Csak idő kérdése volt, mikor tör ki a kaszárnyaforradalom a Jobbikban.
Midőn Vona Gábor otthagyta őket és elszegődött járási szintű Yuval Hararinak, hogy a értelmi képességeihez igazítva a technológia ránk leselkedő veszélyeiről és régi sérelmeiről gyártson Youtube videókat, a Jobbik összeomlott. Azóta nem képes eldönteni, hogy merre van az előre. A soha közelebbről ki nem fejtett néppártosodást visszacsinálni akaró pártütőket még sikerült kirekeszteni, aztán úgy maradtak, ahogy a választások estéjén álltak. Bambán néznek, és nem értik, mi történt velük, és főleg nem értik, mit kellene.
Vona Gábor rossz elnök volt, de legalább elnök volt.
Most nem elnökük van és nem elnökségük, hanem néhány régi haver, akik ökörhöz méltó következetességgel számolják fel magukat. A rugalmatlanság, a változtatni képtelenség persze némileg érthető, ők tényleg elhitték, hogy meg fogják nyerni a választásokat, és nem készítettek B tervet. Nyernek és kész. Megegyeztek egymás között abban, hogy a közvélemény-kutatásokat galád ellenségeik rendre elcsalják, valamint a Jobbiknak van minimum 2 millió rejtőzködő szavazója, így tulajdonképpen csak a kétharmad a tét. Aztán történelmileg úgy alakult, hogy rejtőzködő szavazói a Fidesznek voltak, a jobbikosok pedig amennyit nyertek a taktikai szavazáson, azt elveszítették a Spinóza házban.
Vona Gábor pedig tőle szokatlan éleslátással vette a kalapját, még a parlamenti mandátumát se vitte magával emlékül. Hagyta az egészet a francba, hősiesen magát mentett. Mint látjuk, helyesen, mivel még azelőtt otthagyta a Jobbikot, mielőtt az nekiállt volna felszámolni önmagát.
Így csak egy bukott miniszterelnök-jelölt, nem pedig bukott pártelnök, előbbiből meg annyi van, hogy szóra sem érdemes.
A magára maradt Jobbikban meg kiderült, hogy nem lehet a régi, radikális közegben kialakult, bajtársiasságon alapuló kohéziót behelyettesíteni a néppártosodással és a 21. századi pártlélekkel, mert utóbbiak nem jelentenek semmit.
A néppártosodás tankönyvi esetben nem egy folyamatot jelent, hanem egy állapotot. Azt, hogy egy adott pártnak a társadalom minden szeletére figyelnek és a társadalom minden szegletében vannak szavazóik. Lefedik az egész társadalmat. A jobbiknak két hiányossága volt ezügyben. Pesten erőtlenek voltak, továbbá a kisebbségiek, illetve a kisebbségek iránt érzékenyek kifejezetten köpték őket. Ez a néppártosodásnak nevezett simulékonysági művelet során sem változott sokat. Azon túl, hogy smúzolhattak a balliberális elit legsúlyosabb Orbán-gyűlöletben szenvedő tagjaival, semmivel sem kerültek közelebb a céljaikhoz.
A 20. és 21. századi pártok közötti törésvonal szintén nem létezik a valóságban.
Vannak pártok, amiket a ‘90-es években alapítottak, és vannak olyanok, melyeket később, de ez az égadta világon semmilyen értelmezhető keretet nem ad. Még identitást sem teremt vele, mert – valljuk be! – iszonyú érdektelen és semmitmondó. Vannak problémák, amire azt lehet mondani, hogy 21. századiak, de ezekkel pont az önmagukat 21. századinak nevező pártok nem foglalkoznak érdemben. Bevándorlás, népességcsökkenés, lopakodó föderalizáció, techóriások garázdálkodása, ellenőrizetlen NGO-k mind-mind Fideszhez köthető téma a közbeszédben. A Jobbik, az LMP és a Momentum ezekről a kérdésekről vagy hülyeségeket beszélnek, vagy tökéletesen érdektelen ügyekben tesznek elképesztő erőfeszítéseket a sajtóban való megjelenésre.
Volner semmi mást nem vett észre, mint hogy ezen az úton nem érdemes tovább menni.
Mert ugyanaz lesz a sorsuk, mint a többi lelkes amatőrnek: a Bitó-szalonból irányított segédcsapatként kell szavazatokat hozniuk a Gyurcsány-MSZP tábornak. Azok a szavazatok meg szépen lassan elfogynak, ők kiesnek a parlamentből, mehetnek vissza eredeti szakmájukba. Ennél már az is jobb, ha örökös ellenzékiként keménykednek a radikális jobboldalról.
Volner, Fülöp és Apáti felfogta az egyszeregyet és megpróbáltak visszatérni a „helyes” útra, csak hát kevesen maradtak ehhez. Kár volt asszisztálni Dúró Dóráék kirugásához – ugye? Ha most vasárnap lennének a választások, a Jobbik lehet be sem jutna, csatlakozna a felesleges pártok örök vadászmezőjén a Juhász Péter vezette Együtthöz, mellettük pedig az LMP szaladna bázisdemokratikusan. Választások ugyan nem most vasárnap lesznek, de azért komoly számlát mégse hagyjanak a parlamenti büfében.
