Szurkolói nincsenek!

Itt az idő, hogy a harmadik kétharmad után végre rendbe tegyük azt, amiben mindig a tízmillió szakember országa voltunk. Rég esedékes volna, hogy ezt az állami pénzek sokaságát elnyelő, ellenben soha semmilyen hasznot és értékelhető teljesítményt nem mutató mamutot végre örökre eltüntessük közelünkből.

Nemrég még úgy látszott, hogy több évtizedes züllés után végre valami megmozdult, és lesz megint örömteli és sokakat megmozgató élmény a részükről. Olyan tömeget aktivizáltak, hogy megállt a forgalom az Oktogonon, mára pedig mi történik? Az egykori fellángolásról bebizonyosodott, hogy szalmaláng csupán, és az iparág újabban már Izraelbe is kikapni jár. Oda, ahova még néhány évtizede és magabiztos, erőtől duzzadó játékkal mehetett ki a biztos győzelme tudatában.

Pedig olyan jól indult minden. A századelőn jött néhány lelkes, külföldi szakember, és néhány év alatt lerakta az alapokat. Mondhatjuk nyugodtan, hogy kultúrát teremtettek. Anno az a sok lelkes, egyszerű munkás a hétvégéit, saját szabadidejét áldozta rá, hogy tanulhasson, szórakozzon, képezze magát az egyre jobbá és jobbá váláshoz. Sorra alakultak a kis klubok, egyesületek, némelyek az idő folyamán egyre nagyobbak és híresebbek lettek. Még a világháborúk is csak megtépázni tudták a mozgalmat, magát a szellemiséget azonban sosem tudták megtörni.

Burjánzott, virágzott, sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy gyümölcsözött a dolog.

A sors iróniája, hogy az úgynevezett “Aranycsapatot” pont a Rákosi-éra idején sikerült csúcsra futtatni. Természetesen már ekkor is előfordult némi csibészség. A legjobbakat akkor is hagyták külföldről, nyugatról csempészni, hiába volt elvben ellenség a kapitalista tábor. Központi fizetség híján hallgatólagosan elnézték a vezetők, hogy a legjobb fiatalok így jussanak némi prémiumhoz. Egyiküket-másikukat még országgyűlési képviselőnek is megtették, akkora hírnévre tettek szert.

Akkor a mi eredményeinket irigyelte az egész világ, de még Kádár alatt is sikerült nemzetközileg figyelemreméltó teljesítményeket letenni az asztalra.

Azóta pedig? Pangás és Moldova-könyvek.

Lejtmenetük legalább számtalan egyéb híres és tehetséges szépirodalmár fantáziáját is megmozgatta. Nekik szolgáltattak témát... Ennyit tudnak felmutatni csupán!

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány, általuk tehetségesnek nevezett fiatalra van szükség egy erősebb, tiszta versenyre épült külföldi közegben. Ha fel is tudnak mutatni néhány olyan fiatalt, aki elég bátor, hogy kipróbálja magát nyugaton, az is általában hamar hazakullog.

Megszégyenülve.

Itthon persze jó neki a poshadt állóvíz, és irreális pénzekért évekig elvan a nagy semmire. Az a Juhász is inkább visszavonult a haza szolgálatából, és már csak a pénzre hajt!. Bundázni, a saját csapattársakat okolni, nem hajtani, vereségek után mérgesen, vagy sírva kiállni, pofázni, elküldeni a fenébe mindenkit és főleg a győztest, na ez megy nekik!

A vezetőség méltó leképeződése a teljes egésznek.

A nemszakmai vezetés milliárdos bankárokból és politológusokból áll. Na, ők még a jobbik fele, mert a szakmai vezetés velük ellentétben nem ért semmihez. Teljesen ad-hoc alapon hoz ide mindenféle külföldi szakembert, hogy majd ők tegyenek csodát ezzel az elrontott és a pályára eleve képtelen állománnyal. Ha némelyik külföldinek sikerül is valami csekély eredmény, a többi magyar “szakember” azonnal nekiesik és hátba döfi. Nem csoda, hogy azt a szemüveges külföldi bohócot is ki kellett rakni az első tétmeccs előtt, hiába hozták ide nagy pénzen. Világosan látszott, hogy nem ért az semmihez, csak arra volt jó, hogy ismét egymásnak mehessen miatta a fél elnökség.
Egyedül felelőséghárításból érdemelnének jeles érdemjegyet, de ott rögtön csillaggal! Szentül meg vannak győződve róla, hogy náluk többet senki nem tud a Szakmáról az egész világon. Közismert tény, hogy mikor az egyik legnagyobb angolszász szaktekintély hazánkba látogatott szakmázni, előadása végén ezek nem tettek fel kérdést neki…

Az újabb és újabb vereségeikért pedig mindenki, de tényleg MINDENKI felelős. Az ellenfél, a lejtő pálya, a szabályok, az ellenséges sajtó, a körülmények, a bírók, meg a bíródelegálás, a rossz időjárás, amiért nem jön ki a közönség őket nézni, de ha mégis összeverődnek néhány százan, akkor ez a közönség is hibás természetesen.

Szóval azt mondom, elég volt! Fejezzük be egyszer és mindenkorra.

Az én adómból ne finanszírozzanak többé semmiféle balos ellenzéket!

Építsünk inkább belőle stadionokat, labdarúgó-akadémiákat, legyen magyar sportszergyártó, csak ezeknek ne menjen már! Egy fillér állami támogatás is sok nekik a jövőben. Legyen az egész ismét amatőr alapokon. Ellenzékieskedjenek nyugodtan, de szívből, és ne munka helyett, hanem munka után, ha kérhetném.