Pesti Srácok

Meg vagyunk mentve! Vagy mégsem?

Meg vagyunk mentve! Vagy mégsem?

Váratlan örömhírrel ajándékozott meg minket minap az Internetre keresztelt távíróállomás, amit Lenin által kitaposott ösvényen haladva Cukorhegyi elvtárs foglal el éppen. Az egyik legnagyobb techóriás, minden keresőmotorok atyja, a Google saját vállára vette a magyari sajtószabadság finanszírozásának mázsás terhét. Fél milliárd forinttal támogatta az olyan, a kormánypárti propaganda viharos tengerével magányosan dacoló szirteket, mint az Index, az Átlátszó. És természetesen a magyar nyelvben fellelhető összes pozitív jelző birtokosát, a Közép-Európai Egyetemet, a CEU-t. Valószínűleg rászorultsági alapon...

Nem kevés pénz ez a fél milliárd, átlagos sajtómunkás még sosem látott ennyit egyszerre. Olyan felfoghatatlan mennyiség ez nekik (nekünk), mint Kósa Lajosnak az álörökösnő milliárdjai – csak ez létezik. Nem egy nigériai levélben olvasott álom, hanem a rideg valóság, ami önmagában is képes befolyásolni a magyar közbeszédet.

Mert a multinacionális cégek már csak ilyenek, ritkán jut eszükbe ellenszolgáltatás nélkül fizetni.

PestiSracok facebook image

“Megöltem az újságokat." A cinikusabbak szerint ez a felirat díszeleg majd a Google alapítók sírkövén, hiszen a reklámpénzek kiszivattyúzása olyan szinten szárította ki a sajtót, hogy a bezárásokhoz már nem elegendő magyarázat a doktorminiszterelnökúr mérhetetlen galádsága. Mert lehet ám a rossz időtől kezdve a megromlott tejig bezárólag mindenért Orbánt hibáztatni, de ez olyan provinciális, csak Magyarország haladó népességének vélemény-buborékjában érthető okfejtés. A közismert tények alapján a világ maradék részében pedig legyártottak olyan elméleteket, miszerint az ingyenesen hozzáférhető Internet első lépésben kinyírta a nyomtatott lapokat, a nyomtatott lapokat kinyíró netes újságokat aztán ugyanezzel a lendülettel kivégezte a Google.

Aztán az elszipkázott pénzek egy egészen apró kis szeletét most postázza azoknak az orgánumoknak, melyek vannak olyan előzékenyek (és szolgalelkületűek), hogy kritika nélkül átveszik és terjesztik az előírt agendát. Hogy Nyilvánvaló Kapitányként szórjunk egy kis közhelyvillámot: a Google, a többi techóriással együtt az egészen elbaszott nyílt társadalom és a határok, nemzetállamok nélküli szebb jövő hívei.

Mindent megvetnek, sőt gyűlölnek, amit mi fontosnak tartunk.

Az, hogy a keresőprogramokban mi, az elhajló fasiszták még láthatóak vagyunk, az nem az ő nagyvonalúságuknak köszönhető. Szívük szerint nem a sokadik oldalra száműznének minket, hanem egy egészségtelen szulfátbányába, valahol Indokína mélyére. Az egyetlen, ami miatt ezt nem tehetik meg, az a sokat kárhoztatott szabadversenyes kapitalizmus, amit pont annyira gyűlölnek, mint a nemzetállamokat és a határokat. És mivel techcégek nem csak Kaliforniában tanyáznak, hanem bizonyos illiberális nemdemokráciákban is akad pár, így nem vezethetik be a totális cenzúrát és ellehetetlenítést, mint a Facebook (ami nemhogy piacvezető a közösségi platformok világában, hanem monopóliumot élvez), hanem csak puha eszközökkel küzdhetnek elmebeteg céljaikért.

Egy ilyen puha eszköz az általuk kiszipolyozott sajtó általuk domesztikált részének feltőkítése, piacvezetővé tétele, miközben a többieket tovább szipolyozzák.

A nemzetállamokat, a demokráciákat fenyegető egyik legnagyobb veszély az átláthatatlanra szőtt támogatások rendszere. Annyira elaprózódottak, hogy egy-egy, önmagát függetlenként reklámozó sajtótermék a világ eseményeinek jelentős részéről csak egyoldalú, a megrendelő-finanszírozó-tulajdonos elvárásainak megfelelő formában írhat. Legyen az az orosz-ukrán proxyháború, a közel-keleti permanens válság, a Dél-Kínai tenger feletti uralom miatti konfliktus, vagy a szemünk előtt zajló migrációs őrület. Ezek az önmagukat függetlennek tekintő sajtótermékek minden egyes kérdésben pont ugyanazokat a megfejtéseket tolják, mint ami az őket finanszírozó nemzetközi multik érdeke. Illetve nem is érdeke: vállalati filozófiája. És ez távoli konfliktusok kapcsán kevésbé zavaró, vagyis inkább kevésbé feltűnő, de a minket közvetlenül érintő kérdésekben katasztrofális következményekkel járhat.

A közvélemény valódi, de függönyök mögé húzódó irányítói képesek egy ország lakosságát a saját hazájuk ellen fordítani.

Példának okáért a németek mai napig kitartanak amellett, hogy nekik pusztulniuk kell, hiszen a sajtójuk megírta, nem baj, ha megváltozik a hazájuk, kicsit más lesz, kicsit színesebb, kicsit sáriásabb, kicsit fejkendősebb, kicsit arabbetűsebb. Mert megérdemlik, hiszen jó nagy faszok voltak a 20. században. És Németországban a sajtót a német multik fizetik, a gazdaságilag gyengébb, gazdaságilag kiszolgáltatottabb országokban ez sokkal durvábban jelenik meg. Érdemes belegondolni, hogy ha csak és kizárólag a haladó sajtó narratíváját tesszük magunkévá a bevándorlás kapcsán, akkor most itt gondoskodhatnánk egy pár százezres tömegről, akiket alkalmatlannak tartott a német ipar a hasznosításra.

Ha valaki olyan problémákat keres, amik ténylegesen 21. századiak, akkor itt van a szabad sajtó kérdése.

Puzsér Róbert közismerten egy fasz, szerinte a népi-urbánus vita korunk legégetőbb kibeszélni valója, de a sajtószabadságot ő is rendszeresen a szájára veszi. Csak teljesen rosszul közelíti meg. A sajtó szabadságát az ország saját gazdasága és a saját kormánya képes egyedül biztosítani. A 21. században már nem csak nemzetállamok harcolnak egymással (nyíltan vagy a fű alatt), hanem nemzetközi cégóriások harcolnak a nemzetállamok ellen. Ha rájuk bízzuk a saját nyilvánosságunk alakítását, az olyan, mintha azoktól bérelnénk zsoldosokat, akikkel háborúban állunk.

Nem csak Soros fenyegeti a szabadságunkat, akkor se, ha a Google nehezebben plakátolható ki kékben ellenségnek. Ja, és érdemes volna kipróbálni, vajon nem szeretnék-e meg hirtelen legalább egy picit a hazájukat a haladókák, ha kapnának rendesen a mennyi mannából? Legalább egy kísérletet megérne...

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)