a felettébb elmés tanácsokat, majd kiábrándult, lett LMP, majd Együtt-PM, majd P, majd végül MSZP elnökjelölt. Aztán megbukott, de most ugye nem ez a fontos, hanem a P, mint Párbeszéd. (Jut eszembe, feltette valaki azt a huszonöt forintos kérdést, hogy tulajdonképpen kikkel is beszélnek párt?)
Utoljára hagytam Ferit. Politikailag nem nagyon tudom hova tenni őket, alighanem Stockholm szindrómás az egész társaság, aki követi, de erről mellékesen csupán. Fontosabb az aktualitás: Feri ugyanis tegnap értekezett a kordonokról és a rendőrségről. (Ő is lehet, hogy megivott két-három fröccsöt, s kígyóztak a kígyók.) Azt bírta mondani – ellentétben pár évvel ezelőtti önmagával, hogy rendőrszakmai kérdés volt 2006. Nos, valóban, ám akkor, valljuk be az a bizonyos szakmaiság nem zsibongott a fejekben. Vagy lehet, hogy amikor lövetett a nagy demokrata, az volt a szakmaiság, amikor meg a rendőrök kedvesen kitessékelik a hülyéket
Szóval ez az ellenzék.
Ezek tüntettek. Kordon nem volt, nem voltak elegen, de azt intenzíven, sőt nagyon nagyon intenzíven csinálták. De még mindig nem értem, tulajdonképpen mit akarnak, de tényleg, valaki segítsen már nekem!
