A minden és a semmi
Azt állítja a neves politikai elemző és néppártosítási kuruzsló a megszűnőben lévő válasz.hu-n, hogy a kétharmad egyik szomorú velejárója, hogy nincs min politikai gondolkodni. Neki szokása nagyokat tévedni (elég egy oldalpillantást vetni a Jobbik jelenlegi, kissé leharcolt állapotára), de most kivételesen nagy marhaságot mondott. Van min. Az elmúlt másfél-két hét eseményei úgy adnak tökéletes látleletet a baloldal szellemi és fizikai állapotáról, hogy rögtön mellé lehet állítani az ereje teljében lévő jobboldalt. Két politikai közösség, ellenkező életúttal.
Ugyan számtalan fontos és kevésbé fontos dolog történt a nyári uborkaszezon ellenére az elmúlt pár hétben, mégis van kettő, amelyik kiemelkedik ezek közül. Látszólag távol állnak egymástól (már amennyire egy ekkora országban lehet távolságról beszélni), de mégis összefüggenek. Az egyik a 2rule napvilágra lépése körüli szarvihar, a másik a Hírtelevízió visszafoglalása. Mind a kettőnek ugyanaz az eredője.
A baloldal haldoklik, a jobboldal egyre erősebb.
Egy politikai közösség két dolgot szokott művelni, attól függően, hol tart most az életciklusában: teremt, vagy felél. A baloldal most éli fel véglegesen a kommunizmusból örökölt struktúrákat és az
átmeneti, zavaros időkben
lendületből épített vagyontárgyait. Az ún. menedzserprivatizált vállalatait rég eladta, nemrég a sajtóját is dobra verte, most a ‘90-es termékeny időszakában kiépített pozíciói omlanak éppen össze.
Jó példa erre a kortárs progresszió kedvenc brigádnaplója. Az Index megalapítása volt az utolsó nagy teljesítményük, sokáig szervesen illeszkedett is a baloldal birodalmába. Az online-t kinövő újságírók a HVG-nél és a Népszabadságnál küzdöttek tovább, a reklámokat az SZDSZ-hez közel álló gazdasági társaságok biztosították, ideológiailag pedig tökéletesen kiszolgálták az egyetemeken indoktrináló haladó értelmiséget. Ők még léteznek, de messze nem képviselnek akkora erőt és befolyást, mint a hőskorban.
Azóta pedig mi történt? Csináltak pár többé-kevésbé, de inkább kevésbé sikerült portált és blogot, Gyurkabácsi végtelen pénzéből pedig a 444-et, ami annyira propagandisztikus, hogy a nem elborult haladókák kivételével az olvasók röhögni járnak oda. Ezeken kívül lófaszt se. Csak eladtak és feléltek. Jó, lett néhány szép nyaraló itt-ott, főleg egzotikus szigeteken...
A jobboldali közösség ezzel szemben a semmiből teremtett mindent. Kiépítette a gazdasági hátországát, megalapította a saját (!!!) nyilvánosságát.
A gép működik, de az alkotó sem pihen.
A baloldal kannibálízalja önmagát, miközben a jobboldal – elnézést a hülye műszóért – horizontálisan és vertikálisan is növekszik. Visszaszerzi a Hírtévét, közben sportmárkát alapít. Nem azért teszi ezeket, mert szüksége lenne rá, hanem mert megteheti. Megvan rá az ereje, és a nem használt erő elpárolog a semmibe. Ott lebeg a szemük előtt a rossz példa, a ‘90-es évek ereje teljében lévő, az élet minden területén megkerülhetetlen baloldal, amiből ma néhány kopott kádkő és leharcolt médium maradt. Meg egy-egy átmeneti, nekik kedvező időszak, mint a G-nap utáni három év. Mert fontos megjegyezni, a haladó tábor semmit nem tett azért, hogy legyen tévéjük, rádiójuk, újságjuk. Ezt csak úgy kapták. Ráadásul nem is ők, hanem a Jobbik, ők csak arra voltak jók, hogy jelenlétükkel hitelesítsék, nyafizásaikkal erősítsék a Jobbik üzeneteit.
De annyira ostobák, hogy már ezt is a sajátjuknak érezték, most meg ott állnak hülyén és úgy érzik, őket meglopták.
Az a helyzet, akinek nincs semmije, az nem csak annyit is ér, hanem meglopni sem lehet.
Nem véletlen tehát, hogy ahogy a politikában a jobboldalé a siker, úgy más ágazatokban is. Konyhanyelven ezt nevezik nyerő szériának. Ha valakinek nem tetszik, akkor vegyen magának tévét, vegyen magának sportmárkát! Persze lehet köpködni, köhögni, de az annyira ‘90-es évek. Csupa-csupa szomorú kis ellencsurka, akik saját, senki által nem olvasott kis lapjaikban háborognak azon, hogy túl erős az ellenfél.
Hogy a posztnyitó gondolkodóval fejezzem be: egyrészt túl erős, másrészt az ellenzék egy nagy semmi.
